Vasárnapi Ujság – 1896
1896-02-16 / 7. szám - A svájczi hunok. Herrmann Antal 100. oldal / Általános nép- és országisme
100 VASÁRNAPI ÚJSÁG. 7. SZÁM. 1896. 43. ÉVFOLYAM. A SVÁJCZI HUNOK. Fischer Károly Antal honfitársunk egy közel 30 éves könyvet írt a svájczi, Wallis kantonbeli hunokról , vagyis az amiviersi alpesi völgy lakosairól, kikkel egyebek közt Horváth Mihály történetírónk is foglalkozott, mint e század elején többször emlegetett «annyivélt magyarok»-kal. Ezt a homályos származású s igen sajátságos külön táj nyelven beszélő maroknyi népecskét tanulmányozta és írja le Fischer is jelen munkájában. Szép, érdekes, sőt tanulságos könyv. De van egy nagy formahibája, a czíme, és egy nagy szervi baja: hogy minden igaz ok nélkül egy könyvbe kényszerítette össze kettőnek a tárgyát. Mert ha egyszerűen leírja, a mit a wallisi Anniviersről (Eifischvölgy) és népéről látott, hallott, olvasott, sok becses új anyagban bővelkedő s igen értékes monográfiát nyújt vala e különös vidékről és fölötte sajátságos népéről. Más részről amit e könyvben a hazai magyar nép életéről, szokásairól ír, az ugyan nem új, de kissé rendszeresebben összeállítva azt is szívesen vette volna a külföldi olvasó. E kétféle tárgynak azonban így alig van köze egymáshoz. Nem lehetetlen, hogy van valami történeti alapja annak a helyi mondának, mely ama völgy lakóit a hunoktól származtatja, és (noha jól tudom, mi minden régi és őskori emléket és hagyományt tulajdonítanak e hunoknak a germán és román népek) én akár el is hiszem a hagyományt; de e hitemet a Fischer könyve nem erősítette tudássá, meggyőződéssé, sőt inkább megingatta. Pedig a * Die Hunnen im schweizerischen Eifischtliale und ihre Nachkomen bis auf die heutige Zeit. Von Ant. Karl Fischer. Mit vielen in den Text .gedruckten Illustrationen. Zürich, Orell Füssli. 1896. Ara 7 és V» márka (=4Vs frt.) szerző ugyancsak hun szemmel nézte a jámbor annyivérseket. Három fő mozzanatra nézve hasonlítja össze őket a hunokkal, illetőleg minthogy ezekről ugyancsak kevés hiteles értesülésünk van, a magyarokkal : a nyelv, a nép mivolta és élete s a népies használatú tárgyak hagyományos alakja tekintetében. S ki tagadná, hogy csakugyan egyezés, melyet a könyv második igen sok az felében jó rajzok is szemléltetnek ? De a nyelvészkedő rész, sajnos, ellenkezik a legelemibb nyelvtudomány legszerényebb követelményeivel is! A nép mivoltában és életében jelentkező megegyezések jó része pedig az eifischvölgyieken s a hun - székely - magyarokon kívül megtalálható még vagy 77 európai s néhány új világi népelemnél. Az analógiákat könnyű volna szaporítani: például, hogy az annmviersinek két lába van, a székelynek is, amaz nem az ablakon, hanem az ajtón jár ki-be házában, emez is, stb. Legmeggyőzőbbek, mert az ábrákban szembeötlőknek látszanak a tárgyi egyezések. De itt az inductio fogyatékos volta a megtévesztő. Mert például szakasztott olyan házjegyek (Hausmarken, nem családjegyek), mint az Eifisch völgyben, divatoznak majdnem minden germán és román népnél. S hogy e svájczi házjegyek néhánya azonos a székely írás némely betűjével, az meglep engem, de csak abból az okból, hogy ilyen kevés jegyre szorítkozik az egyezés. Egy-két vonás és pont kombinácziójának határa van; szükségképeni az alakok ismétlődése. S ha az azokkal a bizonyos tulipánokkal és rózsákkal ékeskedő népeket mind hun-magyaroknak akarnók tekinteni, nagyobb lenne a rokonságunk, mint Horvát István látta népgenealogiai álmaiban. S azok a nevezetes svájczi csillagalakok nemcsak a székelyeknél tűnnek ismét szembe, hanem máshol is hazánkban, még pedig ott, ahol a legősibb németek laknak, pl. a nyugati hienczeknél az ornamentika alapelemei. E munka eltévesztette czélját, pedig valóban czéltudatos munkás műve. Fischer már több derék dolgozattal szerzett magának érdemet a hazai néprajz körül. A fehér és fekete hunokról írt könyve nem bizonyította ugyan be az ethnológiai alaptételt, de majdnem kimerítő adatgazdagsággal megállapította, hogy népünk viseletében a fehér és fekete szűr mely vidékeken van uralkodólag elterjedve. A székely írásról kiadott nagy munkája nem oldotta meg az írás keletkezésének főbb rejtvényeit, de összeállította a teljes anyagot s megadta így a végleges tisztázás biztos alapját. De a most ismertettük munka sem viszi előbbre a magyar néprajz ügyét. Egy idegen föld idegen népének érdekes leírását adja, amiért különösen minden svájczi turista hálával tartozik neki, de az általános népvizsgáló is örömmel veszi a gazdag és becses néprajzi anyagot. Teljes elismeréssel kell azonban nekünk magyaroknak adóznunk Fischer hazafias buzgalma, lelkes áldozatkészsége s nemes kitartása iránt. Ő, a szerény helyzetű tisztviselő, hosszú évek fáradságos munkáját, magától megvont keresetét áldozza hazafias eszményeinek! Ha a mi szaktudósainkban is annyi volna a lelkesség és lelkiismeretesség, szívós kitartás és az ideálokhoz való ragaszkodás, mint e szerény dilettánsban — s ha gazdag főuraink aránylag csak ezredrészét áldoznák a hazai tudományra, A TENGERÉSZETI MŰSZAKI BIZOTTSÁG ÉPÜLETE POLABAN. A «MONARCH» HADIHAJÓ VÍZRE BOCSÁTVA, FÖLSZERELÉS ELŐTT. FODOTT HAJÓ-EPITO HELY S BENNE AZ EPULO «MONARCH», POLABAN. AZ OSZTRÁK-MAGYAR HADITENGERÉSZET.