Vasárnapi Ujság – 1892
1892-09-18 / 38. szám - Kossuth Lajos édesanyja (arczképpel) 649. oldal / Élet- és jellemrajzok - Kossuth dolgozószobája (képpel) 649. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekü közlemények - Kossuth arczképei 649. oldal / Vegyes kisebb czikkek és közlemények
39. SZÁM. 1892. xxxix. ÉVFOLYAM. VASARNAPI UJSAG. 649 KOSSUTH ARCZKEPEI. Kossuth nagy alakja nemcsak a történetírókat, hanem a festőket és rajzolókat is foglalkoztatta, kivált a szabadságharcz idejében, s Kossuthnak Angliában és Amerikában tett körútja alatt. Sok Kossuth-arczkép készült akkor, de csak kevés a természet után, a legtöbb korábbi arczképekről, melyeket aztán annyiszor másoltak, hogy már csak nagyjából hasonlítottak egymáshoz. A későbbi időkben Kossuth sokáig nem engedte, hogy learczképezzék, s vagy huszonöt év múlt el, hogy újabb arczképek nem jelentek meg Kossuthról. Azt mondta: „amit a természet az enyészetnek szánt, legyen az enyészeté». De mikor meggyőződött, hogy tisztelőinek igazi örömet szerezhet egy-egy arczképpel, akkor megengedte Ambrozetti turini jeles fényképezőnek, hogy arczképeket készítsen róla. Ezek csakhamar elterjedtek Magyarországon, s a magyar ember ezeken látta először a már öregedő Kossuth vonásait, melyek még mindig az 1848/9-diki képek után lebegtek szemei előtt. Olajnyomatú képek is készültek ezután Kossuth új arczképe után. Olajfestményben is szerették volna megörökíteni Kossuth vonásait, de ő mindig kitért, s kivételesen történt, hogy 1885-ben Parlagi Vilma festőnő előtt többször ült, ki el is készítette oly hosszú idők után az első olajfestésű arczképet a nagy emberről. Hazánkfiai közül Kimnach László festőnk rajzolt még arczképet róla az 1883-iki turini kiránduláskor, mely a «Vasárnapi Újság» számára készült és itt is jelent meg. Szintén lapunk közölt egy másik arczképet, melyet Kossuth maga küldött néhai dr. Halász Gézának, s melyet fia, Kossuth Ferencz rajzolt. Utóbbi időkben már többféle fénykép készült Kossuthról. Mellszobrát is szerették volna elkészíteni az élet után, de Kossuth vonakodott. Huszár Adolf szobrászunk személyes kérése is hasztalan volt. A meglevő szobrok tehát arczképek után készültek. Kossuth képei az ötvenes években a külföldön is mindenfelé elterjedtek. Képeslapok, könyvek közölték s önállón is ezer meg ezer példányban sokszorosították. A szabadságharcz emléktárgyainak kiállítására több mint háromszáz-féle Kossuth-képet sikerült összegyűjteni. A legrégibb ismert arczképe Kossuthnak 1841-ből való, s ez sikerült kép is. Egy akkori jó nevü bécsi művész, Eybl rajzolta kőre, Leykam A. nyomdája nyomtatta és Wagner József adta ki. Karos székben mutatja Kossuthot, kihajtott nagy inggallérral, hasított újjá atillában. Egy pár daguerreotyp is maradt Kossuthról. Ezek a fotográfia első hírnökei voltak. Az egyik 1851-ből való, melyet szintén bemutatunk. Egy másik 1848-iki daguerreotyp kép után pedig Kiss György szobrászunk mintázott mellszobrot, mely nagyon érdekesen egészíti ki történelmünk e nagy alakjának képzőművészeti ábrázolását. Mai számunk közli még Kossuth legújabb arczképét, turini fénykép után nagy alakban, művészi kivitelű metszetben, melyet külön mellékletben adunk; továbbá Kossuthnak egy történelmileg becses álló képét, mely Amerikában készült, s melynek fotográfiáját Irányi Dániel képviselő őrzi. Az arcz hasonlata az 1841-kihez feltűnő, s ekkop nincs kétség, hogy mind a kettő hű arczkép. Kossuth bő redőzetű köpenyben támaszkodik egy oszlophoz, jobbjában hatcsomó. A kép festői elrendezésű, s mindenesetre a leghűbb és legszebb Kossuth-arczképek közül való. A Kiss György készítette mellszobor az egyetlen ábrázolás, mely 1848-ból, hiteles arczkép után, mint szobor tünteti föl Kossuthot. A művész kisebb másolatokról is gondoskodott, számítva, hogy a tisztelet és kegyelet örömmel fogadja a nagy hazafinak szereplése legfőbb korszakából való szobor képét. KOSSUTH LAJOS DOLGOZÓSZOBÁJA. Kossuthnak, mint a munka emberének, minden lakásán a dolgozószoba volt a főhely, bárhol tartózkodott legyen is. Így volt — hogy csak a legutóbbiakat említsük — Collegno al Baracconéban, s így van ma Turinban is. Lakását mindig úgy szokta megválasztani, hogy mennél több napfény áradjon abba. Ezért a déli oldalt kedveli. De gondja van arra is, hogy ablakai lehetőleg tágas térre s kertre, vagy legalább kertszerű ültetvényre nézhessenek. Mintha munkája közben sem akarna elzárkózni a természettől, melyet annyira szeret s melynek titkait, törvényeit oly nagy kedvvel, sőt oly alapos szakértelemmel vizsgálja, búvárolja, mintha hivatásos természettudós volna. Kossuth mindig egyszerűen, de finom ízléssel szokta berendezni dolgozószobáját. Nincs ott soha semmi hivalkodó ékesség, semmi nagyúri kényelem, de megvan minden, ami a munkás gazdának szükséges, vagy ami az ott tartózkodást kellemessé, barátságossá teheti. S ez a minden a kellő eszközökön kívül részint becses emléktárgyakból, részint pedig saját példásan rendezett természetrajzi gyűjteményeiből áll. Az íróasztalt, kivált mostanában, iratainak kész, vagy még csak készülő kéziratai lepik. A nem nagy, de igen választékos üveges könyvtárt Kossuth legkedveltebb íróinak művei töltik meg. E könyvtárnak igen érdekes társa az a kisebb könyvtartó, mely Shakespeare szülőházának hű utánzata s melynek kinyitható belsejét Shakespeare szelleme (Shakespeare összes műveinek gyűjteménye) tölt meg. A társalgó sarok szőnyeges asztalán pár diszkönyv és hírlapok láthatók. A magyar politikai hírlapírás megteremtője és eddig még utól nem ért mestere naponként lankadatlan érdeklődéssel olvassa a hírlapokat, főleg a hazaiakat. Egyik büszkesége Kossuthnak az a díszes fiókos szekrény, mely az ő saját növénygyűjteményét rejtegeti üregeiben. Ezt szakértők is a legjelesebb magán herbáriumok egyikének tartják. A növénygyűjtemény szekrényének a tetején van a rendes helye annak a hatalmas messzilátónak, melyen Kossuth az ég csodáit szokta szemlélni. A díszes kandalló párkányán apró emléktárgyak csoportja van, melyek mindegyikéhez valami nevezetes esemény emléke fűződik. A falakat néhány kép élénkíti, melyek közt örömest mutogatja Kossuth a fiától, Ferencztől való festményeket. Vendégeit legtöbbnyire dolgozószobájában szokta fogadni Kossuth. De gyakran megfordul ott Ruttkayné asszony is. Kossuth szerető nővére és hű gondviselője, ki különösen Ihász halála óta majdnem egyedül gondoskodik szeretett testvérbátyja szórakoztatásáról. Maga Kossuth is a legnagyobb elismeréssel szokta mondogatni, hogy páratlan az a tapintat, melyet e jó testvér iránta tanúsít; mindig úgy meg tudja választani az időt, hogy soha meg nem zavarja s mindig a legjobbkor érkezik. Kossuth a dolgozószobában nemcsak munkálkodó kedvét elégíti ki, hanem főleg az utóbbi időkben a szó igaz értelmében, mint maga is többször mondja és írja, kenyérkeresetből dolgozik. Kénytelenné tette őt erre az, hogy egyéb bajokon és csapásokon kívül még anyagi veszteség is érte; legnagyobb részt elvesztette azt, amit egykor fölolvasásaival öreg napjaira gyűjtött. Vajda Iratainak közelebb megjelenendő újabb sorozata lehetővé tenné, hogy hátra levő napjait legalább a megélhetés gondjai ne keserítsék! Az a jóságos arczú tisztes matróna, kit e sorokhoz mellékelt kép ábrázol, Kossuth Lajos édesanyja. Férjének, a dabasi temetőben nyugvó Kossuth Lászlónak, egy arczképe sem maradt fenn . Kossuth Lászlónénak ellenben több arczképe ismeretes, melyek azonban mind idősebb korából valók. Az utolsók egyike az, melyet a Kossuth nővérek — Meszlényiné és Zsulavszkyné — édes anyjuk halála után küldtek emlékül a Bihar megyében lakó Aulich Adolfnak, hálaemlékül azon vendégszeretetért, melyben őket édes anyjukkal együtt itthoni bujdosásuk alkalmával részesítette. Ez az arczkép az Aulich családtól Pálinkássy Imre (most Biharban tenkei főszolgabíró) birtokába került s ma is ott van. Kossuth Lajos édes anyját fogságból kiszabadult leányaival 1852 tavaszán nemcsak Magyarországból (illetőleg az akkor úgy nevezett«osztrák birodalom»- ból) utasította ki az osztrák kormány, hanem azt is megfogadtatták velük, hogy Európát is elhagyják. A gyászoló család nemsokára csakugyan útra is kelt, hogy Amerikába vándoroljon , de a család anyja, kit a kimondhatatlan izgalmak, a bujdosás, fogság és nagy fia sorsa miatti emésztő KOSSUTH LAJOS EDESANYJA. KOSSUTH 1848-BAN. — Kiss György szoborműve.