Vasárnapi Ujság – 1897

1897-12-19 / 51. szám - Bartók Lajos: Szabadság virága 859. oldal / Költemények

860 VASÁRNAPI TI.TSÁJI. 50. SZÁM. 1897. 44. ÉVFOLYAM. «A KÉT BOLYAI." Bedőházi János új könyvéből, Bolyai Farkasnak külföldről hazatérte utáni életét mindenre kiterjedő részletességgel, de oly érdekesen adja elő az életiró, mintha regényes korrajzot irna, melynek hőse a maga korabeli társadalomtól környezve jelenik meg az olvasó előtt. Magán­élete, hivatalos és irodalmi mun­kássága, sok küzdelme és csüggedetlen jelleme, fenkölt gondolkozásmódja és minden jó ügyért való lelkesedése sajátságosan sok­színű, de mégis tökéletesen egységes és igen vonzó képpé alakul a szerző biztos ecsetje alatt. De halljuk magát az életírót! Bolyai Erdélybe visszatérve, Kolozsvárt álla­podott meg, de semmi terve, czélja, megállapo­dása nem volt; ép úgy mint egyetemi évei alatt, az élet anyagi oldalával nem törődött, egy kört keresett magának élénk, nyugtalan szelleme, a­hol nyilatkozhasson, a­hol szabadjára röpköd­hessen. Ilyen kört abban az időben Erdélyben leginkább csak Kolozsvárt találhatott, s e kör­nek minden bizonynyal ő maga igen kedvelt és marasztalt tagja volt. Barátjai által 1801 év farsangján egyszer rá­vétetve bálba megy s ott megismerkedik egy fia­tal leán­nyal, Benkő József chirurgus leányával, Zsuzsánnával, kit nem sokára el is vett. Ugyan­azon év szeptember hó 28-án volt az esküvője. Mint új házas falusi kis jószágára költözött, a hol egész szenvedélylyel adta magát a kerté­szetre, gazdaságra. A domáldi egyszerű nemesi kúria kertjét angol parkká akarta átvarázsolni, s csapongó képzelme nem vetett számot a kivi­tel lehetőségével, sem anyagi erejével. Majd a kertjén át vezetett vékony erű patakkal próbálta a vízesést, majd kertjének egyik szegletét ülteti be vadfákkal, hogy erdőt teremtsen, kunyhót épít, gyümölcsfaiskolát plántál, s mindezt oly tűzzel, hévvel, mintha életének egyéb czélja se volna. A fiatal Bolyainéról nagyon keveset tudunk. Később kifejlődött, nagy fokú s­érültségbe átcsa­pott idegbajáról annyit következtethetnénk, h­ogy talán nem az a nő volt, a­ki férjét teljesen boldogíthassa. A heves, ingerlékeny, izgatott idegzetű asszony nem állott a műveltség ama fokán, a­milyen a magas míveltségű nők köré­ben nőtt és forgott, e körben nagyon is kedvelt, finomult ízlésű Bolyai lelkének megfelelt volna. Lehet, hogy a nő nem tudta megérteni férjét, s e miatt egyenetlenségek fordultak elő köztük. Minden e dologra vonatkozó későbbi meg­jegyzéséből az látszik, hogy megbánta házassá­gát. Gergely fia előtt így nyilatkozott: «haza­jöttem az egyetemről; a világot nem ismertem, nőkkel kevés érintkezésem volt, tapasztalatlan voltam. Elmentem Kolozsvárt egy bálba, sze­gény első nőmet megláttam, belebolondultam. A BUDAI KAMARA ÉPÜLETE. — Dörre Tivadar rajza. Az Athenaeum kiadásában megjelenő "Magyar Nemzet Története» IX. kötetéből. ISTVÁN FŐHERCZEG AZ 1838-IKI ÁRVÍZKOR PESTRE INDUL. Egykorú kinyomat után.

Next