Vasárnapi Ujság – 1896
1896-02-02 / 5. szám - «Turócz királya». Irta Marcziányi György (képekkel) 67. oldal / Elbeszélések; genreképek - Besztercze ostroma. Levél a szerkesztőhöz. Irta Mikszáth Kálmán 67. oldal / Elbeszélések; genreképek - Gróf Pongrácz Istvánról. Levél Mikszáth Kálmánhoz. Irta Lehoczky Vilmos 67. oldal / Elbeszélések; genreképek
5. SZÁSZ. 1SS6. 43. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI ÚJSÁG. 69 vonulását. Ez Lidi grófnő, a várúr testvérhúga, neje a mellette álló délczeg férfiúnak, Zmeskál Zoltánnak, Árvamegye alispánjának. «Stefinek „soha sem nő be a feje lágya!» — szól hátrafordulva, egy mögöttük levő agg úrasszonyhoz, ki fejcsóválva, összekulcsolt kezekkel és kétségbeesett ábrázattal sejteti, hogy mily véleménynyel van a 40 éves «Stefi gyerek» hóbortos magaviselete felől. E hölgy Pongrácz Szidónia grófné, Krasznyán kastélyának úrnője, csillagkeresztes hölgy, a «turóczi király» édesanyja. Mind e rég elfelejtett alakokat újból látva, homlokomat dörzsölöm és visszagondolok a fantasztikus menetre, mikor utolsó alakja, az általam oly jól ismert «sereghajtó» is eltűnt lelki szemeim előtt, mélyen felsóhajtok, belépek a könyvesboltba s megveszem a Mikszáth Kálmán könyvét, így van ez Mikszáth könyvénél is. A «Besztercze ostromá»-nak hőse s a benne elbeszélt dolgok nagyban és egészben helyesen vannak jellemezve és ismertetve. Hogy szerző az elbeszélés hősének jellemét, kedélyvilágát, szivét és egész valóját — miután őt személyesen nem ismerte — egyes helyeken nem egészen igazi színekben vezeti elénk, egyáltalában nem csökkenti a munka irodalmi értékét és érdekességét, — hiszen Mikszáth sem nem jellemrajzot, sem nem élettörténetet akart írni! Én, ki két éven át egy asztal mellett ebédeltem, vacsoráltam a »nedeczi sah«-hal (ez is egyik kedvencz neve volt, melyet azért vett fel, mert nagyon hasonlított Nasreddin perzsa sahhoz, kit egyszer Bécsben látott), ki úgy szólván éjjelt-nappalt együtt töltöttem vele, ki zárkózott jellemének, mindenki előtt gondosan eltitkolt lelkületének és lefátyolozott kedélyvilágának bizarr nyilvánulásait úgy a mindennapi életben, mint az általa minduntalan felidézett rendkívüli helyzeteknek különféle mozzanatai közt tanulmányozhattam, ki két éven át hű kísérője voltam nyaktörő vállalkozásaiban, és kivel együtt szárazon, vizen, száguldó paripán, kocsin, sőt egyszer vasúti alagútban is farkasszemet néztem a halállal, talán szintén hozzájárulhatok a «turóczi király» viselt dolgainak, nem mindennapi pályafutásának ismertetéséhez, csodálatos lelki életének megvilágításához. * Gróf Pongrácz István örömest használta és emlegette «turóczi király» czímét, melyet, mint családjának egyik ősi attribútumát, a gothai heraldikai kézikönyvben fürkészett ki. A szentmiklósi és óvári Pongrácz család ősi idők óta felső Magyarország leghatalmasabb és legelőkelőbb főúri nemzetségeinek egyike volt; sógorságot tartott a Hunyadiak királyi házával is. Hunyadi János testvérének fogadta Pongrácz János erdélyi vajdát, ki a történelemben is mint Fráter adoptivus Joannis Hunyadi szerepel. Feleségül vette Mátyás király édes anyjának nővérét, Szilágyi Annát, s nagy vitéz volt az Ur szine előtt. Porba döntötte a török félhold hatalmát s Erdélyben ma is Pongráczföldnek nevezi a nép azt a csatatért, melyen az ozmánokat tönkre verte. Azt a vadászkürtöt, mely a Mikszáth könyvének czimlapjára festett Pongrácz - czimerben is látható. Mátyás király Pongrácz adományozta János rokonának ama vadászat örök emlékére, melyen ő — a király — a nedeczi erdőkben az utolsó bölényt lelőtte. «Turócz királya» czímét Pongrácz Pankráczius vette fel; a családból azóta senki sem használta, csak Besztercze ostromlója. a Gróf Pongrácz István család ifjabb grófi ágazatának II-ik ágából származott melynek megalapítói az 1763-ban grófságot nyert Ádámnak Rudolf és Antal nevü fiai voltak. Ez a vonal, mely ma még csupán grófnak Adolf, István Ede és Ágoston nevü testvéreiben virágzik férfiágon, női ágon pedig Ludmilla grófnő, férjezett Zmeskál Zoltánnéban, — az 1743-ban Pongrácz Gáspár személyében grófi rangra emelt idősebb ágazattal csak távoli rokonságban, jobban mondva atyafisági viszonyban áll, csak úgy, mint a 600 évvel ezelőtt ugyanabból a törzsből eredt köznemes és bárói ágakkal. van Gr. Pongrácz Ist-1835-ben született ; édesapja Rudolf gróf, cs. és kir. aranykulcsos, édesanyja, Szidónia grófné, szül. Pongrácz grófkisasszony, cs. és kir. csillagkeresztes hölgy, voltak. Édesapjáról azt beszélik Trencsénmegyében, hogy egy alkalommal I. Ferencz királyt nem kis zavarba hozta. Midőn ugyanis e király felsőmagyarországi körútjában Trencsénmegyében is megfordult, az őt egy deputáczió élén üdvözlő grófhoz e sablonszerű kérdést intézte : «Nos, kedves gróf, milyen időjárás szokott itt lenni?» —E fogas kérdésre Rudolf gróf némi meggondolás után ezt a furfangos feleletet adta: — «Hát bizony, felséges uram, csak olyan, mint másutt , néha esik az eső, máskor pediglen süt a nap.» István gróf édes atyjának 1860-ban bekövetkezett halála után vette át örökségét, mely a Nem vagyok illetékes Mikszáth elbeszéléséről kritikát írni. Történelmi regények, vagy elbeszéléseknél, tényleg élt emberekről írt szépirodalmi dolgozatok, vagy színdaraboknál — föltéve, hogy azok tartalma sem az időrenddel, sem pedig a történeti tényekkel és főbb mozzanatokkal, legalább szembetünőleg, nem ellenkezik, — a kritika tárgya csak maga az irodalmi földolgozás lehet, mert a tárgyilagos kritikának semmi köze ahhoz, ha egy oly ’szépirodalmi munkába, melynek tárgya a történelemből, vagy valamely kiváló alak társadalmi szerepléséből, vagy magánéletéből van merítve, esetleg a szigorú valóságnak meg nem felelő apróbb mozzanatok is beleszövődtek, vagy ha tényleg megtörtént epizódok a költői szabadság védőszárnyai alatt képzeletszülte alakokkal és eseményekkel megtoldattak. A GRUZ HADI UT A KOULACHÍN HID TAJAN TELEN. Háry Gyula rajza. A GRUZ HADI UT A KOULACHÍN HID TAJAN NYÁRON. GRÓF ZICHY JENŐ ÚJABB KAUKÁZUSI ÚTJÁBÓL. — Wladikawkasi fényképek után.