Vasárnapi Ujság – 1893
1893-07-30 / 31. szám - Kollár János. Lieder 1850-ik évi festménye 31. szám / Arczképek, Hazaiak - Tompa Mihály (2 arczkép). Roskovics Ignácz festménye és egy 1855-iki rajz után 31. szám / Arczképek, Hazaiak - Tompa Mihályné Soldos Emilia 31. szám / Arczképek, Hazaiak - A sziámi királyi család: A sziámi trónörökös diszruhában. – A sziámi király és gyermekei. – Savangvadana sziámi királyné. – I. Chulalongkorn Sziám királya. – A sziámi király koronázási díszben. – A sziámi királyi család 31–32. szám / Arczképek, Külföldiek - Báró Bauer Nándor 31. szám / Arczképek, Külföldiek - Tompa Mihály halálának negyedszázados évfordulóján (képekkel). S. Szabó József 517. oldal / Élet- és jellemrajzok - A hamvai református templom és paplak 31. szám / Táj- és uti képek; épületrajzok, Hazaiak - Az 1868-ban felállított Tompa-emlék Fekete-hegyen. – Tompa mellszobra a feketehegyi fürdőben 31. szám / Táj- és uti képek; épületrajzok, Hazaiak - Tompa Mihály sírja. Goró Lajos rajza 31. szám / Táj- és uti képek; épületrajzok, Hazaiak - Tompa Mihály szülőháza. Cserna rajza 31. szám / Táj- és uti képek; épületrajzok, Hazaiak - Sziámi képek: A sziámi királyi palota Bangkokban. – A sziámi király kikötője. – A sziámi király fogadó-palotája. – A sziámi királyok sírboltja. – A sziámi nagy templom tornácza 31. szám / Táj- és uti képek; épületrajzok, Külföldiek - Óriás körhinta Chicagóban 31. szám / Természettudomány; ipar; gazdaság
518 VASÁRNAPI ÚJSÁG. 31. SZÁM. 1893. 40. ÉVFOLYAM. előkelő származású, fiatal hölgyet, az erényekkel ékeskedő Soldos Emiliát. Az 1852-ik évben a gömöri traktus legelső egyháza, Hanva választotta meg papjául, ott élt azután haláláig tisztelve, szeretve híveitől, paptársaitól, becsülve a megye úri rendjeitől, melyeknek soraiból különösen Hanvay Zoltán hanvai és Molnár Viktor abafalvi nagy műveltségű földbirtokosokkal állott szoros baráti viszonyban, míg paptársai közül főként Orbán Ferencz ragályi és a jelenleg is élő nemes ősz pátriárka, Szentpétery Sámuel pelsőczi lelkészek valának szivéhez legközelebb. A kitűnő prot. imaíró, Borsody József simonii pap, könyörgéseivel hatott lelkére. Ez imák bús, borongós hangulata egészen az ő fájdalomban elmélyedő lelkéhez szólott, azért is ajánlotta Borsodit oly melegen Heckenast Gusztáv könyvkiadó figyelmébe. Hanva a Sajóvölgy legnyíltabb részén, igen kies, kissé emelkedett helyen fekszik, özv. Darvas Pálné magas, terraszos és Hanvay Zoltán dombon álló szép kastélyaival, több kisebb nemesi kúriával és számos, feltűnően csinos parasztházzal. Tompa idejében azonban még nem volt ilyen megnyerő képe, sok volt benne a zsúpfedelű, szalmás, alacsony ház. A templom a falu éjszaknyugati oldalán, gyönyörű magaslaton emelkedik magas tornyával uralkodik az egész vidéken. Körülötte van régi szokás szerint a temető, melynek keleti sarkában épen a templom mellett, nyugszanak a nagy költő hamvai. A templom belől, minő a kálvinistáké lenni szokott, puritán egyszerűségű, fehérre meszelt falakkal, két végén, kőoszlopokon nyugvó két karral, egyszerű faszékekkel s középen jó magas kathedrával. Innen imádkozott Tompa Istenhez az ő buzgó híveivel, a hanvaiakkal, kikhez vasárnaponként csatlakoztak Lénárdfalu és Csiz leányegyházak lakói, innen hirdette az igét, a Krisztus tudományát, mely az ő szájában csakugyan tűz volt, mint ahogy maga kifejti egyik egyházi beszédében. Prédikáczióit gondosan kitervelte, jegyzeteket készített, de egészen soha ki nem dolgozta; ismert ékesszólásával a pillanat behatása alatt mégis mindig oly remekül tudta azokat előadni, hogy sokszor maga panaszkodott, hogy az elröpült szót meg nem foghatta. Kiadott egyházi beszédei az elmondottakat csak megközelítik, mint azt gyakran emlegette az e téren illetékes Győri János, theológiát végzett hanvai tanító; főként a száraz oktató elem van bennök elhatalmasodva, szinte a nehézkességig tömör stylusban, holott Tompa a szószéken gyakran fellángolt, szóvirágok nélkül ugyan, de arczán és szavaiban szent tűzzel szónokolt. A Tompa temploma, szószéke ma is változtatás nélkül áll, csak pár évvel ezelőtt helyeztek el benne egy kisebbszerű orgonát, mely azonban a czélnak meg nem felelvén, a költő fogadott leánya, özvegy Csizy Jánosné, Lévay Irén állíttatott most be a saját költségén, egy a Tompa nevéről nevezendő diszes orgonát, melynek hangjai szintén ma szólalnak meg először. A templomdomb alatt, tőle kissé keletre épült a paplak, mely előtt léczczel kerített kis kert van. Faház ez, melyet a szerető hivek Tompa kedvéért és az ő berendezése szerint egészen átalakítottak. Igy a mint van, minden dísz nélküli, falusias kinézésű, meglehetősen alacsony lakás, öt, tágasnak nem mondható szobával, nagy előszobával és téres fatornáczczal, mely Tompa idejében vad szőlővel volt befuttatva, mely csak néhol engedett kilátást a páratlanul szép vidékre. A parokhia udvara ugyanis lejtős, és a fölötte emelkedő magas tornáczról egész bájában szemlélhetni a Sajó-völgy tündéri tájékát, fent a havas Királyhegyig, lent a kéklő Bükkig. E tornáczon szeretett Tompa üldögélni, itt ihlette sokszor lelkét, képzeletét a fenséges természetnek az a remek képe, mely szemei előtt tárult, itt irta «Tornáczomon» czimű szép költeményét. Dolgozószobájának egyik ablaka a tornáczra nyilt, másik délkelet felé, s rá a sugárzó nap délutánig önté fényét és melegét. Ebben a szobában írt, itt is halt meg a költő. Haldoklása évekig tartott. Baja, melyet Skoda, a nagyhírű bécsi orvos, szívtágulásnak nevezett, oly kínos gyötrelmeket okozott neki, hogy sokszor magánkívül volt, idegeit pedig annyira feszítette, hogy minden csekélység felizgatta, akkor aztán indulatos, szenvedélyes lett. Roppant testi erejét, melyről ismerősei csudákat beszélnek, nehezen tudta megtörni a kór, de utóbb is győzött rajta az enyészet angyala. Kedélye oda lett, csüggetegség, halálvágy szállotta meg; utolsó versei már ily gondolatokkal vannak tele. Kívánkozott a földbe, két kis fiához, kik nagyon korán költöztek a jobb világba, halálukkal gyógyithatlan sebet ejtve a költő szivén. A mellett azonban rettegett azon gondolattól, hogy itt magára kell hagynia az ő őrangyalát, imádásig szeretett nejét. Neje a költő fogadott leányával, Lévay Irénnel együtt mindent elkövetett, hogy a nagy beteg kínjait enyhítse, de sem odaadó ápolás, sem orvosi tudomány el nem háríthatta a halált, mely 1868 július 30-án, d. u. 4 órakor ragadta el. Ezt megelőzőleg pár nappal megérezte halálát a költő, s az ő lelkületét és egész életét jellemző puritán egyszerűségű temetést kivánt magának: «Én — úgymond —a czerimóniának barátja nem vagyok, felettem ovácziókat ne tartsanak, hanem egy rövid ima legyen az egész szertartás, mely által meghidegülendő testem az anyaföld kebelébe tétetik.» Egy nappal halála előtt már senkihez sem szólt. Míg eszméleténél való, töredezett, alig érthető szavakkal gyakran emlegette barátait, leginkább Arany Jánost és Lévay Józsefet, Szász Károlyt, Molnár Viktort és Hanvay Zoltánt. Temetése aug. 2-ikán, az ő intézkedése szerint ment végbe. Koporsója felett Szentpétery Sámuel mondott rövid imát, a sírnál Csizy János rövid beszédet. A gyászéneklést Soós Miklós rimaszombati lelkész, Tompának szintén költői lelkű utódja vezette, ki ezen alkalomra külön készített megindító gyászénekeket. A végtisztességet a megyéből, egyháziak és világiak egyaránt megadták a költőnek, de távolról senki sem jelent meg. Halála épen azon időpontra esett, mikor a kiegyezési és koronázási napok mámorában a politika uralkodott a kedélyeken, s így amilyen egyszerű volt élete, olyan csöndes volt a temetése is a félreeső faluban. Most számosan zarándokolnak Hanvára ezen emlékünnepélyre, s ha tán a költő porló szive megérzi, édesebb lesz álma, csöndesebb nyugovása. Tompa hamvai fölé Gömörmegye Hanván díszes emléket emelt, egy magas, faragott gránit-obeliszket, mintegy 4000 frtnyi költséggel s következő felírással: TOMPA MIHÁLY EMLÉKÉNEK, EMELTÉK GÖMÖRMEGYEI TISZTELŐI. SZÜL. 1817 SZEPT. 28. MEGHALT 1868 JUL. 30. Természet, ki ezer képben tükrözte halálod, Uj életre hogyan kelsz, ha virul a tavasz. Most öleden fekszik, maga egy burkolt szomorú kép. Várva nagy értelmét búsfele titkainak. Lágyan öleld hü dalnokodat, s ti szeretti virágok Üljetek ágya köré, mondani méla regét. A szép sírverset Arany János készítette költő barátjának. Tompával együtt nyugosznak még egy vasráccsal kerített közös sírkertben: felesége, Csizy János, volt hanvai pap, fogadott leányának, Lévay Irénnek férje és a költő fia, Géza, kinek kis márványkövén ez olvasható: «Tompa Géza, élt 5 évet. A virág, mihelyt kinyilatkozik, leszakasztatik és elmúlik, mint az árnyék.» E közös nagy sír a még élő Lévay Irén kegyelete és gondossága folytán tavasztól késő őszig virágerdővel van borítva. Mindjárt halála évében a feketehegyi fürdő közönsége emléket emelt a költőnek. E fürdőben töltött ugyanis Tompa 1867-ben néhány hetet, annak hűs lombjai, illatos fenyvesei között keresve gyógyulást. Az emlék nagy szikladarabokból van alkotva, felül egy lant kifaragva, középen, simított lapon e felírás «Tompa Mihály emlékére, a fürdő közönség. 1868.» Feketehegyen azóta híven ápolják a költő emlékét, s az ott fürdőzők évről-évre megünneplik halálának évfordulóját. Ez a még megújuló kegyelet egy másik emléket is emelt Tompának Feketehegyen 1888-ban, egy szép gránittalapzaton álló mellszobrot, melyet azonban csak a következő évben leplezhettek le július 25-ikén ünnepies szónoklatokkal s nagy és díszes közönség jelenlétében. E szobor költségeit a fürdőt látogató közönség buzgósága teremtette elő. A szépen sikerült szobor az úgynevezett «Tompa-pihenő »-n áll, megörökítvén így azt a helyet is, ahol az üdülést kereső költő leggyakrabban üldögélt, pihengetett. 1878-ban Tompa szülővárosa, Rimaszombat nyilvánította a költő emléke iránt tartozó kegyeletét, a midőn ünnepélyesen emléktáblát helyezett el szülőházán, az utóbb Tompáról is nevezett utczában eme felirattal: «Itt született Tompa Mihály 1817 szeptember 28-án. A következő, 1879. évben egy másik, korábban indult mozgalom is eredményre vezetett. Ennek czélja volt Tompa második otthonát, nagyapjának igriczibeli házát emléktáblával jelölni meg. A gyűjtést erre Müller Irma budapesti leányiskolai növendék kezdte meg s folytatták a miskolczi lelkes hölgyek és ifjúság. De az emléktáblát a ház roskadozó volta miatt az igriczii ref. templomban kellett elhelyezni. Leleplezése Miskolcz, általán Borsod értelmiségének jelenlétében nagy ünnepélylyel ment végbe. 'Vi . mm TOMPA MIHÁLYNÉ, SOLDOS EMÍLIA.