Vasárnapi Ujság – 1903
1903-08-02 / 31. szám - Báró Burián István az új közös pénzügyminiszter 31. szám / Arczképek, Hazaiak - I. Rákóczi Ferencz. Kupeczky János festménye 31. szám / Arczképek, Hazaiak - II. Rákóczi Ferencz fiai: Rákóczi József. - Rákóczi György 31. szám / Arczképek, Hazaiak - Rákóczi Julianna II. Rákóczi Ferencz nővére 31. szám / Arczképek, Hazaiak - Sarolta Amália hesseni herczegnő II. Rákóczi Ferencz neje 31. szám / Arczképek, Hazaiak - A kassai Rákóczi ereklye-kiállitás megnyitása (2 kép) 31. szám / Időszerü illusztrácziók - XIII. Leo pápa halála: A pápa első ravatala. - Oreglia bibornok imát mond az urna előtt melybe a balzsamozás után XIII. Leo pápa szivét helyezték. - A holttest átvitele a Szent Péter-templomba. - A katonaság által megszállott Szent Péter-tér a pápa halála után. - XIII. Leo pápa a ravatalon a Szent Péter-templom Sacramento-kápolnájában. - Zarándoklás a pápa ravatalához 31. szám / Időszerü illusztrácziók - A zsolnai kiállitás 31. szám / Táj- és uti képek; épületrajzok, Hazaiak - A Rákóczi ereklye-kiállitás Kassán (képekkel) 505. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekü közlemények - A kassai Rákóczi-kiállitásból: A Rákóczi-kiállitás plakátja 31. szám / Vegyes tárgyuak - A kassai Rákóczi-kiállitásból: Kurucz vitéz 31. szám / Vegyes tárgyuak - A kassai Rákóczi-kiállitásból: Zrinyi Ilona ékszerládikája. - Zrinyi Ilona pénzeszacskója. - II. Rákóczi Ferencz sajátkezű levele gróf Forgách Simonhoz Drinápolyból (hasonmás) 31. szám / Vegyes tárgyuak
508 VASÁRNAPI ÚJSÁG. 3F. SZÁM. 1903. 50. ÉVFOLYAM. arcza, a hosszú gyöngyfüggőkkel, úgy látszottak a homályos tükörben, mintha holdfény fátyolozná. S mellette még rongyosabbnak, szennyesebbnek tünt fel az ő sárgás, elnyűtt kabátja, nevetséges volt fakó arcza, csontos, előre nyúló álla a billegető szakáll-pamaccsal. Bizony csak úgy illettek egymáshoz, mint sárgöröngy és hullám csillogó habja, — Látod Mara, — kezdte, — hallgass meg. Nemcsak magam végett kérlek. Isten engem ! nem magam végett. Hanem neked sem jó így. Hiszen én vagyok az oka, ha elrontottak az emberek, mert én hoztalak ide közéjük. Ha nem látod, ez nem jól van így. Hiszen nem vagyok én afféle ember, aki mindent elhisz a papnak. Nem is hiszem, hogy annak jaj, aki rosz. Sok mindent láttam, de azt nem, hogy a rosz embert megverje az Isten. Ha csak a bíró rá nem teszi a kezét, szaladhat ingon-berken át. Hanem azt az egyet mondom, hogy TORZ asszonynak soha sem lesz jó vége. Hallgass meg. Érted aggódom folyton. Meglátod, roszul végzed. Mert nem jól tetted, amit velem tettél . . . Mara félbeszakította: — Most megadom a pénzt, nem kell többé... — Nem kell, mondtam már, de hát honnan van neked pénzed? Az asszony szép ajkain gonosz mosoly villant. — Sorsjegyen nyertem, ha tudni akarod. A rácz lesütötte a szemét. — Csak azért kérdezem, mert .... jó úton nem szerezted ... és mégis csak a feleségem vagy .. . — A halott halász felesége ? — vetette oda. — Hallom, szép egy mesterséget választottál. Mondták nekem. De nem ezek itt. Ezek nem tudják, ki vagyok és minek is tudják meg? Szégyen égette a férj aczát. — Hát ugyan kik ezek, hogy ne tudhassák? — tört ki. — Ezek előtt szégyenled ? No, ugyan nagyra lehetsz velők! És ha a halottakat fogom ki, hát ki az oka? .... Éhen haljak? .... ha egyszer más munkát nem kapok ... És tudod, hogy jöttem rá? Mikor elvitted a pénzemet s nem jöttél haza estig sem, mindenütt kerestelek. Meg akartalak ölni. Már előre is holtnak láttalak, fehéren és véresen. És megsirattalak. Azután egyszer a Dunánál jártam. Egy halott asszonyt hozott a víz. Megesküdtem volna rá, hogy te vagy az. Akkor megbocsátottam neked és szerettem volna helyetted meghalni. Csónakba ültem és kifogtam a halottat. És úgy örültem, hogy nem te voltál s azt mondtam magamban, hogy nem szabad téged megölnöm. Bevittem a hatósághoz. Jól fizettek érte. Hát így jöttem rá, hogy kifogjam őket. De hogy tudom, hogy rosz úton jársz, és rosz lesz a véged, mert rosz lesz, meglátod, mindég attól félek, hogy egyszer majd téged hoz a víz ... és az borzasztó lesz. Mára összevonta sűrű szemöldökét, annyira, hogy összeért egészen. — Bolond vagy. — mondta. — Várj, elhozom a pénzt. Aztán küldök még többet. Hiszen az a pár forint nem számít nálam. De csak akkor kapsz, ha ide nem jösz többé. A rácz ingerülten csapott az asztalra. — Tartsd meg, inkább a hullák, mint a te pénzed. De amint vállat vonva felkelt a felesége, lehűlt a haragja. — Ne menj el még, — kérte, kezét megfogva, — csak egy perczig maradj . . . hiszen igazad van . .. öreg vagyok, korhely vagyok, rosz ember... de veled soha sem bántam roszul. Látod most is . . . hiszen azelőtt meg akartalak ölni. Most már vége van. Mert van bennem érzés. Érzés van bennem, azt tudod te is . . . Mara faképnél hagyta, csak félvállról szólt vissza: — Várj. Azután nemsokára visszatért a pénzzel, meg egy pohár borral. — Nesze, itt a pénz és egy kis bor. Most más dolgom van. Hova küldjek még pénzt? A rácz remegő kezéből kicsúszott a pohár s Mara szép ruhájára loccsant a bor. Féktelen dühvel villant meg a szeme. Félhangon, szerbül szórta rá a legdurvább szitkokat. A rácz hebegett, közel volt a síráshoz:— Csak egyet még . . . jó, nem jövök többé, csak egyet. . . — Mi kell még ? — Azt mondják . . . mindenki mondja . . . hogy mikor eljöttél velem, nem szerettél. . . — Mit szerettem volna rajtad ? — tört ki Mara s rikácsolt a hangja. De észretért s mérsékeltebben folytatta: — Vén voltál, rút voltál, hiszen olyan a képed, mintha összetaposták volna . . . nem ilyen legény való én hozzám. Feljajdúlt a rácz : — Mara! . . . De az hátat fordított és nyugodtan, hullámos léptekkel ment a szomszéd asztalhoz, honnan egy kifent bajszú, kövér halászmester vigyorgott eléje. Elhűlve nézett utána a férje. Halálra sápadt volt s szája, vörös szakálla idegesen rángatózott. Hol ökölbe szorította a kezét, hol meg a fejéhez kapkodott. Mara rá se nézett többé s nemsokára kiment a helyiségből. Akkor csak a zsivajt hallotta s a zsivajban a gitárpengést, ami kínos, de szilaj érzést, oldatlan vágyat keltett benne. Képzelete követte fehér feleségét. Tisztán látta maga előtt, csak őt látta, semmi mást. Átölelte, forró ajkára csókot nyomott, hosszút, tüzeset... az utolsót. . . Végre összeszedte magát s felkelt. Az asztalon heverő pénzen akadt fenn a szeme. Sok I. RÁKÓCZI FERENCZ. Kupenky János festményei után. KURUCZ VITÉZ: A KASSAI RÁKÓCZI EREKLYE-KIÁLLÍTÁSBÓL.