Vasárnapi Ujság – 1903
1903-10-25 / 43. szám - A házasság Isten rendelése. Deák Ferencz elbeszélése után irta Vachott Sándorné 712. oldal / Elbeszélések; genreképek
44. SZÁM. 1903. 50. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI. ÚJSÁG. 713 Isten nagyságodat! Jaj, de örvendek, hogy vendégszobám szolgálatára állhat, még pedig csak utána kell kissé rakni, azonnal jó meleg lesz, mert a mult éjjel is vendég hált benne s így reggel még fűtöttünk a kályhájában. — Annál jobb. András, mert ugyancsak át vagyok ázva és fázva, — mondá Csobánczy s az alatt, míg a kocsis kifogott és bevezette a lovakat az istállóba, a csárdás világot gyújtott s behordá a földesurasága úti bőröndjeit, ki e közben benyitott a szobába. A szolgálatkész, de kissé nehézkes csárdás, sok járás-kelés, tipegés és motyorgás után végre meggyújtott egy szál viaszgyertyát, melyet a többi hat-hét szállal együtt mind megannyi temetésről hozott magával s fényesre csiszolt rézgyertyatartóba helyezve el, nagy elégűltséggel állítá az asztalra. Csobánczy ismerve emberének minden csingját-bungját, nagy türelemmel várta mindezt végig s miután a barátságos s valóban tiszta és takaros szobácska végre csakugyan meg volt világítva, először is vizes bundáját vetette le s terítészet, azután elkezdett átöltözni. — Nos, András, lesz-e valami ennivaló? — kérdé barátságosan az öregtől, — mert nem csak átfáztam, de ugyancsak meg is éheztem ám. A csárdás nagy szabadkozva jelentette, hogy bizony nem igen van egyebe kenyérnél és szalonnánál. — Hiszen, András, ez nem épen oly nagy baj ezúttal, — viszonzá szokott nyájasságával Csobánczy, — mert most jut eszembe, hogy nemcsak teakészletem van velem, de mivel nagynénémtől jövök, bőven el vagyok látva sülttel, sódarral, sőt ha jól emlékszem, puha fehér czipó is lesz bőröndömben. — Akkor se baj, nagyságos uram! A szoba egyszeriben jó meleg lesz, az ágyat pedig, mind a kettőt, épen ma húzta tisztába az asszony, mielőtt a vásárba indult. Alig végzé szavait a csárdás, midőn a locsogó sárban ismét lódobogás és kocsizörgés lőn hallható. — Ez hintózörgés, András, — szólt Csobánczy, átöltözését végezve. — ismét vendéged jő. — Annál roszabb reá nézve, nagyságos uram, mert nincs hova szállania — viszonzá a csárdás, kifelé tartva. — De talán nem is kocsizörgés az, hanem a feleségem jött meg. Ezeket mondván, felölte az öreg jó meleg birkaprémes bundáját s meggyújtott lámpáját alája rejté, azután ugyancsak belefogózott az ajtó kilincsébe, hogy a vihar fel ne döntse. — Ki van odakünn? — kérdé hangosan kiszólva, mert bár a hintó szorosan a csárda mellett állott már, a nagy sötétségben nem vehette észre. — Kaphatok-e az éjszakára szobát? — kérdé egy kedves női hang a hintóból. — Lehetetlen, nagyságos asszonyom, — viszonzá a csárdás. — Vendégszobám el van már foglalva. — Ne mondjon ilyet, — szólt ismét a hang, észrevehető megütközéssel, — hiszen szabad ég alatt ily időben nem tölthetem az éjszakát. — Egyetlen egy vendégszobám van, a mint tán méltóztatik is tudni s azt az imént földesuraságom, Csobánczy Miklós foglalta el. Saját lakószobánkkal szívesen szolgálnék, de abban meg leányom fekszik, vöröshimlőben, — ez pedig járvány mostanában vidékünkön. — Isten óvjon tőle, — szólt az úrnő, nem tudván elhatározni, mit tevő legyen. RÁKÓCZI FERENCZ,ZRÍNYI ILONA, BERCSÉNYI MIKLÓS ÉS NEJE SÍREMLÉKEI A GALATAI ST. BENOIT TEMPLOMBAN. (Középen az egyik oltár látszik, elől a padozaton és baloldalon a sírkövek.) Sargó fényképe után. GUYON RIKHÁRD SÍREMLÉKE A SKUTARII ANGOL TEMETŐBEN.