Vasárnapi Ujság – 1903
1903-07-26 / 30. szám - A pápaválasztás. Áldásy Antal 488. oldal / Történelem; régészet és rokontárgyuak
31. SZÁM. 1903. 50. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI ÚJJSÁG. 499 rendeletével minden simonia útján történt választást érvénytelennek jelentett ki. IV. Pál pápa 1558-ban megtiltotta, hogy még a pápa életében tartassanak tanácskozások utódját illetőleg. IV. Pius pápa 1562 október 9-iki rendeletével különösen X. Gergely és VI. Kelemen rendelkezéseit újította meg. XV. Gergely 1621-ben az egész választási eljárást újra szabályozta, titkos írásbeli szavazást rendelt el és elrendelte, hogy naponként két szavazás történjék. Ugyancsak ő állapította meg 1622 márczius 16-iki rendeletével a pápaválasztásnál követendő szertartásokat. XII. Kelemen pápa pedig 1732 október 5-én és deczember 24-én kelt rendeleteivel betetőzte a konklávéra vonatkozó törvényhozási intézkedéseket, melyeknek fő czélja a pápaválasztás szabadságának és függetlenségének minden irányban való megóvása. Az ő rendelkezéseit utódjai is nagyrészt megtartották, jóllehet az adott viszonyokhoz képest egyik-másik tekintetben változás történt, így VI. Pius 1798-ban és VII. Pius 1807-ben fölmentette a bíbornokokat azon határozmányok alól, melyek a körülmények alkutásai folytán meg nem tarthatók. Hasonlókép járt el IX. Pius pápa is 1878 január 10-ikén kiadott rendeletével. A világi érdekek természetesen csakhamar igyekeztek maguknak befolyást biztosítani a konklávé lefolyásába. Az 1562 október 9-iki pápai rendelet megtiltotta a bíbornokoknak, hogy világi hatalom beavatkozása által magukat befolyásoltatni engedjék. V. Károly császár ekkor ugyanis, császári méltóságára való hivatkozással azt a jogot követelte magának, hogy bizonyos egyéneket a pápai méltóságból kizártnak jelenthessen ki és a bibornokoktól ebbeli jogának figyelembevételét követelte. Tényleg ezt a jogát néhányszor gyakorolta is és így a kizárási jognak megalapítója lett. Ebbeli joga V. Károlynak német- és spanyolországi utódjaira is átszállott, de egyelőre csak Spanyolország gyakorolta. XIV. Lajos idejében Francziaország is igényt támasztott e jogra. Később, midőn a német birodalom megszűnt, Ferencz császár e jogot maga, mint osztrák császár részére vette igénybe. E jog jelenleg Ausztriát, Spanyolországot és Francziaországot illeti meg és Ausztria a XIX. században tartott konklávék alkalmával több izben gyakorolta is. Szertartások a pápa halála után. A pápa halála után az ügyek vezetése a bibornok-kamarásra (camerlengo) száll. Jelenleg e tisztséget a bíbornoki kollégium dékánja,Oreglia di San Stefano, tölti be. A bibornok-kamarás az udvari papsággal, a főudvarmesterrel és a titkos kamarásokkal belép a halottas szobába, melyben a Szent Péter-templom gyóntatói állják körül a halottas ágyat. A bibornok-kamarás rövid ima után az ágyhoz lép és egy ezüst kalapácsosat háromszor üt az elhúnyt homlokára, nevén szólítva azt. Erre hivatalosan megállapítja a pápa elhúnytát, mire a kamarások egyike az elhúnyt kezéről levonja a halászgyűrűt és ezt a bíbornok-kamarásnak adja át. Ezzel ez jelképileg átveszi a trónüresedés idejére az egyház fölötti hatalmat. Ezzel együtt megszűnik minden pápai hivatal működése, csak a bibornokkamarás és a bibornok-penitentiárius működnek a trónüresedés ideje alatt is. Az előbbi erre az összes bibornokokat hivatalosan tudósítja a pápa elhunytáról, a bibornok-államtitkár pedig, kinek hivatalos működése szintén megszűnik, a diplomácziai testülettel közli a beállt halálesetet. Régebben a bíbornok-kamarás a városi hatóságot is tudósította a pápa elhúnytáról, mire a gyász jeléül a Capitolium nagy harangja megkondult. A pápa holttestét a halál beállta utáni 24 óra alatt bebalzsamoztatva, rendes ruháiba felöltöztetik és a pápai lakosztályban ravatalozzák fel. Innen az elhalálozás utáni második nap este a holttestet a sixtini kápolnába viszik át, hol az összes a pápa által viselni szokott ruhákba (u. m. alba, stóla, tunica, dalmatica, fanon, vörös misemondó ruha, pallium és arany mitra) felöltöztetik. A sixtini kápolnában csak egy éjjel marad a holttest; a következő reggelen a Szent Péter-templom kanonokjai veszik át, és beviszik a Szent Péter-templomba, hol a szentségkápolnában teszik ravatalra oly módon, hogy lábai a kápolna vasrácsán túl kiállanak. Három napon keresztül marad a holttest itt kiállítva, harmadik nap este az átellenben fekvő kóruskápolnába viszik át a bíbornokok jelenlétében. Itt beszenteltetvén, hármas: ciprus-, ólom-és tölgyfakoporsóba helyezik. A koporsóba három zacskó arany-, ezüst- és rézpénzt tesznek, mindegyik fajtából annyi darabot, ahány évig az illető a pápai trónon ült, továbbá egy, a nevezetesebb eseményekről beszámoló iratot. A holttestet vörös fátyolba, arczát és kezeit pedig kendőbe burkolják. A két első koporsót a bíbornokkamarás, a főudvarmester, a Szent Péter-templom káptalanjának és káptalani elöljárójának pecsétjeivel pecsételik le. A koporsó ideiglenesen a Szent Péter-templomban a kórus-kápolna melletti sarcophagban helyeztetik el, ahol mindaddig marad, míg a sírhelye ott, hol az elhunyt végleg óhajtott eltemettetni, el nem készül, azonban az átvitel egy év leforgása előtt nem történhetik meg. A Szent Péter-templomba történt átviteltől kezdve kilencz napon keresztül ünnepélyes isteni tiszteletet tartanak, mely idő a konklávé előkészületeire is szolgál. A bibornok-kamarás viszi itt is a főszerepet, kit állandóan a svájczi testőrség díszőrsége kísér, joga van pénzt veretni, ő ügyel fel az apostoli palotára, és működésében a bíbornoki testület három rendének dékánjai segédkeznek neki, kikkel naponként ülést tart. És így üléseznek naponként a bíbornokok is, kikben ez időre az apostoli szék összes hatalma összpontosul. Ennek külső jele az a baldachin, mely mindegyiknek széke fölé borul. A bíbornoki testület első ülését a pápa halála utáni harmadik napon tartja, mely alkalommal a választási törvények felolvastatván, arra esküt tesznek. Ebben az ülésben törik szét a halászgyűrűt és az elhúnyt pápa pecsétnyomóját. A következő üléseken a folyó ügyeket tárgyalják, a konklávéra előkészülnek, ez ülésekben történik a konkláve helyiségeinek kisorsolása, a kisérő személyzet megválasztása, konklavéra felügyelő bizottság megválasztása, az idegen követek fogadása stb. Ugyanekkor folynak már a tárgyalások a megválasztandó pápa személyére nézve is, míg végre a konkláve kezdetére kitűzött idő elérkezik. A konklave helyiségeinek felosztása kisebb lakosztályokra VI. Kelemen óta van divatban. Minden helyiség fölött az illető bíbornok czímere helyeztetik el, ki abban a konklave tartamára lakni fog. A konklave költségei természetesen tetemesek szoktak lenni; a legutolsó pápaválasztás költségei, beleértve az elhúnyt pápa temetésének költségeit is, 150.000 lírára rúgtak. A konkláve kezdete és lefolyása. A konkláve rendesen a pápa halála utáni tizenegyedik napon kezdődik. A meghatározott napon a bibornokok egyike misét mond, mire szent beszéd következik, rendesen a pápaválasztásról. Ezután történik a bevonulás a konklávéba. Elöl viszik a keresztet, utána következnek XIII. LEO ARANYMISÉJÉT MONDJA A SZENT PÉTER-TEMPLOMBAN 188»).