Vasárnapi Ujság – 1899

1899-12-17 / 51. szám - Transzvál hegyvidéke (képekkel) 854. oldal / Általános nép- és országisme - Jubileumi ünnepély a Ganz-gyárban (képpel) 854. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekü közlemények

854 tett tisztjeik vezetése alatt. Ilyen «kirukkolá­sok» előtt nagy a készülődés. A derék veterán tiszt, közember, vagy nagy­dobos, este elébb bezárja a szatócsüzletet mint máskor s neki­lát az egyenruhatisztogatásnak, lekerül a szegről s pallérozás alá verődik a rozsdásodó kard is. Kikészíti a dús ezüstözésű nagydobosi mellszalagot, a hadiérmet s a kakas­tollas csákót. Mikor azután másnap felvirrad kivált valamely örvendetes ünnepnapnak várva­várt reggele, bele­öltözik a mi «tambur major»-unk a díszes uniformisba s bemegy a feleségéhez jelenteni, katonás szokás szerint, távozását. Mert bizony ennél a háznál is az ő kedves oldalbordája, Mari néni a parancsnok. Mari, a cseléd is mosolygó arczczal nézi a for­dított állapot érdekes jelenetét s a dologban, azt hiszem, az a legboszantóbb, hogy Pista is végig­nézi, a szomszéd czipészüzlet gonosz­csontú inasa, örülvén már előre, hogy lesz kit utánozni a vidám czipészlegények és az utcza közönsége előtt. Dudits Andor ez érdekes derült tárgyú képe egyik utóbbi téli kiállításunkon tűnt föl, s Münchenben talált vevőre. P. G. Nándor Corvina-stílusban rajzolt pergamen lapokra, s melyet drága­kövekkel kirakott szelenczébe elhe­lyezve adtak át az ünnepeltnek. Ez után Király Antal, a munkások szónoka mondott üdvözlő be­szédet, a­melyre Mechwart meghatottan válaszolt. Az ünnepelt szavait meg-megújuló éljenzés, majd pedig a Ganz-gyári dalkör éneke követte. Végül Scheller Miksa igazgató átnyújtotta Mech­wartnak a tisztviselők által a jubileum alkalmából kiadott Mechwart-album díszpéldányát, melyben a gyár történetével kapcsolatban Mechwart életrajza van megírva. A szépen kiállított album szövegét Ripka Ferencz, a villamos gyár igazgatósági titkára írta. Az igazgatóság a jubileum emlékére a czég összes alkalmazottjait megajándékozta annak egy-egy pél­dányával. JUBILEUMI ÜNNEPÉLY A­ GANZ-GYÁRBAN DECZEMBER 6-ÁN, KIÖSE György pillanatnyi fényképe, JUBILEUMI ÜNNEPÉLY A GANZ-GYÁRBAN. Lapunk legutóbbi számában megírtuk, hogy e hó 6-án ünnepelte a Ganz-gyár tisztviselő-kara és mun­kás-személyzete Mech­wart András hivatalba lépésé­nek 40-ik évfordulóját. Az ünnepély a villamos­gyár nagy műhelyében folyt le. Ebben az óriási helyiségben, melyet az ünnepély alkalmából ékesen feldíszítettek, a gyárnak mintegy ötezer alkalma­zottja volt jelen. A helyiség közepén felállított emelvényen az igazgató­tanács és az idegen gyárak igazgatóságai várták Mechwart vezérigazgatót, kit egy küldöttség vezetett az ünnepély színhelyére. A nagy éljenzés csillapultával Cserháti Jenő igaz­gató, a tisztviselők szónoka, lépett az ünnepelt elé s felolvasta az üdvözlő iratot, melyet Jauernik VASÁRNAPI ÚJSÁG. áO. SZÁM. 1899. 46. ÉVFOLYAM. TRANSZVÁL HEGYVIDÉKE. Transzvár nagyobb része síkság, melynek alap­kőzete az úgynevezett karsztképződés : agyagkő, porphyr, kék agyagpala és homokkő, ugyanaz, mely a Fokföldön is uralkodó. Ennek a síkság­nak nagyobb része a mi Alföldünkhöz sok tekintetben hasonló fátlan pusztaság, hol a­­ gyepség pázsitkövei közé csak itt-ott vegyül­­­nek nagyobb mennyiségben mimózabokrok és piros virágú áloék, de tarkaságát nagyon emelik a helyenként 2—3 méter magasra emelkedő termesz­bolyok. A legnagyobb erdőségek a Lim­popo folyó mentén vannak, melyek partjait állandóan nagy nádberkek és kisebb-nagyobb ligetek szegélyezik, melyekben krokodilusok, oroszlánok, bölények, páviánok s más nagy állatok tanyáznak. A síkságot azonban délen s keletről haladva éjszak felé meglehetős nagy hegységek szakít­ják meg, részben épen a határvonalakon, úgy, hogy a köztársaságnak mintegy természetes bástyáiul szolgálnak. Ilyeneket láthatunk ké­pünkön is. A 2660 méternyi magas Mauchaua­­ hegység Lydenburg város közelében a legmaga­sabb pont az egész vidéken. Az aranytermő Witwarsrand hegység sokkal szelídebb. Ala­csony, de szaggatott alakjánál fogva nagyon feltűnő a Natal felé táguló Kathlamba vagy Sárkány-hegység mely azért is nevezetes hely, mivel a tenger felül fúvó nyirkos szeleket fel­fogja s a keleti lejtőn a bő esőzés következtében nagy tenyészetet hoz létre. Háromszoros, határozottan megkülönböztet­hető lépcsőzet vezet fel a tengerpartról Transz­vár felé. Az első terraszt a Delagoa-öböl köze­lében Lembobo hegynek nevezik, mely odább éjszakra Longva hegység név alatt a Limpopo könyökéig ér. A második terrasznak nincs egy­séges neve, a harmadikat, a tulajdonképi határ­hegyet Kathlamba hegységnek hívják s ezen kellett a boeroknak bevonulniok Natalba s mint elképzelhető, nem kis nehézséggel. A közleke­dést sok tekintetben nehezítik a hegyekről leomló s rendesen mély szurdokokban folyó patakok, melyek között leghíresebb az Ungeni folyónak mintegy 100 méter magas vízesése. Gyönyörű szép vidékek vannak ezen a föl­dön, különösen a keleti részen, melynek tro­pikus melege alatt buja növényzet tenyészik. Árnyas banánok váltakoznak vad füge és da­tolyafákkal, meg a kafferfa bíborpiros virágai­val, a rétségeket lilaszínű harangvirággal bebo­rító natalliliom s más sáslevelű növények remek színváltozatossággal ruházzák fel a part­vidék növényzetét. Befelé pedig a Kathlamba hegység szaggatott fekete ormai, melyeknek bazalttal koronázott sziklaképletei nem ritkán tűnnek fel várromoknak, emelik a tájék válto­zatosságát, melyhez járulnak még az eukalyp­tusokkal körülvett fehér házcsoportok, meg a fa és bokor nélküli nagy legelők. A legbecsesebb aranyföld azon a területen fordul elő, mely Transzvárnak közepét, déli és nyugati részét képezi s az Oranje és Lim­popo folyók között vízválasztót alkot. Itt már nincsenek magasabb hegyek, csak dombok, de a­melyek majdnem 80 kilométer széles tek­nőt képeznek, úgy, hogy az aranytelepek igen

Next