Vasárnapi Ujság – 1903
1903-07-26 / 30. szám - A pápaválasztás. Áldásy Antal 488. oldal / Történelem; régészet és rokontárgyuak
488 VASÁRNAPI ÚJSÁG. 27. SZÁM. 1903. 50. ÉVFOLYAM. A PÁPAVÁLASZTÁS. A pápai szék betöltése régebben. A pápai szék betöltése régebben ép úgy, mint a többi püspöki széké, a római papság, a római nép és a Rómával szomszédos püspökök közreműködésével történt. A választásnak e módja még az V. században is nagyjában megvolt, ámbár az idők folyamán némely részletekben a változás elkerülhetetlen volt. A kereszténység általános terjedésével a nép helyébe a község előkelőbb tagjai, később a katholikussá vált császárság főhivatalnokai, végre a római szenátus lépett. Maguk a császárok is megkísérelték, hogy a pápaválasztásra befolyásukat érvényesítsék, de ily beavatkozásról csak kettős választás esetén van tudomásunk. A világi hatalom beavatkozásának első nyomára 483-ban akadunk, midőn Basilius városi prefektus a pápaválasztásnál igyekezett befolyást gyakorolni. Symmachus pápa alatt 499-ben hozatott az első törvény a pápaválasztásról, mely megtiltja, hogy a papság még a pápa életében utódja érdekében egyik vagy másik irányban lekösse magát és elrendeli, hogy a pápa utódjául az tekintendő, kit a papság egyhangúlag, illetőleg szótöbbséggel választ meg. A nyugat-római császárság bukásával az Olaszország és Róma fölötti uralmat a konstantinápolyi császárok gyakorolták, kiknek az új pápa megválasztása bejelentetett. Ebből kifejlődött később az a szokás, hogy a császár a történt választást megerősítette, amiért a pápa bizonyos taksát , 3000 arany forintot fizetett. A pápa felszentelése csak a megerősítés után történt. Később a megerősítésért díjat nem fizettek, de a görög császár megerősítési joga továbbra is fenmaradt. Ebben az időben a választás a pápa halála után harmadik napra történt, a magasabb rendű papság és a hatóságok fejei vettek benne részt, az alsóbb papság és a nép pusztán csak hozzájárult a választáshoz. A görög birodalom végleges bukása után a szent szék, hogy magát a longobárdok támadásai ellen megvédje, a frank királysággal lépett érintkezésbe. Azonban a pápaválasztásra sem Pipin, sem Nagy Károly nem gyakoroltak befolyást, ellenben befolytak reá főleg a római és környékbeli nemes családok. Ezért rendelte el a 769-iki lateráni zsinat, hogy a pápaválasztás kizárólag az egyházi személyek közreműködésével történjék, a világi elemet abból kizárta. Nagy Károly utódai alatt, Lothár császár idejében kimondatott, hogy az újonnan megválasztott pápa mindaddig föl nem szentelhető, amíg a császár követei jelenlétében hűségesküt nem tesz le. E szokás a következő időkben fenn is maradt, sőt I. Ottó császár esküvel kötelezte a rómaiakat, hogy beleegyezése nélkül nem fognak pápát választani. I. Ottó halála után a császárság e joga azonban csakhamar figyelmen kívül hagyatott. Hogy a pápaválasztásba bizonyos megállapított rendszer hozassák be és a pápai szék betöltése a római nép és a császárság befolyása alól mentesíttessék. II. Miklós pápa 1059-ben Hildebrand, a későbbi VII. Gergely pápa közreműködésével egy újabb rendeletet adott ki, mely a választást a bibornokok kezébe teszi le, elrendelve, hogy a bibornok-püspökök előbb a megválasztandó személyiségére nézve tanácskozzanak maguk között, aztán a többi bibornok részvételével történjék meg a választás. A papság és a nép hozzájárulása megmaradt, formaivá vált ugyan, de a választás érvényességéhez szükséges volt. A pápaválasztásnak II. Miklós pápa által letett alapjait III. Sándor pápa idejében az 1179-iki harmadik lateráni zsinat tovább fejlesztette. Szükséges volt ugyanis a választás érvényességének megállapítása czéljából a szavazatok számának megállapítása. Amíg ugyanis alsóbbrendű egyházi méltóságoknál, ha vitás volt a betöltés, a magasabb forum döntő szereppel bírt, a pápaválasztásnál, miután a pápa fölött magasabb földi forum nem állott, ez nem volt lehetséges. Az 1179-iki rendelkezés értelmében kimondatott, hogy a választás érvényességéhez a jelenlevők szavazatának kétharmad része szükséges. Ellenben nem volt megadva annak a módja, hogy a pápai szék üresedése ne tartson soká. Ezért van az, hogy a XIII. században a hosszú ideig tartott trónüresedés napirenden volt, így IV. Kelemen halála után (1268 november 29.) a pápai szék egészen 1271 szeptember 1-ig maradt üresedésben, amikor azt X. Gergely foglalta el, ki az 1274-ki lyoni zsinaton a pápaválasztásra nézve új rendet állapított meg. E rendelet értelmében a bíbornokok a pápa halála helyén ejtik meg a választást, és pedig annak halálától számított tizedik napon egybegyűlnek a volt pápa lakhelyén és ott egy helyiségbe vonulnak, mely a külvilággal csak egy kijáraton át van érintkezésben. E kijárat elzáratik és mindaddig, míg az új pápa megválasztva nincsen, senki a választási helyiségbe nem léphet be és nem jöhet ki belőle, a bíbornokok senkivel sem érintkezhetnek, nem levelezhetnek. Ha e tilalmat megszegik, egyházi átokkal sújtatnak. Az eleséget a bíbornokoknak az ajtón lévő nyíláson adják be, de előbb megvizsgálandók, vajjon nem rejtettek-e bele írásbeli közleményt. Ha három nap alatt a választás nem történik meg, délre és estére csak egyegy tál ételt kapnak a bibornokok, további öt nap múlva pedig csak kenyeret, bort és vizet. A többi rendelkezés szervezeti szabályzatokat tartalmazott. E két, a bibornokok részvételére és a konklávéra vonatkozó rendelkezésből állott a további időkben a pápaválasztás lényegét, máig is ezek képezik annak alapját. A külső körülmények természetesen a szükséghez képest változásokat eredményeztek. XI. Gergely pápa például felhatalmazta a bíbornokokat, hogy a választást bárhol megtarthatják, akár tulajdonképeni konklávé nélkül is. Hasonló felhatalmazást tartalmazott IX. Pius pápa rendelkezése is, ki szintén felhatalmazta a bíbornoki testületet, hogy a konklávét, amennyiben az Rómában nem lenne biztonságban megtartható, máshol tarthassák. Erre azonban nem került a sor és XIII. Leót Rómában választhatták meg. A nagy egyházszakadást megszüntető konstanczi zsinat pedig elrendelte, hogy erre az egy esetre a bibornokokon kívül még bizonyos számú, a zsinat által választandó meghatalmazott is vegyen részt a konklávéban. A baseli zsinat végül kimondotta, hogy a zsinat folyama alatt beállott trónüresedés esetén a választás a zsinat helyén 60 nap alatt történjék meg. A XV. század második felétől kezdve a pápák majd mindegyike adott ki rendelkezéseket a pápaválasztásra nézve. II. Gyula pápa 1505-iki XIII. LEO MEGVÁLASZTÁSA UTÁN ELSŐ ÁLDÁSÁT ADJA A NÉPBE. I I 1 > I ! Wtí 1 Li 11 AZ ELSŐ LÁBCSÓK XIII. LEO PÁPÁNÁL (1878)..