Vasárnapi Ujság – 1891
1891-10-04 / 40. szám - Bor és kenyér 652. oldal / Természettudomány; ipar; kereskedelem és rokon
652 VASÁRNAPI UJSÁG. 40. SZÁM. 1891. XXXVIII. ÉVFOLYAM. BOR ÉS KENYER. Európa szőlőhegyei pusztulnak. Egy szabad szemmel alig látható nyomorult rovar évek óta daczol az emberi ész feljebbvalóságával. Képesek vagyunk gondolatainkat a villám gyorsaságával a világ egyik végétől a másikhoz elröpíteni, egy csepp víz minden elemeit néhány percz alatt felismerjük, évezredeken át a hullámok erejével daczoló kőszikla-tömegeket a villamos szikra segítségével a jégbe röpítünk, de a filloxéra pusztításainak gátat vetni nem vagyunk képesek. Ezerféle vegyészeti szert állítottak össze, de a filloxerát működése közben ezek meg nem rontották, sőt azt észleltük, hogy ott, hol ellene semmit sem használtak, aránylag gyorsabban eltűnt, mint másutt. Most azon befejezett tény előtt állunk, hogy egy-két év múlva a pusztító rovar Európa bortermelését háromnegyedrészben alaposan tönkretette, és az emberek lassankint a mesterséges borkészítéshez fognak, mely minden esetre sokkal jövedelmezőbb és kevesebb munkával jár, mint a szőlőhegyek kényes gondozása. Ámde a baj sokkal nagyobb, mintsem gondoljuk. A bor mértékletes élvezete az emberi test táplálásához nagy mérvben járul. Oly vidékeken, hol a föld népe mostanáig tulajdon termésű borát itta, az egészségi viszonyok a szőlőhegyek elpusztulása óta határozottan rosszabbak lettek. Bor helyett az emberek a mérges hatású pálinkára, vagy a nem sokkal jobb sörre fanyarodnak. Mindkét folyadék csak akkor élvezhető káros következmények nélkül, ha vegyészeti alkatrészeik tiszták és egyéb ártalmas ingrediencziákkal nem pótoltatnak. A jó pálinka mindig drágább volt a bornál, így vagyunk a sörrel is, csakhogy mostanában annak ára a gyártás különféle mesterségeivel együtt nagyon leszállt. Vegyük szemügyre azon országokat, melyeknek népessége pálinkával él, és hasonlítsuk ezeket össze bortermelő és borfogyasztó vidékek lakóival. Vessünk egy rövid, de beható pillantást a sörfogyasztó tömegekre és mulhatlanul azon meggyőződésre fogunk jutni, hogy a különbség a borfogyasztó és a sör és pálinkával élő emberek közt oly nagy, amilyennek azt alig képzeltük volna. A bor tehát mindenesetre az emberi nem valódi életszükségleteihez tartozik, melyeket pótolni, vagy hamisítani nem lehet. Legújabban egy oly eset fordult elő, mely a bor tápláló erejét minden kétségen kívül helyezte. Ugyanis egy franczia katonai akadémiában az élelmezési osztály főnöke a bor árának emelkedése folytán úgy akart a bajon segíteni, hogy a növendékek napi borrészletét mennyiségre nézve látszólag meghagyta ugyan, de a bor minőségét vízzel való keverés által elrontotta. Az éttermekben mindig egyforma számmal álltak a boros üvegek és a fiatal emberek nem igen vették észre, hogy a bor minősége megváltozott. Ellenben azon nevezetes változás állott be, hogy a kenyér fogyasztása tetemesen emelkedett, amennyiben ebből a növendékek ebéd és vacsora alatt tetszés szerint ehettek. Amit ilyen formán a bornál megtakarítottak, azt a kenyér nagyobb fogyasztása teljesen eliminálta. Végre az intézet orvosa, kivel a házi gondnok megfigyeléseit közölte, az élelmezést szemügyre vévén, a bor minőségének változásában ismerte fel az étvágy fokozása okát. E részben tett kísérletekből kitűnt, hogy a bor nem gyöngíti meg az emésztést, amint ezt sokan hiszik, hanem czukortartalmánál fogva rendkívüli tápláló erővel bír. E helyütt szükségtelen ismételnünk, hogy a bor túlságos élvezete a gyomorra ép oly káros befolyást gyakorol, mint annak ételekkel való túlterhelése. A bortermelés fennakadása tehát oly baj, melynek elhárításáról komolyan gondoskodnunk kell, könnyebben táplálhatók, hűségesebbek, kitartóbbak s kiteleltetésük sem jár nehézséggel. A viziutak hosszúságát tekintve, Európában legelőt áll Oroszország, hol 65,000 kilométernyire megy a hajózható viziút. Francziaországban 12,800, Németországban 10,000, Angliában 6.100 kilométer a hajózható vizi út. Órakiállítás volt Lipcsében közelebb. Csak órákat s az órakészítésnél használt eszközöket állítottak ki. Különösen szépek voltak a svájczi zsebórák. A ponyvairodalom ellen radikális szabályokat léptetett életbe a khinai kormány. Minden kormányhivatalnokot elcsapnak, ha a vezetése alatt álló területen erkölcstelen tartalmú könyv jelenik meg, a kiadó száműzetik s 100 botütést kap s az elárusító szintén 100 botütést. A könyvnek erkölcstelen jellegét külön tudós mandarin-testület állapítja meg. * A déli sarkvidékre a hires Nordenskjöld báró a jövő évben nagy tudományos expedicziót vezet. Az expediczió költségeire majdnem 200.000 forint gyűlt össze s ebből 50.000-et Dickson Oskar svéd báró s 50.000-et Elder Tamás délausztráliai nagybirtokos adtak. Minden ausztráliai állam jelentékeny összeget szavazott meg e czélra. A LÓVERSENYRŐL. — Az indítás. A győztes ló bevezetése. EGYVELEG. * A postafecskék, melyeket egy Desbourrie nevű franczia idomított Roubaixban, állítólag még sokkal alkalmasabbak hírhordásra, mint a postagalambok, mivel még szeles időben is képesek egy perez alatt 2 km távolságra repülni. Egy ily idomított postafecske Párisból Viellesbe (240 km) 2 óra 16 perez alatt jutott el, holott a postagalambnak legalább 4 órára lett volna szüksége. Más előnyök még, hogy A legfinomabb thea állítólag Ceylonból Mahaketliya nevü ültetvényről ered s «Golden tips» név alatt kerül forgalomba. Legutóbb Londonban egy fontért 350 arany forintot fizettek. Óriási halmaz hirlap gyűl össze a londoni British-múzeum könyvtárában. A mult évben csak a hivatalosan beküldött lapok száma 2472 volt 170 ezer 838 példányban, ezekhez járult még 97 vásárolt külföldi lap s néhány száz régi bekötött hirlap. * Shakespeare ivó pohara. Bryan Saddler nevü angol erry régi tölgyfa kupán, melyet hagyomány szerint már ezelőtt is Shakespeare poharának tartottak, tisztítás közben több feliratot talált, melyek közt réz-szegecskékből kirakva ez is áll (angolul): «Én vettem, én őriztem, én szegeztem ki, én véstem. Shakespeare Vilmos:» A kupa száz évnél tovább volt a család birtokában s hagyomány szerint a hires költő nagyatyja is használta. Jelenlegi tulajdonosának már 250 font sterlinget ígértek érte, de nem adta el. :: A legrégibb épület az Egyesült-Államokban egy 252 éves kőház Guildford connecticuti községben. E ház falai négy láb szélességüek, benn és kinn külön bevonattal s számos nagy nyílással, melyeken át egykor még a rézbőrű indiánok lövöldöztek. Vannak a házon ablakok is, de ezek nagyon kicsinyek, valamint a szobák is, melyek alig 7 láb magasságúak s így nagyon sötétek és kellemetlenek.