Vasárnapi Ujság – 1903
1903-08-16 / 33. szám - Hosszu József lugosi görög-katholikus püspök 33. szám / Arczképek, Hazaiak - Potsa József 33. szám / Arczképek, Hazaiak - Radu Demeter nagyváradi görög-katholikus püspök 33. szám / Arczképek, Hazaiak - X. Pius pápa anyja 33. szám / Arczképek, Külföldiek - Potsa József (arczképpel) 537. oldal / Élet- és jellemrajzok - A parlamenti bizottság ülése. Pillanatfényképek a vizsgáló-bizottság üléseiből (3 kép) 33. szám / Időszerü illusztrácziók - Pillanatfölvételek a képviselőházból és a képviselőház előtt: Gróf Khuen-Héderváry miniszterelnök az augusztus 10-iki ülésen bejelenti a kormány lemondását. - A középső padsorok az aug. 10-iki ülésen. - Gróf Khuen-Héderváry miniszterelnök eltávozása az ülésről. - Lukács László pénzügyminiszter eltávozása a képviselőház ülése után. - Országgyülési képviselők az Országház előtt 33. szám / Időszerü illusztrácziók - Herczegovinai képek: A Trebinjcsicza forrása. - Az uj bileki tábor. - Az Arszlánagics-hid Trebinje közelében. - Trebinje 33. szám / Táj- és uti képek; épületrajzok, Külföldiek - Monasztiri képek: A fapiacz. - A főutcza. - A szerb és osztrák-magyar konzulátusok épületei. - Monasztir (Bitoly) város. - A gabona piacz 33. szám / Táj- és uti képek; épületrajzok, Külföldiek - X. Pius pápa szülőháza Riesében 33. szám / Táj- és uti képek; épületrajzok, Külföldiek
33. SZ. 1903. (50. ÉVFOLYAM.) SZERKESZTŐ FŐMUNKATÁRS NAGY MIKLÓS. MIKSZÁTH KÁLMÁN. BUDAPEST, AUGUSZTUS 16. Előfizetési feltételek: VASÁRNAPI ÚJSÁG és I egész évre 24 korona POLITIKAI ÚJDONSÁGOK (a Világkrónikával) együtt | félévre _ 12 • Csupán a 1 egész évre 16 korona VASÁRNAPI ÚJSÁG | félévre __ 8 • A POLITIKAI ÚJDONSÁGOK | egész évre 10 korona (a Világkrónikával) | félévre 5 « Külföldi előfizetésekhez a postailag meghatározott viteldij is csatolandó. A POTSA JÓZSEF. 1836—1903. z ÖREG TISZA KÁLMÁN, a kit «a főispánok atyjá»-nak neveznek, mint Gül Babát a rózsákénak, két válfajra osztályozta a főispánokat. Azokra, a kik azt felelik «nem tudom», és a kik azt felelik «úgy lesz». Az elhúnyt Potsa József, Háromszék megye főispánja az «úgy lesz» főispánok családjához tartozott. Kemény, hatalmas akaratú férfi volt, kinek fekete, villogó szemeiből az erély tükröződött s bozontos, hatalmas szemöldökén szinte meglátszott, hogy egy- egy rándulásán egy egész vármegye mozdúl. Előkelő székely családból, a hatolykai Pozsákból származott, kik kivált a katonai pályán jeleskedtek; nyílt karaktere, erélye, széles látköre és éles ítélőképessége vármegyéje legkülönb fiai közé emelte. Ha igaz az, hogy a székelynek két esze van, neki három esze volt s mind a három eszét a közügyeknek szentelte. Nem azon a módon lett főispán, mint újabban szokás: valaki nem jó otthon szolgabírónak, felküldik képviselőnek, itt egy kis patinát nyer, visszaküldik főispánnak és már akkor jó. Ott a közigazgatásnál nőtt ki, mint Küküllőmegye főszolgabírója, majd mint alispán. Ebből az állásából nevezte ki a király az alig negyven éves férfit Háromszékmegye főispánjává 1877-ben, ki egész holta napjáig viselte a tisztet egyforma tekintélylyel, erélylyel és méltósággal; nem esvén alája a mimikri azon természeti törvényének, hogy valamint némely élőlények az anyaföldtől veszik színüket, a főispánok a mindenkori belügyminiszterek szerint formálódnak át az ő képükre, hol gyengéknek, gyámoltalanoknak, hol viszont erősöknek és hatalmaskodóknak. Kormányok jöttek-mentek, Potsa mindig ugyanaz maradt, mint egy elkerülhetetlen földi gondviselés, avatott, szigorú, de igazságos kézzel tartva a láthatatlan gyeplőket megyéjében. Föl is emelte majdnem a mintamegyék közé. Egy rangban emlegették Háromszéket Sopronnal, Vassal. Folytonosan tervezett, mozgott, kapaczitált, végezte a szó lassú munkáját, ha nagy akadályokat kellett ledönteni; nem úgy fogta fel a főispáni széket, mint egy pár ravasz kollegája, hogy legjobb semmit se csinálni benne, hanem csak csibakozni és hagyni a dolgokat, hadd történjenek főispáni ingerenczia nélkül, mivel hogy Magyarországon még talán a nap se kellene az égen, ha azt lehetne hinni róla, hogy valami hivatalos kéz mozgatja odafönn. Pótsa dolgozott, mozgatott, mindig résen volt, minden mozzanatot kiaknázott megyéje részére, semmilyen dolgot nem tartott se kicsinynek, se nagynak. Csinált vasutat Háromszéknek, székely múzeumot Sepsi-Szent-Györgyön, szövőgyárat, árvai, szeretetházat, két főgimnáziumot, tanítónőképző intézetet, takarékpénztárakat. Egyformán volt érzéke a szellemiek és anyagiak iránt, sőt ami legritkább a főispánok közt, a humanizmus, a legfejlettebb európai műveltség e legnemesebb sugara is bevilágított lelkébe s mint egyik szereplő motivum csillan fel működésénél. 1836-ban született Marosvásárhelyen s ifjúkora a szomorú tizenkét évre esik, a mikor nem volt szabad magyarnak lenni. Jóformán csak az tudja igazán megbecsülni az alkotmányt, a ki már egyszer nélkülözte. E korszak adta nekünk azt a hasznos nemzedéket, mely lázas tevékenységgel használta ki a bekövetkezett jobb időket. Potsa 1861-ben aljegyző lett Küsküllő megyében ; a provizórium alatt aztán nem szolgált egész a kiegyezésig, a mikor főbiró, majd alispán lett ugyanitt. Mint főispán nagy tekintéllyé küzdte ki magát a főispánok közt, sőt 1896-ban a király belső titkos tanácsossá is kinevezte, — ami a legnagyobb dolog, amit a főispáni széken el lehet érni. Főrendiházi tag is csak azért nem lett, mert Erdély legszélső határmegyéjéből igen fáradságos a főrendiházi ülések látogatása. Kevés szavú ember volt, azt is úgyszólván harapófogóval belőle kihúzni, hanem ha kellett aztán valamit mondott, az nem volt puszta levegő. Ura volt szavainak és tetteinek. Nagy meggondoltságon, hosszú érlelésen keresztül mentek át szavai, tervei és kijelentései. Nehezen tette őket magáévá, de ha egyszer azzá tette, azok összenőttek vele, mint medve bundája a testével és lehetetlen volt egyiktől vagy másiktól elválasztani. Kritikus helyzetekben szelíden mosolygott és morgott a szakállába, az indulatok hevében pedig ritka önfegyelemmel mondogatta önmagának lázas idegeit csillapítva: «Csak flegma Poniatovsky». Ez volt a szavajárása s ezzel a flegmával kivárta, kiböjtölte a tornyosuló akadályok elmúlását csendesen tűrni tudta a kellemetlenségeket, melyek a közpálya emberét minduntalan érik. POTSA JÓZSEF.