Vasárnapi Ujság – 1895
1895-11-17 / 46. szám - Az utolsó lengyel király 759. oldal / Történelem; régészet és rokontárgyúak
760 VASÁRNAPI ÚJSÁG. 48. SZÁM. 1895. 42. ÉVFOLYAM. Különben a találkozás elég fesztelen, szívélyes volt. Poniatovszky kezet csókolt Katalinnak, mire ez megölelte és megcsókolta. A kiséretek kölcsönös bemutatkozása után asztalhoz ültek, honnan felkelve, a király keztyűit nyújtotta a czárnőnek, ez pedig neki kalapját. «Oh, asszonyom, ön sokkal szebbet adott nekem», hízelgett Poniatovszky a lengyel koronára czélozva. A czárnő nem felelt, mire a társalgás megcsappant, a kedélyekre nyomasztó dermedtség ül, melyet nem oszlatott el a fényes tűzijáték sem, mely az ünnepélyt befejezte. A lengyel hazafiság egy fényes fellobbanása megszülte az 1791-diki alkotmányt, mely Lengyelországot öröklő királysággá jelentette ki. De Katalin vaskeze hamar széttépte a korai reményeket, megsemmisítve az alkotmányt s létre hozva a targoviczi konföderácziót, melyhez kénytelen-kelletlen Szaniszló is hozzájárult. De mindez csak előzmény volt. A czárnő által összehívott grodnói országgyűlésen kitört vihar alkalmat adott Sievers orosz követnek, hogy a királyt és az országgyűlést foglyul ejtse. Ez erőszakos cselekedetnek volt következménye a király és a rendek kicsikart beleegyezése 1793 ápril 9-én Lengyelország második felosztásába, melynél már csak Oroszország és Poroszország osztozott, s mely után egész Lengyelországból már csak a harmadik, a leggyöngébb rész maradt fenn. A többit elvégezte két évre rá az embertelen Suvarov, ez a babonás pogány, aki egy legyet nem tudott megölni, de hideg vérrel tudta nézni ezrek és ezrek kardra hányatását. Kosciuszko, rövid, de hősi küzdelem után elbukott s fogva vitetett Pétervárra, mig Suvarov bevette Prágát, Varsó külvárosát s borzasztó vérfürdőbe fojtotta a lengyel nemzet önállóságát és szabadságát. A vége volt Lengyelország politikai léterének teljes megsemmisülése. Szaniszló Ágost megszűnt lengyel király lenni. Grodnóban maradt az orosz főkormányzó, Repnin herczeg felügyelete alatt, tehát csupa czimzetes fejedelem — «in partibus infidelium». Adósságai három millió aranyra rúgtak, s intézkedtek ezek kifizetéséről, saját ellátására pedig 200 ezer arany évi nyugdijt rendeltek, melyet öt részletben szolgáltattak ki neki, még pedig úgy, hogy Oroszország három, Ausztria és Poroszország pedig egy-egy részt vállalt az évdijból magára. Katalin halála után I. Pál czár Szaniszlót Pétervárra hívta s a márványpalotában rendelt számára lakást. Aránylag nyugodt, megelégedett életet folytatott itt az ex-király; Pál czár gondoskodott arról, hogy rangjához méltó tiszteletben részesítsék; gyakran járt az udvarhoz s a czár és családja is többször látogatták. De azért a brutális zsarnok nem feledte perczig sem azt a hűbérúri viszonyt, mely közte és a trónjától megfosztott szerencsétlen király között volt s az a szerep, melyet koronázási szertartásán juttatott Szaniszlónak, a legsértőbb, leglealázóbb volt. Sokan voltak tanúi, mikor a király, a koronázást megelőző hosszú isteni tisztelet alatt elfáradva leült a számára kijelölt tribünön. A czár ezt észrevéve hozzá szent, hogy keljen fel s állva. Szaniszló mélyen megtörve, lemondással engedelmeskedett a maradjon fájdalmas mindenható czár parancsának. Egyetlen vigasztalása örömtelen életének most már csak az asztal élvezete maradt. Epikum hajlamainak hódolva, gyakran gyűjtötte a birodalom nagyjait és tudósait asztala köré. Régi fényének emléke gyanánt büszkélkedett még egykori kedvencz franczia szakácsával, Frimeauval, ki asztalát dúsan és választékosan tudta még most is ellátni. Máskülönben fésületlen hajjal, hálóköntösben dolgozott emlékiratain, melyek sokáig lappangva, csak most jutottak napfényre s jelentek meg egy franczia folyóiratban. De nem sokáig hordozta megalázott élete terhét. Rég időtől fogva tartó görcsrohamai megrongálták idegeit s aláásták életerejét. Az A BUDAI HIDFŐ ALAPOZÁSÁNAK KEZDETE. Háry Gyula A JOBBPARTI MEDERPILLÉR ÁLLVÁNYA ÉS A HOZZÁ VIVŐ IDEIGLENES HID. Divatd K, fényképei. A BUDAPESTI VÁMHÁZTÉRI HID ÉPÍTÉSE.