Vasárnapi Ujság – 1888
1888-06-17 / 25. szám - Frigyes császár halála (arczképpel) 412. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekű közlemények
412 VASÁRNAPI ÚJSÁG. Jennek látszott. Utóvégre is csak kósza hir lesz ! Egy negyed három felé a néptömeg közt bizonyos mozgás támadt. Hog Sylvius tanár jelent meg az egyetem kapuja előtt. Mindenki tudta, mily része volt az eseményekben és hogyan akarta leróni tartozását Hanzenné asszony gyermekei iránt, akik az életét megmentették. A sorok azonnal megnyíltak előtte. A jelenvoltak közt hízelgő moraj hallatszott; a moraj csakhamar hangos éljenzésekbe csapott át. De a tanár nem volt egyedül. Mikor a legközelebb állók hátra vonultak és helyet engedtek neki, észrevették, hogy a karján egy fiatal leányt vezet és egy fiatal legény megy utánuk. Egy fiatal legény és egy fiatal leány. A néptömegen mintegy villamos megrázkódás futott végig. Valamennyi elmében egy és ugyanazon gondolat villant meg, mint a villamos szikra megannyi akkumulátorban. «Hulda!. . . Hanzen Hulda!» Ez a szó lebbent el valamennyi alakról. Igen! Hulda volt, aki a meghatottság miatt alig bírt a lábán állni. Lerogyott volna, ha Hog Sylvius erősen nem tartja a karján. De a tanár erősen fogta a leánykát, aki megható hősnője volt annak az ünnepélynek, a melyről Kamp Ole hiányzott. Mennyivel szivesebben maradt volna Hulda Dálban, az ő kis szobájában ! Mennyire vágyott volna félrevonulni e kíváncsiság elől, bármily rokonszenves volt is az iránta! De Hog Sylvius akarta hogy eljöjjön s ő eljött. — Helyet! Helyet! — hangzott minden oldalról. És mindenki helyet engedett Hog Sylviusnak, Huldának és Joelnek. Számtalan kéz nyúlt feléjük, hogy kezet szoríthasson velük. Mennyi jó és vigasztaló szó hallatszott körülök. És mennyire helyeselte Hog Sylvius mindezeket a tüntetéseket. — Igen, barátim, az !... Ez az én kis Hul ödám, akit elhoztam magammal Dálból. Aztán hátrafordult e szókkal: — Ez pedig itt Joel, az ő derék bátyja ! És utána tevé: — De mindenekfelett kérlek, ne szorítsátok őket agyon! És mialatt Joel kezei valamennyi szorítást viszonozták, a tanár kevésbbé erőteljes kezeit csaknem összemorzsolta a sok szorongatás. A szeme ragyogott, noha egy kis könnycsepp csordult ki a szempillája alól. De — és e tünemény méltó a szemorvosok figyelmére, — ez a kis könnycsepp szinte fénylett és sugárzott. Jó negyedórába került, míg áthatoltak az egyetem udvarán, bejuthattak a nagy terembe és elfoglalhatták a tanár számára fentartott székeket. Végre nagy erőfeszítések után az is sikerült és Hog Sylvius helyet foglalt Hulda és Joel közt. Fél háromkor a terem végén, az emelvény mögött egy ajtó nyílt meg, s a sorshúzás elnöke megjelent, méltóságteljes és komoly magatartással és azzal az önérzetes arczkifejezéssel, amelyet minden embernél tapasztalhatunk, aki hivatva van valahol elnökölni. Két ülnök követte őt, nem kevésbbé komoly arczczal. Utánuk hat kis leány jelent meg — valamennyien szőkék és kék szeműek — virágokkal és szalagokkal felékesítve. A kezeik ugyan kissé vörösek voltak, de fel lehetett bennük ismerni az ártatlanság kezeit, amelyek hivatva vannak a sorshúzást végrehajtani. Belépésüket nagy zsivaj fogadta, amely részint a krisztiániai sorsjáték igazgatóinak színről színre való láthatása felett érzett örömöt, részint pedig a türelmetlenséget fejezte ki, amelyet az által keltettek, hogy nem jelentek meg hamarább az emelvényen. Azért volt velük hat kis leány, mert az emelvény asztalán is hat urna állt, amelyikből mindegyik húzásnál hat számnak kellett kijönni. Mindegyik urnában a következő tíz szám volt elhelyezve: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 0, amelyek a millió egyeseit, tízeseit, százasait, ezreseit, tízezreseit és százezreseit képviselték. A millió számára azért nem volt külön urna fölállítva, mert a sorshúzás e módszerénél az a szabály, hogy ha a hat 0 egyszerre húzatik ki, ez a milliódik számot képviseli — következőleg az esélyek valamennyi számra egyenlően vannak felosztva. Az is előre meg volt határozva, hogy a számokat egymás után fogják kihúzni az urnákból, és a húzás annál kezdődik, amely a közönségtől balra állt. A nyerő szám ekkép a nézők szemei előtt fog aláhullni a százezeresektől kezdve le az egyesekig. Elképzelhető, hogy e húzási mód mellett milyen izgatottsággal fogja mindenki nézni, hogyan növekednek nyerési esélyei minden egyes kihúzott szám után. Pontban három órakor az elnök jelt adott a kezével és az ülést megnyitottnak nyilvánította. A hosszú moraj, a mely erre a kijelentésre támadt, néhány perczig tartott s aztán némi csönd következett. Ekkor az elnök felkelt. Nagy meghatottsággal mondotta el a kis alkalmi beszédet, amelyben sajnálni látszott, hogy nem esik minden egyes sorsjegyre egy-egy főnyeremény. Aztán elrendelte, hogy a legelső sorozat húzása elkezdődjék. Ez a sorozat, mint tudjuk, kilenczven nyereményt foglalt magában, a húzás tehát bizonyos időt fog igénybe venni. A hat kisleány elkezdett automataszerű szabályossággal működni, anélkül, hogy a közönség türelme csak egy pillanatra kifáradt volna. Igaz, hogy a nyeremények összege minden egyes húzással emelkedett, nőttön nőtt az izgatottság és senkinek se jutott eszébe elhagyni a helyét, még azoknak se, akiknek a számát kihúzták és akik következőleg többé semmit se remélhettek. Így tartott egy óráig, anélkül, hogy valamely figyelemreméltóbb incidens történt volna. Mindazonáltal a 9672-ik szám még nem jött ki — tehát még volt rá lehetőség, hogy megnyerje a főnyereményt. — Ez jó jel Sandgoistra nézve, — mondá a tanár egyik szomszédja. — Mégis csak csodálatos volna, ha ő zsebelné be a főnyereményt, noha ugyancsak jó száma van viszonzá egy másik néző. — Bizony jó ám ! — viszonzá Hog Sylvius. — De ne kérdezze tőlem, hogy miért jó... Valóban nem tudnám megmondani. Ekkor kezdődött a második sorozat húzása. Ez a sorozat csak kilencz nyereményt tartalmazott. Itt már a dolog csakugyan kezdett érdekessé válni, mivel a kilenczvenegyedik kihúzott sorsjegy ezer márkát nyert, a kilenczvenkettedik kétezeret és így tovább a kilenczvenkilenczedikig, melynek nyereménye kilenczezer márka volt. Az olvasó még nem feledte el, hogy a harmadik sorozat csupán a főnyereményt tartalmazta. A 72,521-dik számú sorsjegy ötezer márkát nyert. Tulajdonosa egy derék tengerész volt, akit az egész közönség megéljenzett. Az érdemes férfiú nagyon méltóságteljesen fogadta a megtisztelő tüntetést. A 823,752-ik számú sorsjegy hatezer márkát nyert. És mily nagy volt Hog Sylvius öröme, mikor Joel megmondta neki, hogy a sorsjegy tulajdonosa nem más, mint a bájos Helmboe Szigfrida, Bambiéban! De ekkor egy inczidens történt és az egész közönség nagy izgatottságban volt, amely hangos zúgásban zott. Mikor a nyilatkohétezer márkás kilenczvenhetedik nyereményt kihúzták, egy pillanatra azt lehetett hinni, hogy a sors Sandgoistnak kedvez, legalább hétezer márka erejéig. A nyerő sorsjegy száma 9627 volt. Csak negyvenöt hiányzott a Kamp Ole sorsjegye számától! (Folyt. köv.) A BARCELONAI NEMZETKÖZI KIÁLLÍTÁS MEGNYITÁSA. Barcelona polgármestere üdvözli a gyermek királyt és a királyi családot. EGYVELEG. * Kóstoló mester is akad már Párisban a többi sajátságos kenyérkereső között. Ez egy hajdani hires szakács, ki most — nyugalomba vonulva — naprólnapra csak annyi munkát végez, hogy ebéd idején kocsival sorba járja főrangú megbízóinak konyháját s a már elkészített eledeleket megkóstolja s esetleg még javít rajta. E csekély munkáért a híres férfiú nagy fizetést kap az előkelő hölgyektől. A Papok sztrájkja ütött ki az argentini köztársaságban. A kormány rendeletet adott ki, melyben a misékért, esketésekért, temetésekért s más egyházi teendőkért járó dijakat szabályozta. A papok e rendelet ellen tömegesen tiltakoznak s vonakodnak egyházi funkcziókat végezni. Most a templomok nagy része zárva van, harangszót sem lehet hallani, mintha az egész ország egyházi átok alatt lenne. * Gyors számítás villamosság segítségével. A párisi akadémiánál egy Lucas által készített villamos számoló gépet mutattak be, mely bármely fokú algebrai egyenletet képes helyesen megoldani, de csak egész számokkal.