Vasárnapi Ujság – 1903
1903-07-26 / 30. szám - A pápaválasztás. Áldásy Antal 488. oldal / Történelem; régészet és rokontárgyuak
490 VASÁRNAPI ÚJSÁG. 30. SZÁM. 1903. 50. ÉVFOLYAM. a bibornokok, mindegyik a maga kíséretével, kisérve a svájczi és a nemes testőrség által. A Veni Creator eléneklése mellett a menet a konklávé kápolnájába vonul, hol újból esküt tesznek a választási szabályok megtartására. Mindegyik bibornok a konklávéba két kísérővel léphet be, kivételes esetekben egy harmadik is engedélyeztetik. A szükséges szolgaszemélyzeten kívül még egy sekrestyés, gyóntató, stb. vonul be, kiknek száma azonban 35-nél nagyobb nem lehet. Ezeknek szokás szerint az új pápa nagyobb pénzösszegeket ad ajándékba a választás után, valamint évi nyugdíjra is tarthatnak igényt. A legutolsó konklávéban az összes bennlevők száma a bíbornokokkal együtt 250 volt. A konklávé őrizete a pápai főudvarmester, a marsall és a svájczi és nemesi gárda parancsnokának kezében van, a két első jogosítva van emlékérmeket veretni. A bevonulás estéjén adott jelre mindenki, ki nincs jogosítva a konklávéban jelen lenni, köteles azt elhagyni, mire a konklávé ajtaját kívül-belül elzárják. Régebben az ajtó befalaztatott. A külvilággal való érintkezés csak bizonyos szabályok mellett történhetik, tulajdonképen az egész idő tartama alatt szünetelni kellene, azonban ez gyakorlatilag nem vihető keresztül. A bezárás után csakis akkor nyílik meg a konklávé ajtaja, ha elkésve érkező bíbornok lép be, avagy beteg távozik el. Ha a választás a Vatikánban történik, a választás színhelye a sixtini kápolna. Az oltár evangélium oldalánál a pápai trónust állítják fel, két oldalt a fal mentén a bibornokok helyei vannak felállítva, minden szék fölött egy leereszthető baldachin, a szék előtt az illető bibornok czímeres terítőjével borított asztal. A kápolna közepén asztalok vannak írószerekkel, az oltár előtt szintén egy a választási eljárásra szolgáló asztal, továbbá egy kályha, melyben a szavazó czédulákat elégetik. A kályha csöve egy ablakon át a szabadba szolgál. Minden nap reggel adott jelre a bibornokok a kápolnában gyűlnek össze, első nap a bíbornoki testület dékánja mondja a misét, mely alatt az összes bibornokok megáldoznak. Mise után kezdődik a választási aktus, melynek kezdetekor a bibornokok kísérői mind eltávoznak. XV. Gergely rendelete szerint naponként két ülést tartanak. Választási joggal bír valamennyi a konklávéban jelenlevő bibornok, a ki diakónussá föl van szentelve. Azok, kik Rómában még nem voltak a bíbornoki kalap átvétele végett, XV. Gergely rendelkezései szerint szintén bírnak választói joggal. Választható a legtágasabb értelmében minden igazhitű keresztény férfiú. Azonban VI. Orbán óta (1378—1389) csak bíbornok választatott meg a pápai trónra. És így nincs a pápai méltóság a nemzetiséghez kötve, azonban 1523 óta csak olasz választatott meg, ami onnan is magyarázható, hogy a bíbornoki testületnek, — mely 70 tagból áll, — többsége olasz származású. A választási mód háromféle és pedig: 1. A Szentlélek sugallata által, mely nem egyéb, mint egyhangú felkiáltással megejtett választás, melyre nézve XV. Gergely szabályzata azt rendeli, hogy csak elzárt konklávéban, a jelenlévő bíbornokok részéről összesen és egyenként, ellenmondás nélkül és előzetes tárgyalás nélkül történhetik csak meg. Az «eligo» szónak kimondása világosan kell, hogy megtörténjék, illetőleg írásban kell megadatnia. 2. Kompromisszum által, ami tulajdonkép egy, a bíbornoki testület által választott szűkebb bizottság útján történik, mire nézve egy külön eljárási mód van megállapítva. 3. A rendes választási mód a scrutinium által, mely három részből áll, az antescrutinium, a tulajdonképeni scrutinium és a postscrutinium. A választás kezdetén sorshúzás útján három scrutator választatik meg, kik a választási menetet vezetik és három oly megbízott, kik a czelláikban esetleg betegen fekvő bíbornokoktól hozzák el a szavazó czédulákat. Az antescrutinium öt részből áll. A szavazáshoz szükséges czédulák nagysága és formája pontosan elő van írva. A czédula felső részére a választó neve, a középső részbe a jelölt neve, az alsóba egy tetszés szerint választott szám és egy jelmondat hatik. Ezután a czédulák részenkint összehajtatnak és lepecsételtetnek. A pecsétnyomó azonban nem lehet ugyanaz, amelyet a bibornok rendesen használni szokott. Ezután a tulajdonképeni scrutinium kezdődik. A bibornokok sorban a választási asztalra helyezett kehely elé lépnek és térdet hajtva, rövid fogadalmat mondanak el, mire a szavazó czédulát a kehelybe bocsátják. A betegektől az e czélra választott megbízottak zárt kazettában hozzák el a czédulát. A szavazatok leadása után azok megszámláltatnak, mire a szavazólapok felolvasása és összeszámítása következik. A czédulák zsinórra füzetnek fel, mire a postscrutinium kezdődik. Minden bíbornok a jelenlévőknek előtte fekvő jegyzékéből ellenőrzi a választás menetét; ha valaki a 2/s többségnél többet nyert, akkor a választás be van fejezve, ha épen 2/s többséget nyert, mindenek előtt megállapítják, vajjon nem szavazott-e magára. Ha a választás törvényesen történt, sorshúzás útján három ellenőrzőt választanak, kik az egész szavazást ellenőrzik. Ha a 2/s többség nincs elérve, akkor új szavazásnak van helye, u. n. accessio, mely alkalommal csak a szavazatokat nyertekre történik a szavazás. Ennek végeztével a leadott szavazatok összeolvastatnak, azonban senkinek sem szabad az accessióban arra szavazni, akire a scrutiniumban szavazott, mert az újabb szavazásnál nyert szavazatok az első szavazásnál nyertekhez számíttatnak hozzá. Ha valaki megmarad a mellett, kire első ízben szavazott, a szavazási czédulára ezt írja rá: Accedo nemii, senkihez nem járulok, ami azt jelenti, hogy első ízbeni szavazatát föntartja. Ha az accessio sem hozza meg a 8/s többséget, a szavazó czédulák kevés nedves szalmával keverve elégettetnek, az így támadt füst, a sfumata jelenti, hogy a választás eredménytelen maradt. A választás eredményének kihirdetése s a pápa megkoronázása. Ha a választás eredménnyel járt és kihirdettetett, adott jelre a szertartásmesterek és a sekrestyés belépnek a konklávéba. A bibornoki testület dékánja két társával a megválasztotthoz lép és kérdést intéz hozzá, elfogadja-e a reá esett választást. Az igenlő válaszra az összes bíbornokok a székük felett lévő baldachint lebocsátják, jeléül annak, hogy a pápai szék be van töltve. A második kérdés arra vonatkozik, hogy mily nevet vesz föl a megválasztott. Ez II. János pápa ideje, 523 óta van szokásban. Mialatt a választás egész menetéről szóló jegyzőkönyv fölvétetik, a megválasztott a sekrestyébe megy, hol a pápai ruhákba felöltöztetik, mire visszatér a kápolnába, hol a bibornokok hódolatát fogadja. A bibornok kamarási állásában megerősíti, ki is átadja neki a halászgyűrűt. Ez alatt a konklávét kinyitják és az első bibornok-diakónus a kereszt elővitele mellett a Szent Péter-templom erkélyére megy és ott a választás eredményét kihirdeti. «Nagy örömet hirdetek nektek, pápánk van már, főtisztelendő és főméltóságu . . . bibornok úr, ki nevét vette föl.» Erre megkondul a Szent Péter-templom harangja, utána a többi templomé. Régebben, midőn az egyházi állam még fönnállott, az Angyalvár fokán eldördültek az ágyúk, üdvözölvén az új pápát. A bibornok diakónus visszatérte után a konklávé megnyittatik, a pápa a többiek hódolatát fogadja, majd maga is a Szent Péter-templom erkélyére megy és első pápai áldását adja. XIII. Leo választásánál ez elmaradt, a pápa az áldást nem a Szent Péter-templom terére nyíló erkélyen, hanem a templom belsejébe nyílónál adta. Ezután a második hódolat bemutatása következik a sixtini kápolnában, mely a Vatikán, és egy harmadik, a Szent Péter templomban, mely az apostolok sírjának birtokba vételét jelképezi. Ez utóbbihoz a pápát a sedia gestatorián ünnepélyes menetben viszik le a Péter-templomba. Ha a megválasztott pápa már a püspöki fölszentelést megnyerte, a koronázás minden akadály nélkül megtörténhetik. Ellenkező esetben a hiányzó fölszenteléseket még megadják neki. A koronázást először a XIII. században találjuk említve. Színhelye a Szent Péter-templom kapuja, hová ünnepélyes menetben vitetik a pápa. Itt a Szent Péter-templom papsága hódol neki, utána bevonul a pápa a templomba. A főoltárhoz menet a szertartásmesterek egyike három izben lép a pápa elé, mindannyiszor ezüst bot végére tűzött kódzcsomót éget el e szavak kíséretében: «Szent Atyám ! így múlik el a világ dicsősége.» Miután a pápa felöltözött, kezdetét veszi a nagy mise, melynek folyamán a pápára ráadják a palliumot. A nagy misére, mely alatt külön e czélra rendelt litániát énekelnek, külön szertartások vannak kiírva, végeztével a pápa elhagyja a templomot, és az erkélyre megy, hol 1555 óta a koronázás végbe megy. A második bíbornok-diakonus a pápa fejére teszi a hármas koronával ékített tiarát, e szavak kíséretében: «Fogadd a hármas koronával ékített tiarát és tudd meg, hogy te vagy a királyok és fejedelmek apja, a föld kormányzója, Jézus Krisztus földi helytartója, kinek dicsőség és tisztelet adassék az idők végezetéig. Amen.» A tiara a pápai méltóság külön jelvénye, azonban nem az egyházi méltóság jele, már III. Incze pápa mondja, hogy a korona az uralom, a hatalom jelvénye, míg a mitra, a püspöksüveg az egyházi méltóságé. Jelenti pedig a tiara az egyházi teljhatalmat, mely Szent Péter primátusában, elsőbbségében benfoglaltatik. A koronázással a pápaválasztás szertartásai legalább a jelen időben be vannak fejezve. Régebben még egy része volt a pápaválasztásnak, a «possessio», a lateráni palota birtokbavétele. Ez 1878 óta elmaradt. Jelentősége régebben nagy volt, mert hiszen a lateráni palota volt tulajdonképen a pápai székhely. E possessio a régi időkben nagy pompával és ünnepélyességgel történt meg, szintén az e czélra előírt szertartások és szokások megtartásával. Ez után mutatta be hódolatát a római lakosság, közte a római zsidóság is, és e possessio egyik legfényesebb látványossága volt különösen a közép és újkori Rómának. Az egyházi állam elvesztése folytán már az 1878-i konklávé is sokat veszített a külső fény XIII. LEO PÁPA HÁLÓSZOBÁJA, AMELYBEN MEGHALT.