Vasárnapi Ujság – 1903
1903-10-25 / 43. szám - Julia háza Veronában (képpel). Sárosi Bella 715. oldal / Általános nép- és országisme - Deák Ferencz és a magyar nyelv ügye 1843-ban. Ferenczi Zoltán 715. oldal / Történelem; régészet és rokontárgyuak
44. SZÁM. 1903. 50. ÉVFOLYAM. őriztem, akkor átengedtem dr. gróf Kuun Gézának nevezetes autogramm-gyűjteménye számára. Jelenleg is ott van s onnét — mint a nagynevű tudós gróf írja nekem — az Erdélyi Múzeumba fog kerülni. A levél nemcsak politikai jelentőségénél fogva, hanem mint Deák loyális gondolkozásának bizonysága is rendkívül becses. Külseje 8-ad rét, háromba fogva. Pecsétje Deák Ferencz családi czímerét mutatja. Minthogy nem postán ment, hanem küldött vitte, nincs rajta bélyeg. Borítékán a következő felírás van: <i Deák Ferencz. Lónyay Menyhért pénzügyminiszter úrnak különös tisztelettel saját kezéhez.» Budán. A levél így hangzik : Pesten, Mart. 12-én, 1870. Igen tisztelt barátom! Jogom sincs követelni, de ha volna, sem követelném, hogy ma felelj s én a legszívesebben megnyugszom az általad felelésre kitűzött napban. Én a törvényt világosnak tartva, intézem Hozzád a kérdést, épen azért, mert fel kellett tennem, hogy igen fontos alapos ok nélkül nem rendelkeztél. Te a törvényt ellenkező értelműnek tartod, mint én, s elő fogod adni válaszodban okaidat, s ez az, amit óhajtok, hogy vagy megnyugtatva legyünk minden oldalról, vagy a ház döntse el a a kérdést. Kész vagy ellentétes szándékot a különböző nézet mellett sem tehetünk fel egymásról. Isten veled, a legszívesebb tisztelettel hű barátod Deák Ferencz. Deák nagy tekintélye akkoriban már nem ritkán feszélyezte a kormányt szabad cselekvésében. Nem volt tagja a kormánynak, mégis döntő befolyást gyakorolt. Példa rá épen ez az eset. De az öreg úr nemcsak támadni tudott, hanem védeni is. Mikor a balközép heves támadásai miatt Lónyay harmadfél évvel utóbb, 1872 deczember 2-án kénytelen volt megválni miniszterelnöki állásától, Deák volt az, aki őt hatalmas szavával az alaptalan gyanúsításokkal szemben kellőkép megvédte. Vikár Béla: VASÁRNAPI ÚJSÁG. 715 DEÁK ÉS A MAGYAR NYELV ÜGYE 1843-BAN. Ismeretes minden magyar történeti tankönyvből az 1843-iki országgyűlésen az az eset, hogy 1843. junius 20-ikán Horvátország követei latin nyelven kezdtek beszélni, ami óriási felháborodásra adott okot, mert az 1839/40-iki országgyűlésen a magyar nyelvről hozott törvények után ennek megtörténtét senki sem várhatta. Midőn aztán junius 20-ikán Osegovics horvát követ és mások, kik különben tudtak magyarúl s megelőzőleg magyarúl már szónokoltak is, kijelentették, hogy a magyar szótól utasításuk értelmében el vannak tiltva, a rendek nagy többséggel azt a határozatot hozták, hogy az országgyűlésen csak magyarul lehessen szólani. Ezt feliratba foglalták, de november 2-ikán elegyesülésben egy október 12-én kelt oly tartalmú királyi leirat hirdettetett ki, mely eltiltja a rendeket e határozatuk érvényesítésétől, mert nem alapul törvényen. A rendek a legnagyobb levertséggel fogadták e leiratot s kerületi tanácskozásra tűzvén ki, Kerkapoly István, Zala vármegye akkori egyetlen követe, gyorspostán kért megyéjétől utasítást, mert e tárgy oly fontos, hogy az országgyűlés feloszlatására vezethet, amiről általánosan el volt terjesztve a hír, úgy látszik, czélzatosan is. Zala vármegye 1843. november 6-ikán tárgyalta a kérdést és Deák Ferencz hosszabb beszédet tartott, mely szó szerint nem maradt ránk. E beszéd alapján a rendek a következő tartalmú határozatot hozták és adták utasításúl Kerkapolynak: Minthogy a királyi leirat sem törvényen, sem igazságon, sem méltányosságon nem alapul; tehát Zala rendet a legkeserűbb érzéssel fogadják ; mert az az igazság, hogy minden nemzet törvényhozása nemzeti nyelven folyjon; ezt hozza magával nemzetisége és méltósága; végre a jó rend is azt kívánja, hogy csak egy nyelven folyjon a tárgyalás. Európa legvirágzóbb nemzetei e szerint tesznek, és habár Francziaországban az elszásziak németek s Amerikában számos nemzetiség van is, azért ott az országgyűlés nyelve franczia, itt angol. De továbbá hazánkban az 1836. és 1840. évi törvények értelmében a törvénykezés és törvény nyelve a magyar, tehát az országgyűlésen és köztanácskozásokban más nyelv a törvény sértése nélkül nem is használható. E mellett annak elhatározása, hogy a törvényhozó test vagy annak egyik része tanácskozásait mely nyelven folytassa, olyannyira a maga belső szervezetére tartozó joga, hogy ebben őt a törvényhozásnak másik része jogszerűleg sohasem akadályozhatja s így tehát ebben a rendek tábláját nem akadályozhatja meg a fejedelem, mint a törvényhozás másik része. Az országgyűlés e jogát elismerte a kormány, és a társ Horvátország, midőn az országgyűlés a kormány minden hozzájárulása nélkül a rendek és főrendek közti üzenetekben a latin nyelv helyett a magyart kezdte használni s használja jelenleg is, anélkül, hogy ezzel az eljárással akár a kormány a maga jogait, akár Horvátország a maga municipális jogát csak távolról is sértve érezték volna, vagy mintha tettleg felléptek volna. Tehát a királyi leiratnak törvényes alapja nincs, mert a törvényhozás eszméje és czélja azt kívánja, hogy ha ennek egyik része a másiknak végzésével elégedetlen, a kérdést a kölcsönös egyezkedés terére kell vinnie , de nem jelentheti ki a másik határozatát érvénytelennek s erőtlennek ; így a fejedelem, ha a nemzet részéről tett feljelentést nem helyesli, nem mondhatja érvénytelennek, sem a nemzettől annak visszavonását nem követelheti, hanem tanácskozás alá kell bocsátania, mire országgyűléseink szakadatlan példákat szolgáltatnak. Igaz, hogy a fejedelem, mint a törvényhozó test egyik része, a nemzetnek, mint a törvényhozás másik részének felterjesztésétős hozzájárulását megtagadhatja s így törvénynyé válását meggátolhatja; de magát a tanácskozást érvénytelennek nem jelentheti ki, meg nem semmisítheti. De sőt a fő végrehajtó hatalom eszméje sem teheti e megsemmisítő királyi leiratot törvényessé; mert a végrehajtó hatalom a törvényhozásból merítvén eredetét, magát az összes törvényhozás fölébe, mely hazánkban a nemzetből s a koronás királyból áll, nem emelheti s erre a koronázási hitlevél és a letett szent eskü, mely a királyt csak a már meghozott s meghozandó törvénynek és csak ezeknek végrehajtására hatalmazza fel, őt egyenesen kötelezi. Ezek miatt Zala rendei a követeket arra utasítják, hogy az elősorolt okokból a fenti királyi leiratot a törvényekkel, igazsággal, méltányossággal ellenkezőnek jelentvén ki az országgyűlésen, eszközöljenek ott ki hathatós feliratot, s igyekezzenek e királyi leiratnak, mint a magyar nemzetiségre legveszélyesebbnek visszavonatását kieszközölni. De felriasztotta e királyi kézirat a megye rendes keserű fájdalmát és az illyr párt ármányai miatti komoly aggodalmát újólag is; mert Zalamegye volt első, mely miattuk felszólalt s feliratban e veszélyes törekvések elfojtását s nemzetiségünknek e fondorkodások elleni biztosítását kérte. Biztosan hitték a megye rendei, hogy okaik elég hatásosak lesznek a nemzet ellen intézett e törekvéseknek még csirájukban való elfojtására, azonban e leirat nemcsak elenyésztette e reményt, sőt általa e törekvések egyenesen pártoltatván, a kormány oltalma alá vétetnek. Érzik ugyan a megye rendei, hogy a veszély, melylyel az óriási léptekkel terjedő pánszlávizmus a magyar nemzetiséget fenyegeti, nagyobb, hogysem azt a nemzet önerejével korlátozhatná; de tudják egyszersmind azt is, hogyha valaha bármely szerencsétlen esemény a magyarnak nemzetiségét megtöri és törvényes állását feldúlja, épen az lesz az, mely az ausztriai ház fennállását és független királyi székét veszélylyel fenyegeti; és amint ez a magyarnak törvényes állását, nemzetiségét és nemzeti függetlenségét megdönti, ez épen azon mértékben fenyegeti az uralkodó házat is. Utasítják tehát ezzel kapcsolatban a követeket arra is, hogy az illír mozgalmakat a rendek elé terjesztvén, ezek megszüntetése és nemzetiségünk biztosítása érdekében hasonlóan feliratot indítványozzanak és eszközöljenek ki. Deáknak a megyei utasítás e tartalmú megszabásában befolyása kivált azért jellemző, mert az a felirat az illyr mozgalmak ellen, melyről itt szó van, ugyan nem az ő működésére készült 1842-ben, de teljesen azokat az eszméket fejezte ki most ezzel kapcsolatban tett fejtegetéseiben, melyeket Wesselényinek írt meg a szlávizmusról írt röpiratában; másrészt, mert az országgyűlésnek a magyar nyelvű kizárólagos tanácskozásokra hozott határozatának megvédésére oly okokat bírt felhozni, melyek akkoriban döntőkké váltak e kérdésben magán az országgyűlésen is, mert a november 16-ikán megkezdett és 20-ikáig tartott kerületi üléseken, valamint az az előtt három napig tartott értekezleteken általában két párt alakult; az egyik a királyi leiratot, az országgyűlésről hozandó új törvényig elfogadta volna, a másik fentartandónak javasolta a jun. 20-iki végzést; s nemcsak hogy többséget nyert az utóbbi nézet, hanem a decz. 5-ikén e tárgyban elfogadott felirat épen azt az álláspontot és nézeteket fejezi ki, melyeken a zalai határozat alapul. Ferenczi Zoltán: JULIA HÁZA VERONÁBAN. JULIA HÁZA VERONÁBAN. A régi emlékekben oly gazdag Veronának egyik legvonzóbb látványossága —a melyet legújabb hírek szerint pusztulás fenyeget — egy ódon ház a Via Capellóban. A mint az olasz népélet legtarkább vásári jeleneteiben gazdag Piazza Erbéről a szűk, nyirkos utczába befordultunk, amelynek keskeny házai az égbe látszanak nyúlni és elfogják lakói elől a napot, minden idegent azonnal figyelmeztetnek: «Casa della Giulietta!» («Julia háza!») És valóban, az időbarnította falon, a kapu fölötti tábla fakó aranybetűi hirdetik, hogy ez volt a Capuletti család ősi hajléka, ahol a szép Julia élt és szeretett. Shakspere ragyogó tolla halhatatlanná tette ezt a női alakot és ma is az idegenek s hívők ezrei zarándokolnak e düledező házhoz, valamint Julia sírjához, mely messze a városon kívül van, a Via Capuccini egyik kertjében ép oly elhanyagolt állapotban. Az olaszok vajmi kevéssé tisztelik ezt a két helyet. A hétszáz esztendős Capuletti házban például — azonfelül, hogy külsejét-belsejét legkevésbbé sem gondozzák — vásárcsarnokot és postalovak istállóját rendezték be. Az udvaron piszkos gyerkőczök veszekesznek a gesztenyesütők és gyümölcsös kofák kosarai között, íves kapualjában hatalmas postakocsik döczögnek ki s be, és e környezetben szinte gúnynak