Vasárnapi Ujság – 1890
1890-01-05 / 1. szám - Damjanich János 1847. évi arczképe 1. szám / Aczképek, Hazaiak - Gróf Károlyi Alajos. Angeli rajza 1. szám / Aczképek, Hazaiak - Terézia braziliai császárné 1. szám / Aczképek, Külföldiek - Szabadságharczunk emlékeiből: Damjanich János (arczképpel) 1. oldal / Élet- és jellemrajzok - A gyapju-utczai német szinház és nézőtere az égés után. Ellinger Ede fényképei utánrajzolta Biczó Géza 1. szám / Időszerü illusztrácziók - Estélyi ruhák 1. szám / Női munka és divat - Nappali öltözékek 1. szám / Női munka és divat - Izmid (Nikodémia), Thököly számüzetésének helye. Fényképe után Háry Gy. 1. szám / Táj- és úti képek; épületrajzok, Külföldiek - Baksay Sándor «Jáhel» czimü eleszéléséhez 4 rajz Roskovics Ignácztól 1. szám / Vegyes tárgyuak; illusztrácziók elbeszélésekhez - Tennyson «Lord Burleigh» czimü költeményéhez 1. szám / Vegyes tárgyuak; illusztrácziók elbeszélésekhez - Verne Gyula «Világfelfordulás» czimü regényéhez 34 kép 1-28. szám<1890.pdf> / Vegyes tárgyuak; illusztrácziók elbeszélésekhez
1. SZÁM. 1890. •IM . ULj. BUDAPEST, JANUAR Előfizetési felURÓk : VASÁRNAPI ÚJSÁG és egész évre 12 írt POLITIKAI ÚJDONSÁGOK együtt:félévre — 6 • Csupán a VASÁRNAPI ÚJSÁG évre 8 írt I félévre Csupán a POLITIKAI ÚJDONSÁGOK XXXVII. ÉVFOLYAM. ) egész évre Q írt Külföldi előfizetésekhez a postailag l félévre _ 3 • meghatározott viteldíj is csatolandó SZABADSÁGHARCZUNK EMLÉKEIBŐL. NEGYVEN éve betelt, hogy az 1848—49-ki magyar szabadságharcz elviharzott. Ujabb A. 1 történetünk e nevezetes epizódja, melyhez a magyar vitézségnek és harczi dicsőségnek annyi fényes emléke fűződik,mind távolabb és távolabb marad mögötte a meg nem álló időnek. Mint legutóbb egyik czikkünk kifejezte, nemsokára, talán már néhány év múlva, bekövetkeeshetik az az idő, amikor e hazában nem lesz már senki az élők között, aki annak a viharos korszaknak szereplője valá. Most, midőn még elég nagy számmal élnek közöttünk abból a SZÍVÓS nemzedékből, mely azt a nehéz időt átküzdötte, most még van idő, tisztázni a még homályban levő nagy vitás kérdéseket, összegyűjteni az anyagot s amit lehet, megmenteni a feledéstől a jövő kor történetírója számára. Most még sikerrel lehet gyűjtögetni az ez időre vonatkozó emlékeket, melyek máskülönben mindinkább eltűnnének a rohanó idő homályába. Még az írott és nyomtatott s könyvtárakban, gyűjteményekben megőrzött történelmi okmányok is könnyebben hozzáférhetők mai napság, mint egy-két évtized múltán lehetnek. De már emlékezések, szájhagyományok után csak rövid ideig fog lehetni pótolgatni, kiszínezni szabadságharczunk egész képét, nevezetesebb eseményeit, jelentékenyebb szereplőit. Az ez utóbbiakra vonatkozó képek némelyikéről pedig, a mennyiben fönmaradtak, — mint azt számos történeti képeinknél tapasztaljuk, — egy emberöltő multán azt sem fogjuk tudhatni biztosan, hogy kit ábrázolnak, mig legközelebbi hozzátartozóik ma még hiteles tanúságot tehetnek mellettök. Kép s kivált hiteles kép úgyis nagyon kevés maradt fönn abból a korszakból. Ujjainkon számlálhatnék meg, hány magyar művészünk volt abban a korban, s még ha számosabban lettek volna is: «inter arma silent musae», nem a szerinti idő volt az akkori, hogy érkezésük lehetett volna művészetüknek áldozniok. Mint az író tollát, ugy tette félre a művész is ecsetjét, hogy karddal cserélje föl, s a mellett az események oly szédítő rohamossággal követték egymást, oly hirtelenséggel váltakoztak bennök a szereplő alakok s még a dicsőséggel körülsugárzott vezéralakok szereplése is oly rövid tartamú volt, hogy a művésznek Briaraeusnál több kézzel, ecsetjének pedig a pillanatnyi fényképezés gyorsaságával kellett volna dolgoznia, hogy mind megörökítse, ami arra méltó. Legalább hát azt a keveset, ami ezek daczára mint hiteles fönmaradt, igyekezzünk megmenteni s nyilvánosságra hozva, a feledéstől megóvni. A «Vasárnapi Újság» szerkesztősége, mely eddig is kegyeletesen fáradozott ez irányban, ujabban több érdekes s a magyar közönség előtt még ismeretlen ily reliquianak jutott tudomására, a melyeknek lerajzolására s közzétételére az illető tulajdonosok hazafias készséggel megadták az engedélyt a melyért annál nagyobb hálával kell adóznunk, mivel ez által egyúttal arra is mód nyujtatik nekünk, hogy az Aradon fölállítandó nagy szabadságszobor bronzérmeinek, melyek a tizenhárom vértanú tábornok arczképeit fogják dombormüben feltűntetni, élethűségét előmozdíthatjuk, rendelkezésére bocsátván a hi is jeles arczképek másolatait Zala György művészünknek, a ki a szobor minden részletén oly lelkesülten dolgozik s kiváló gondot kiván fordítani alkotásának nemcsak művészi szépségére, hanem történeti részleteiben azok hűségére is. Mint ebből is látható, az 1848/49-iki szabadságharcz emlékeiből részint e két év folyamán készült, tehát egyidejű, részint pedig korábbi ugyan, de a szabadságharcz főbb szereplőire vonatkozó hiteles s eddigelé még nem publikált arczképeket lesz alkalmunk e lap hasábjain bemutatni. DAMJANICH JÁNOS. 1847-ben fölvett daguereotyp arczképe.