Vasárnapi Ujság – 1897
1897-12-19 / 51. szám - Bartók Lajos: Szabadság virága 859. oldal / Költemények
860 VASÁRNAPI TI.TSÁJI. 50. SZÁM. 1897. 44. ÉVFOLYAM. «A KÉT BOLYAI." Bedőházi János új könyvéből, Bolyai Farkasnak külföldről hazatérte utáni életét mindenre kiterjedő részletességgel, de oly érdekesen adja elő az életiró, mintha regényes korrajzot irna, melynek hőse a maga korabeli társadalomtól környezve jelenik meg az olvasó előtt. Magánélete, hivatalos és irodalmi munkássága, sok küzdelme és csüggedetlen jelleme, fenkölt gondolkozásmódja és minden jó ügyért való lelkesedése sajátságosan sokszínű, de mégis tökéletesen egységes és igen vonzó képpé alakul a szerző biztos ecsetje alatt. De halljuk magát az életírót! Bolyai Erdélybe visszatérve, Kolozsvárt állapodott meg, de semmi terve, czélja, megállapodása nem volt; ép úgy mint egyetemi évei alatt, az élet anyagi oldalával nem törődött, egy kört keresett magának élénk, nyugtalan szelleme, ahol nyilatkozhasson, ahol szabadjára röpködhessen. Ilyen kört abban az időben Erdélyben leginkább csak Kolozsvárt találhatott, s e körnek minden bizonynyal ő maga igen kedvelt és marasztalt tagja volt. Barátjai által 1801 év farsangján egyszer rávétetve bálba megy s ott megismerkedik egy fiatal leánnyal, Benkő József chirurgus leányával, Zsuzsánnával, kit nem sokára el is vett. Ugyanazon év szeptember hó 28-án volt az esküvője. Mint új házas falusi kis jószágára költözött, a hol egész szenvedélylyel adta magát a kertészetre, gazdaságra. A domáldi egyszerű nemesi kúria kertjét angol parkká akarta átvarázsolni, s csapongó képzelme nem vetett számot a kivitel lehetőségével, sem anyagi erejével. Majd a kertjén át vezetett vékony erű patakkal próbálta a vízesést, majd kertjének egyik szegletét ülteti be vadfákkal, hogy erdőt teremtsen, kunyhót épít, gyümölcsfaiskolát plántál, s mindezt oly tűzzel, hévvel, mintha életének egyéb czélja se volna. A fiatal Bolyainéról nagyon keveset tudunk. Később kifejlődött, nagy fokú sérültségbe átcsapott idegbajáról annyit következtethetnénk, hogy talán nem az a nő volt, aki férjét teljesen boldogíthassa. A heves, ingerlékeny, izgatott idegzetű asszony nem állott a műveltség ama fokán, amilyen a magas míveltségű nők körében nőtt és forgott, e körben nagyon is kedvelt, finomult ízlésű Bolyai lelkének megfelelt volna. Lehet, hogy a nő nem tudta megérteni férjét, s e miatt egyenetlenségek fordultak elő köztük. Minden e dologra vonatkozó későbbi megjegyzéséből az látszik, hogy megbánta házasságát. Gergely fia előtt így nyilatkozott: «hazajöttem az egyetemről; a világot nem ismertem, nőkkel kevés érintkezésem volt, tapasztalatlan voltam. Elmentem Kolozsvárt egy bálba, szegény első nőmet megláttam, belebolondultam. A BUDAI KAMARA ÉPÜLETE. — Dörre Tivadar rajza. Az Athenaeum kiadásában megjelenő "Magyar Nemzet Története» IX. kötetéből. ISTVÁN FŐHERCZEG AZ 1838-IKI ÁRVÍZKOR PESTRE INDUL. Egykorú kinyomat után.