Vasárnapi Ujság – 1903
1903-08-16 / 33. szám - Az első erdélyi magyar hirlap. Közli Gyalui Farkas 542. oldal / Történelem; régészet és rokontárgyuak
552 VASÁRNAPI UJSÁG. pedig Hilmi pasát, a reformfőfelügyelőt nevezték ki a monasztiri vilajet teljhatalmú válijává. Monasztir a hasonnevű kormányzóság székhelye. A Subagora, Murinovo és a Dobropolje hegyek övezte völgykatlanban, a Periszter hegy lábánál fekszik s körülbelül 50,000 lakosa van. Lakosainak fele mohamedán, a másik fele szláv, kuezó-oláh (czinczár) és kevés görög. A keresztény lakosság zömét a szlávok teszik, akik egyrészt szerbeknek, másrészt bolgároknak vallják magukat. A többség a bolgárokhoz húz, mert a közel harmincz évi bolgár propaganda, a bolgár iskolák és templomok mind hozzájárultak ahhoz, hogy a szláv lakosság a bolgárok pártjára álljon, míg a szerb propaganda csak 1897-ben kezdte meg szerény működését. Azonkívül van oláh propaganda is, melynek látható eredménye kevés, hasonlóan a görög propagandához, melyet a görög püspökség és papság támogatnak. nak Monasztir Maczedónia legélénkebb városaiegyike. Van élénk kereskedelme, hetivásárjai pedig híresek. A várost a Dragor folyó szeli ketté. A folyó jobb oldalán laknak a keresztények, a balparton pedig a törökök. A város több «málá»-ra, — kisebb negyedekre — oszlik. Van egy paraszt málája is, melyet a vidékről, falukból a biztosabb városba menekült keresztény parasztok alkotnak. Egyes utczákon a Drágor mellékágai folydogálnak keresztül. A vonattól jövet balra, a mint képünkön látható, a kaszárnya terül el, mögötte és a Drágor hegy lejtőin is számos kaszárnya van. A Fő-utczában három szálloda, az olasz konzulátus és a szerb gimnázium épületei vannak. Ez utczától balra, a szerb főkonzulátus épülete mellett van az osztrák-magyar konzulátus, melyet Král konzul vezet, aki igen szeretetreméltó ember és a jelen sorok írójának készséggel szolgált magyarázatokkal, úgyszintén Risztics Mihály, a szerb főkonzul is. Az orosz konzulátus, melynek vezetője most a merényletnek áldozatul eset, a szerb konzulátus épülete mellett, szép virágos kert közepén van. A török kormányzó (váli) palotája s a mecsetek nagyobb része a Dragor balpartján van. Imaházuk van a római katholikusoknak (egy franczia női zárdában), a görögöknek és bolgároknak. Szerb templom vagy imaház megnyitását a görög püspök nem engedi meg. Érdekes a monasztiri csázsi piacz, (fedett vásár-utcza). Jobbra-balra a zöldségárusok, a kecske- és birkahús-mérők, azután a bocskorosok, a vászon- és zöldségárusok, közben-közben egy kávéfőző vagy csebáb és rásnya (apró kolbász és nyársonsült) sütők, aludt birkatej, tejföl (kálmak) árulók bódéi. Legérdekesebb képet nyújtanak a gabona-és fapiacz s a marhavásár, melynek tarka, festői csoportjait képeink hűen feltüntetik. A falusiak, ki ökrösszekéren, kiló-, öszvér- vagy szamárháton hozza be a monasztiri piaczra kevés gabonáját, a fát, rőzsét, faszenet és szénát is. Az állatvásárra jobbára bivalyokat, egy pár ökröt és tehenet, birkát és kecskét hoznak be. Baromfi nagyon kevés van. A monasztiri hetivásárok alkalmával látni csak, mennyi szegény, rongyos falusi nép lakja a vidéket. Egy-két liter babbal, egy pár csirkével, egy kevés rőzsével a hónuk alatt messze vidékről begyalogolnak a városba, hogy egy pár fillérre szert tehessenek. Monasztirnak gyönyörű vidéke van. Különösen a Periszter-hegy déli lejtőin, Bokovo felé vannak kies erdők, ligetek és egynehány kolostor. Erre a vidékre gyakran kilovagolnak Monasztir város konzuljai, néha feleségeik is elkísérik őket a kellemes sétákra, mely alkalommal nemcsak a konzulátusok fegyveres ravaszai, hanem rendes török csendőrök is elkísérik a konzulokat, hogy útjukban bántódás ne érje őket. Egyik képünkön Risztics Mihály szerb főkonzul látható, a mint béke idejében a megfelelő kísérettel kirándulásra kilovagol. Ivánovics József: RISZTICS MIHÁLY SZERB KONZUL UTAZÁSA MACZEDÓNIÁBAN. 32. SZÁM. 1903. 50. ÉVFOLYAM. AZ ELSŐ ERDÉLYI MAGYAR HÍRLAP. Újonnan fölfedezett számok. Ismerteti Gyalui Farkas. 1790 Szentgyörgy havának (április) 3-ikán megindult az első erdélyi magyar hirlap, az «Erdélyi Magyar Hírvivő» Nagyszebenben, Hochmeister Márton királyi szabadsággal biró könyvnyomtatónál. A lapot Fábián Dániel táblai hivatalnok és Cserey Elek neves jogtudós és historikus szerkesztették. Az 1790 februárban kibocsátott előfizetési felhívás szerint áprilistól juniusig hetenként egyszer, juniustól az év végéig hetenként kétszer akarták kiadni a lapot s a kilencz hónapra egy aranyban állapították meg az előfizetési díjat. A lap programmjában a szerkesztők hármas czélt tűztek maguk elé: 1. a hadi hírek közlését; 2. a magyar nyelv művelését; 3. a háladatosságot, hogy a többi lapok tudósításait ők is viszonozzák, vidékük fontosabb eseményeinek közlésével, mire ösztönözte őket az a helyzetük is, hogy a harcztérhez közelebb estek. Az «Erdélyi Magyar Hírvivő» az erdélyi főkormányszéknek (gubernium) Szebenből Kolozsvárra áthelyezése alkalmával, miután Hochmeister is áttette Kolozsvárra nyomdáját, — 1790 karácson havában Kolozsvártt jelent meg. Az évfolyam utolsó számában — írja Ferenczy József a magyar hírlapirodalom történetéről szóló művében — a kiadó új előfizetést hirdetett, valószínű tehát, hogy a lap 1791-ben is élt, de hogy meddig, azt csak későbbi kutatások deríthetik ki. Az alkalom, mely most az Erdélyi Magyar Hírvivőről újból megemlékezni késztet, a következő. Az első erdélyi magyar hírlap számai nagyon ritkák. Tíz évvel ezelőtt csupán a következő számait ismertük : Az erdélyi múzeum könyvtárában Kolozsvártt az 1—6. és a 8—12. számokat, tehát tizenegy számot; a budapesti református főgimnázium könyvtárában a 48—56. és az 59—61. számokat, tehát tizenkét számot. Összesen 23 száma volt eddig ismeretes e rendkívül becses és kortörténeti szempontból oly érdekes hírlapnak. Egy szerencsés véletlen nemrég újabb, eddig ismeretlen számokat hozott napfényre. A toroczkó-szent-györgyi unitárius pap a kolozsvári unitárius kollégium könyvtára részére egy kötetbe kötve 27, eddig ismeretlen számot küldött az «Erdélyi Magyar Hírvivő»-ből. A kötet Kanyaró Ferencz tanár úrhoz került, ki nyomban fölismerte becsét s gondos megőrzéséről gondoskodott. Az ő szíves engedelmével közlök egy pár szemelvényt a lap újonnan fölfedezett számaiból. A most előkerült új számok a következők: 7., 13., 14., 17—40. Az időszak, melyről a szóban levő lapszámok hírt adnak, 1790 Szent János hava 14-ik napjától Szent Mihály hava 30-ik napjáig terjed (júniustól szeptemberig). Most pedig lássunk valamit e 113 év előtt megjelent újság apró, vékony füzetecskéiből. A 7-ik szám hírüt adja, hogy Bödön várát (Viddint) ostromolják. Meg kell jegyeznem, hogy az «Erdélyi Magyar Hírvivő» minden városnak is, ha csak volt reá magyar külföldi elnevezése, magyar nevét használta. Nemcsak, de 4. számában «Tiszti Lajstrom» czímen rovatot nyitott arra, hogy az ország összes hivatalos állásainak latin elnevezését megmagyarosítsa. Felszólította a közönséget, hogy a maga gondolatját kinyilatkoztatni méltóztassék, ha valamit jobban vagy rövidebben ki lehetne mondani. Sokat az általa javasolt új szavakból mai napig is használnak, némelyik persze nem vált be, így a praesest «elöl-székező* -nek, a cancellistát «iro»-nak javasolta. A 7-ik számban a következő hadi hírt olvassuk: (tBécs. Épen most értjük, hogy Magyarországról Cseh- és Morvaország felé 18 ezer ember indíttatik. Úgy is halljuk igen szomorúan, hogy a berlini udvar Ausztriának a hadat megizente volna.» Érdekes és becses az alább következő czikkely, melynek czíme : Folytatása a Magyar Nyelvről irt Tzékelynek. Eleven és hű képe annak a kornak, sőt ma is, mintha hasonlítana a valósághoz, legalább egyes részeiben. íme, így hangzik: «Voltak és vannak még ma is Erdélyben úri asszonyok, a kik sok férfiaknak adhatnának a haza dolgaiban jó tanácsot, hát még ha az anyanyelvünknek segedelmével ezek az úri asszonyságok úgy palléroztatták volna magukat, mint az anglus vagy franczia úri asszonyok? De, fájdalom, csak csupán a deák nyelvnek uralkodása miatt, az asszonyi rendnek nagyobb része rabja volt a tudatlanságnak. Kivált ami a haza dolgát illette, mert ámbár a nagy értékű hazafiak idegen nyelvekre taníttatván leányokat, azok a GABONA-PIACI MONASZTIKBAN.