Vasárnapi Ujság – 1903
1903-10-25 / 43. szám - Deák Ferencz egy nyugtája 1852-ből. Baráth Ferencz 716. oldal / Történelem; régészet és rokontárgyuak
716 tetszik az az áhítat, amellyel az idegenek Julia házát szemlélik. Ennek két magyarázata van. Egyrészt az olaszokat a pénztelenség rákényszeríti arra, hogy szakítsanak a műemlékek iránti kegyelettel. Ezt legélénkebben bizonyítja az, hogy Verona egyik Borghese-palotájában, amelynek vasrácsos erkélyén még ott díszeleg a büszke család czímere, szövőgyárat állítottak fel. Egy másik, régiségénél fogva ép oly érdekes és becses főúri palotában pedig zálogház ütött tanyát. Julia sírjánál — sajátságos következetességgel — szintén istállót rendeztek be és tartanak fenn. Legkevésbbé sem tisztelik azt a helyet, ahol a hagyomány szerint három ember szive dobbant végsőt a szenvedély nagy tusájában és ahol állítólag a szerelem két vértanúja alussza örök álmát: Romeo és Julia. Mindez szinte érthetetlen a minden szépért annyira lelkesedő olaszoknál. Okát részben abban kerestem, hogy — bár az olasz Bandello novellája nyomán, — de mégis angol, tehát idegen költő fonta erre a bűbájos mesére a halhatatlanság koszorúját. Azt hiszem, a legerősebb tényező itt a sértett, tudatos sovén irigység. A mellett szól az a körülmény, hogy most, amikor tatarozni, újjáépíteni akarják a düledező házat, valóságos forrongás tört ki Verona polgárai között. Nem akarják megengedni, hogy Julia házát megfosszák költői jellegétől; e szerint tehát — bár csak titokban, — ők is szeretik és hisznek a tragédiában. Az olasz lapok mind lelkes szószólói ennek a mozgalomnak és erélyesen követelik a hatóságok beavatkozását. Kár is volna érte, ha a Via Capello ezen ódon házáról eltűnne az a felirat, amely hirdeti, hogy Julia szomorú története már sok szivet megindított, sok könnyet és még több verset fakasztott. A veszendőbe menő poézis egyik oszlopa ez a mai modern, mindent tagadó korban. Sárosi Bella: teséget szenvedtek, amiért nekik az országgyűlés kárpótlást ígért. S tényleg még ugyanazon év vége felé, a pesti országgyűlés tanácskozás alá vette a kárpótlás arányát és módozatát. A vita nem ment simán; belejátszott az emberi önzés is, amely ingerültséget s a jobbaknál keserűséget szült. Maga Deák, az akkori igazságügyi miniszter, a deczember 30-iki tárgyaláson, mely egyszersmind utolsó is volt ebben a dologban, •z így fakadt ki: «És megtörtént, amitől rettegtem, hogy nem igen szép lapot írunk a históriába; hogy mikor az országot veszedelem fenyegeti, akkor a magyar képviselői testület a fölött vitatkozik, — pedig nem minden ingerültség s nem minden egoismus nélkül, — hogy mennyit adjon az állam pénztárából, melynek fennállásáért még küzdeni kell, mely akkor fog fennállani, ha ezen országot az Isten megmenti ; s pirulnunk kell a jövendő előtt, ha az időt most ilyenekkel töltjük.* S a tárgyalást, miután Windischgrätz serege gyorsan közeledett a főváros felé, el is halasztották «jobb időkre.» A jobb idők helyett azonban ugyancsak gonoszok következtek; mind a mellett a dolog rendezése elől az absolut kormány sem térhetett ki, s tényleg hozzá is fogott ahhoz, mindjárt az 50-es évek elején ; s az ügy lebonyolítása átnyúlt még az új alkotmányos korszakba is. Ez volt az ú. n. úrbéri kárpótlás ügye. Beksics** azt irja, hogy a legfelsőbb úrbéri nyílt parancs, mely az ügy lebonyolítását elrendeli, Magyarországra nézve 1853 márczius 2-ikán kelt; de, mint az alábbi példa bizonyítja, úgy látszik, egyes helyeken már előbb is megkezdték azt. Íme Deáknak már 1852 júliusában fizet a zalaegerszegi állami pénztár ezerötvenöt pengő forintot úrbéri kárpótlás fejében. Álljon itt Deáknak sajátkezűleg, bár nem egészen az Akadémia helyesírása szerint írott nyugtája, abból a szomorú időből. Érdekes tartalmánál fogva is, mert világot vet Deák akkori anyagi viszonyaira, de ha azt tudnók, hogy micsoda gondolatok lakoztak akkor a kehidai bölcs ember agyában és minő érzelmek * Kónyi Manó: Deák Ferencz beszédei II. kötet. ** «I. Ferencz József és kora» czimű dolgozatában «A magyar nemzet története» X. kötetében, szivében a nemzet sorsa felől, midőn az elnyomó jogtalan hatalom közegei számára e nyugtát megirta , százszorta érdekesebb volna. 1055 az az Egy ezer ötven öt pengő forintokról mellyek nékem a magyar országi cs. k. országos pénzigazgatóságnak folyó évi június 30-án szám alatt kiadott Rendelete folytán a Kehidai, Koppáni, Söjtöri és felső Kustáni határokban volt, s 31 egész telkes és 25 házas zsellért tevő úrbéri veszteségek fejében e mai napon a zalaegerszegi császári királyi pénztárból hiányosság nélkül kifizettettek. Kelt Kehidán Július 26. 1852. Deák Ferencz. A nyugta aljára rá van vezetve ennek hitelességét bizonyító következő hivatalos szöveg : «Hogy Tettes Deák Ferencz úr a fentebbi nyugtát egész kiterjedésében úgy, valamint nevét is saját kezével előttem irta, hitelessen bizonyítom. Kelt Ivapornakon. Julius 26-án, 1852. Bertalan Lajos m. k. cs. közig. h. főbíró. » Ez ereklye ajándékozás útján jutott birtokomba, a melynek, valamint hasonnemű társainak értéke azon mértékben növekszik lelkünk előtt, a mint mind jobban távolodunk Deák nagy alakjától és nagy korától. Baráth Ferencz. ( Az ünneplő közönség a díszsátor előtt. Erdélyi fényképe mán. A DEÁK-ÜNNEPÉLY BUDAPESTEN. DEÁK FERENCZNEK EGY NYUGTÁJA 1852-BŐL. . Az úrbériség megszűntetésével és a jobbágyság teljes felszabadításával, a mit az 1848 márcziusi törvények mondtak ki, a földesurak nagy anyagi rész VASÁRNAPI ÚJSÁG. 42. SZÁM. 1903. 50. ÉVFOLYAM. EGYVELEG. •"Százhúsz dúsgazdag amerikai hölgy ment nőül alig 10 év leforgása alatt európai főúrhoz, herczegekhez, grófokhoz, őrgrófokhoz s készpénz-hozományok összesen 806 millió koronára ment, s így egy-egy nő átlag ötödfél milliót vitt ki az országból. * Edvárd angol király főszakácsa szabad lakáson és teljes eltartáson kívül 20 ezer korona évi fizetést kap. A két czukrász, kik kizárólag a királyi konyhában vannak elfoglalva, fejenként 12 ezer korona fizetést húznak. * A világ legnagyobb szállodája az «Astoia» New Yorkban. Az emeleteken 2500 szoba és 340 különféle helyiség van. A világításra 18 ezer villamoslámpa szolgál. * Argentínában szarvasmarha hajdan nem volt. Csak a 16-ik század végén szállítottak oda először nyolcz tehenet és egy bikát. Jelenleg az ottani szarvasmarha állomány tíz millióra rúg.