Vasárnapi Ujság – 1892
1892-12-18 / 51. szám - Utóhangok Kossuth Lajos 90-ik születésnapjához (képekkel) 864. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekü közlemények
864 VASÁRNAPI ÚJSÁG. 51. SZÁM. 1892. XTI. ÉVFOLYAM. Atya el nem metszi a torkotokat. Hát igyatok még egyet édes jó fiamkáim, aztán készüljetek.» Loránd atya ellene mondott ennek a nagy készülődésnek; nem illik az ilyent délután végezni. Pártjára állott a király is, s már-már másnapra halasztották a vérviadalt, de a két czimbora is előállt és követelte, hogy essenek által minél hamarább, mert ő nekik gyermekeik vannak és gazdaságuk otthon; aztán meggyóntak ők tegnap a monoszlói kápolnában, azóta semmi halálos bűnt nem követtek el, hát nyúlhatnak fegyverhez tiszta kézzel. Csak a Bán Balázs lelke legyen olyan tiszta ! A király nem nagy hajlandóságot hozzá, de Bán mutatott Balázs halk szóval könyörgött az engedelemért. — «Engedje meg Felséged. Remélem, nem sok vér fog folyni, inkább időtöltés lesz, mint ütközés. Ezeket az embereket nem méltó megölni, csak megszalasztani.» (Vége következik.) A nemzeti hálának s a polgári tiszteletadásnak azon soknemü nyilvánításai között, melyekkel Magyarország Kossuth Lajos születésének 90-dik évfordulóját ünnepelte itthon és Turinban is, alig van nevezetesebb és emlékezetesebb, mint az, hogy önkéntes számkivetésben élő nagy hazánkfiát ez alkalomból Budapest fő- és székváros általános lelkesedéssel díszpolgárrá választotta. Budapest e díszpolgárrá választás tényét ékes szavú és művészi kiállítású oklevélbe foglaltatta, s a fényes oklevelet I. hó 9-dikén egyik tanácsosa, Kun Gyula által vezetett küldöttséggel vitette meg rendeltetése helyére, Turinba, egy vidámító sugárt küldvén ezzel a hazából a nagy idők nagy emberének idegen földi csöndes magányába, talán utolsó öröméül élte alkonyának. Ez a küldöttség, melynek utazása és eljárásáról még csak most kaptuk az első tudósításokat, bizonyára szintén oly szíves fogadtatásra talált Kossuth Lajosnál, mint előbb ugyanez év szeptember 19-dikén a függetlenségi párt népesebb küldöttsége. Hiszen Kossuth a legszerényebb magyar látogatót is úgy fogadja, mintha az az egész nemzet követe volna. A függetlenségi párt küldöttségének látogatása politikai ünnepléssé nőtt, s mégsem vonta el Kossuth figyelmét azon tisztelgőkről sem, kik ugyanakkor pusztán magánemberekül jelentek meg nála. Így Ellinger Ede budapesti fényképész főleg azért szegődött a küldöttséghez, hogy a látogatás jeleneteit, különösen pedig magát Kossuthot és környezetét épen e nevezetes évforduló alkalmából képekben megörökíthesse. És Kossuth, bár az ember képmásának előállításával foglalkozó művészek kéréseit legkevésbbé hajlandó teljesíteni, nemcsak vendégszeretetével tüntette ki a fényképészt, hanem, főleg Ferencz fia rábeszéléseinek engedve, abba is beleegyezett, hogy Ellinger mind ő róla magáról, mind fiáról, nővéréről és dolgozószobájáról fényképi fölvételeket készíthessen. Az ekként szerzett fölvételek most már mind sokszorosítva vannak s bizonyára nagy érdeküek minden magyar ember előtt, mint olyanok, melyek Kossuth születésnapjának 90-dik évfordulóját az alakok és jelenetek egész sorával illusztrálják s így szemlélhetőleg állítják elénk azt, hogy milyen volt Kossuth Lajos maga és milyen környezetben élt, mikor életének 90-dik esztendejét épen betöltötte. Ezen érdeklődésre számítva, lapunk fölhasználja az alkalmat, hogy Ellingernek e sikerült fényképi fölvételei közül a nevezetesebbeket hű másolatokban bemutassa. Első sorban említendő magának Kossuthnak két arczképe, melyek egyike szemben, másika UTÓHANGOK KOSSUTH LAJOS 90-IK SZÜLETÉSNAPJÁHOZ. Ellinger Edének f. évi szept. 20-án Turinban fölvett fényképe. KOSSUTH FERENCZ ÉS KOSSUTH LAJOS. Ellinger Edének f. évi szept. 20-án Turinban fölvett fényképe. KOSSUTH LAJOS. Ellinger Edének f. évi szept. 20-án Turinban fölvett fényképe. ÖZVEGY RUTTKAYNÉ, KOSSUTH NŐVÉRE.