Vasárnapi Ujság – 1891
1891-01-11 / 2. szám - A szónokló Booth tábornok (képpel) 28. oldal / Vegyes kisebb czikkek és közlemények
28 felolvasó. Ez volt a Vörösmartyhoz intézett vers' Amint az utolsó stropha elhangzott, azt mondom Petőfinek: — «Nagyon kérlek, hogy ezt a verset ne add ki a lapunkban.» — «Látod? — szólt Emődy. — Ő sem helyesli.» Aztán elmondtam az indokaimat Petőfinek, amikért ez a vers maradjon a közönség elől eltakarva. Meggyőződött, összehajtotta a költeményt és a zsebébe tette. Ekkor azt mondám neki: «És most még egyre kérlek. Nekem néhány napra ell kell Pestről távoznom. Lapunk legközelebbi számának a szerkesztését vállald te magadra.» Elvállalta, hanem aztán azt kérdezte: — «Miért kell neked eltávoznod és hová ?» — «Azért, hogy megesküdjem a menyasszonyommal, Laborfalvy Rózával!» Erre ő indulatosan kiáltá fel : «Az lehetetlen!»— «Ez így van.» És ő még egyszer kiáltá : «Az lehetetlen !» S azzal indulatosan hagyta el a szobát. És Petőfinek e vad indulatossága idézte fejemre életemnek legnagyobb fájdalmát, az anyai átkot, mely évekig nehezedett fejemre, a mig az anyai szeretet le nem törülte azt a homlokomról s áldásával Hanem hát a harag rossz tanácsadó, de a büszkeség még rosszabb. Utaink itt végkép ketté váltak. Mi mind a ketten «választottunk magunknak csillagot !» Csakhogy az én csillagom engem a zenithtől a nadirig elkísért . . . Most már az én egemről is leszállt a nap. S napnyugvás után nem jár velünk semmi árnyék, sem előttünk, sem utánnunk. Jó barátok és szeretők maguk is az árnyak nagy országába tértek már meg mindannyian. S ha én most, tengernyi nagy idő után kezemet feltartom az égre, s azt mondom: «nem jól tettem ezt,» — hiszem, hogy ő is lenyújtja a magáét onnan felülről s viszonozza a kézszorítást, nem váltotta fel, de ezt az áldást évek nehéz próbáival kellett kiérdemelni! Én az anyaátok daczára is nőül vettem azt, akit szerettem. S midőn ismét visszatértem Pestre, nagy megütközésemre ott találtam lapunk legutolsó számában a Vörösmartyhoz irt költeményt. Erre irtam ama végzetes tiltakozást. Most már, negyvenkét év múlva, hideg vérrel tekintve vissza a történtekre, nyugodtan mondhatom ki, hogy ebben hibáztam. De hibázott Petőfi is. Petőfi hibázott abban, hogy jó barátjának szívviszonyába, családi ügyeibe beleavatkozott. De én is hibáztam, a midőn a helyett, hogy «ezért» a sérelemért, mint férfi férfi ellen léptem volna vele szemben, mint szerkesztő bántottam meg a szerkesztőtársat a költeményéért. Egy kardvágás, mit jó barát adott, beheged, kibékülünk, ismét jó barátok leszünk, de a seb, mit a toll hegyével ejtettünk egymáson, nem gyógyul be soha. A SZÓNOKLÓ BOOTH TÁBORNOK, Néhány év óta rendkívüli föltűnést kelt a művelt világban egy angolországi eredetű rajongó felekezet, mely magát az «Üdv hadseregé»-nek (Salvation Army) nevezi s mely, kevés gondot fordítva a dogmákra, katonai szervezettel akar harczolni a bűnös világ ellen, hogy a «megváltás munkáját előkészítse». Ez a felekezet Londonban s más nagyobb angol városokban gyakran rendez nyilvános tüntetéseket, körmeneteket, szertartásait gyakran teljesíti szabad ég alatt, laikusok szeme láttára s mindenekfelett nagy feltűnést keltenek azon «hadjáratai», melyeket a korcsmák ellen intéz, a midőn is több száz főnyi — leginkább nőkből álló — rajongó csoport állja el órák hosszáig a korcsmák ajtaját zászlókkal kezökben, imádkozva, himnuszokat énekelve s vallásos beszédeket hallgatva, úgy, hogy a korcsmákba senki nem mehet s onnan ki nem jöhet, hogy pellengérre ne legyen állítva. Az «üdv hadseregé »-nek alapítója és vezére Booth, kit a rajongó felekezet katonai szervezetének megfelelően «tábornok»-nak neveznek, valamint a többi alvezérek is «ezredes», «kapitány», «hadnagy» s más katonai czímeket viselnek. E tekintetben semmi különbséget nem is ismernek el, sőt a nők között is volt egy «tábornok», épen Booth neje, akinek mult évben Londonban történt halálakor a hívők óriási mérvű gyász-szertartást rendeztek, amint arról annak idején mi is megemlékeztünk. Maga az özvegy tábornok azonban még most is élén áll hadseregének, mely a beavatottak állítása szerint már sok ezer főre rúg s Amerikában is nagyon elterjedt. Booth tábornok időről-időre szónoklatokat tart híveinek. Egy ily szónoklat nem érdektelen jelenetét örökíti meg itt bemutatott képünk. Booth a keresztény vallás dogmáit szoczialisztikus eszmékkel fűszerezi s a nagy tömeg nyomorának élénk színezésével is hat hiveire, kik különben is könnyen lelkesülők és ábrándozók. Első műve, melylyel felekezetét megalapította, «In Darkest England» (A legsötétebb Angliában) mint czíme is mutatja, hasonlókép szoczialistikus irányú volt. Újabban sok ellensége támadt; egyik leghűbb segédtisztje, Frank Smith tüntetőleg elpártolt tőle, a rendőrség is gyakran nehézségeket támasztott nyilvános tüntetéseikkel szemben, de azért az «udv hadserege» még most virágzik s a nagy tömegből új-új híveket vonz magához. BOOTH «TABORNOK» AZ «UDV HADSEREGE NEKI GYŰLÉSÉN. IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Gr. Széchenyi István hátrahagyott irataiból az akadémia kiadásában ismét egy terjedelmes kötet jelent meg . Gróf Széchenyi István külföldi uti rajzai és följegyzései, naplói nyomán a magyar tud. akadémia megbízásából összeállította Zichy Antal. Széchenyi munkáinak ötödik kötete ez, mely a nagy hazafi naplójegyzeteiből harminczöt évi időre (1812—1847) terjedő időközből válogatta egybe azokat, melyek utazásaira vonatkoznak. Nem az uti benyomások teszik nagyérdekűvé e gyűjteményt,mert Széchenyi röviden, szaggatottan ír, hanem az eszmék, gondolatok, érzések, melyek eltöltik szívét és elméjét, mikor látja az előrehaladt nemzeteket és saját hazájára gondol. Az ifjú katonatiszt, ki németül írja naplóját, még álmodozik, a férfit erős tettvágy lelkesíti, hogy tapasztalatait értékesíti hazájára javára, a hajlott korban pedig erőt vesz rajta a komorság, a kétség, s Graefenbergben, Priessnitz vízgyógyintézetében halálos aggodalmak ragadják meg. Utazásai közben is mindig emészti valami, mindig borong a lelke, tépelődik, kétség szállja meg. A honszeretet nem tud úgy lángolni lelkében, hogy nehéz hamvát ne hullatná lelkére. Zichy Antal nagy szeretettel és gonddal állítja össze a naplókból az uti jegyzeteket, melyek nemcsak külföldi, hanem hazai utakról is beszélnek. Kezdi az 1814-iki olaszországi úttal, melyre azután különböző kisebb-nagyobb utazások következtek, részint a nyugati országokba, részint keletre, az Al-Dunához, Konstantinápolyra, sőt Kis-Ázsiába. Zichy időrendi sorban adja az utazásokra vonatkozó följegyzéseket, melyek nem kidolgozott útleírások, hanem töredékes jegyeztek, néha csak száraz adatok, néha azonban bővebb fejtegetések vagy elmélkedések. Széchenyi egyéniségének ismerete szempontjából azonban mindannyi igen érdekes és tanulságos. A testes kötet ára 4 frt. Kiss József újabb költeményei 1883 1889. Budapest. Révai-testvérek 1891. E kötet, melyet a szerzőnek művészi kivitelű arczképe diszít, rendkívül pazar kiállítású. A Franklin-társulat nyomdája igen szépen nyomtatta e kötetet, melynek papírja oly vastag, hogy a 144 lap, mely rendesen csak vékony füzetet szokott tenni, itt meglehetős testes kötetet képez. A gyűjteményt a «Jehova» czimű hosszabb költemény nyitja meg, a szerzőnek egyik legerőteljesebb alkotása. Egy öreg rabbit fest benne, ki a próféták izzó szenvedélyével csügg hitén és a mult avult hagyományain. Feneketlen gyűlölettel tekinti korunkat és a keresztény czivilizácziót s rajongva gondol vissza az ó-testamentom sötét napjaira, midőn pallos irtotta ki, vagy tűz emésztette meg azt, aki nem tisztelte a boszúálló Jehova törvényét. És ennek az exclusiv, fanatikus öregnek meg kell érnie, hogy a korszellem egyenként elrabolja tőle és apai hitétől valamennyi gyermekét. Bár rokonszenvünk nem az öreg, hanem a gyermekek részén áll, kétségtelen, hogy a vén zsidó tragikus alak s nem közönséges költői alkotás. A kötet többi részét, «Noémi», «Tör-