Vasárnapi Ujság – 1903
1903-10-25 / 43. szám - Szinház: Három ujdonság az Operaházban. K. I. 718. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekü közlemények - Szinház: Sötétség. V. G. 718. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekü közlemények
718 VASÁRNAPI ÚJSÁG. 42. SZÁM. 1903. 50. ÉVFOLYAM. megye, Békés város, a megyei közművelődési egyesület. Megható volt a temetés alkalmával látni, hogy azok is összegyűltek, kiket képeihez lefestett. A «Búzaszentelés» csaknem minden alakját föl lehetett ismerni. A sírnál Esztegár László dr. muzeumi őr mondott rövid beszédet. A gyászoló családhoz igen sok részvéttávirat érkezett, többek között Wlassics Gyula közoktatásügyi minisztertől, Lotz Károlytól, az országházépítő bizottságtól, stb. Jantyik Mátyás pihen már. Megható sorsa, hogy még ideje sem volt kifáradni. EGYETEMI IFJAK A SZEGEDI KOSSUTH-SZOBORNÁL. Október 14-ikén reggel a budapesti egyetemi ifjúság hetven főből álló csapata indult Szegedre, hogy koszorút tegyen Kossuth szobollára. Az út legnagyobb részét odáig gyalog tették meg. Útközben, ahol megálltak, Monoron, Pilisen, Albert-Irsán, Berczelen, Czegléden, Nagy - Kőrösön, Kecskeméten, Félegyházán, mindenütt magyaros vendégszeretettel fogadták az ifjakat. Monoron, Czegléden és Nagy-Kőrösön a Kossuth-szobroknál, Kecskeméten az 1848/49-ben elesett honvédek emléktáblájánál ünnepélyeket rögtönöztek. Félegyházától szakadó eső miatt vasúton folytatták útjukat a s Szatymazon szálltak le. Szegedre zuhogó esőben érkeztek igen szíves fogadtatásban részesültek, s öreg este lett, midőn szállásaikra elvezették őket. Szegedi időzésükről az egyik résztvevő, B. T. joghallgató leveléből közöljük a következőket: Okt. 18-án reggel, már a korai órákban ellepte a nép az utczákat. Menetünk tíz órakor indult Kossuth szobrához. Makó, Rimaszombat,Temesvár, Arad, Kecskemét polgárságának, a kolozsvári egyetemi ifjúságnak s a zágrábi munkásoknak küldöttségei csatlakoztak hozzánk s körutat téve a városban, megérkeztünk zarándokutunk végczéljához. Kossuth szobrát pár pillanat alatt elborította a koszorúk halmaza. A mi koszorúnkat arra a helyre tettük, ahonnan a katonák távolították el amaz emlékezetes koszorút. A beszédek hosszú sorát Polczner Jenő országgyűlési képviselő nyitotta meg, utána a mi vezérünk, Hoffmann Ottó beszélt. Mihályi bölcsészethallgató és Léderer joghallgató szavaltak. Majd a kolozsvári egyetemi ifjúság küldöttségének, s a makói, rimaszombati, eleki, kecskeméti és temesvári küldöttségnek szónokai, beszéd kíséretében helyeztek koszorút a szoborra. Barabás Béla országgyűlési képviselő is mondott beszédet majd Kovács J. István joghallgató és dr. Kalmár Antal szóltak még s ezután a tömeg a makói dalárda hazafias éneke mellett szétoszlott. Délben a város, este a függetlenségi párt rendezett lakomát. A délutánt pedig az ifjúság legnagyobb része Polczner képviselő vendégszerető házánál töltötte. Éjfél után egy órakor vettünk búcsút Szegedtől, visszatérve Budapestre, gárává választja a város. Az apa múltjában azonban valami homály van: egyszer törvényszék előtt állott. Valami takarékpénztár igazgatója volt, az intézet csődbe jutott, ő pedig vád alá került, de fölmentették. Védőügyvédje, akinek visszanyert becsületét köszöni, mindennapos vendég a háznál, s őszülő fejjel beleszeret a házikisasszonyba. A lány azonban a főhadnagyot szereti, s az ügyvéd, hogy a házasságot megakadályozza, megküldi a tisztikarnak a húsz év előtti hírlapokat, melyek ezt az esetet szellőztették. A főhadnagy alezredes apja kijelenti, hogy a házasságból semmi sem lehet, s a főhadnagy úr inkább a jegygyűrűjét húzza le, mint az atilláját. S mikor a lány öccse ezért «becstelen »-t kiált rá, a főhadnagy urat csak a közéjök rohanó menyasszonya tudja visszatartani, hogy a fiút le ne kaszabolja. De a hadnagynak, ha tiszt akar maradni, meg kell torolni a sértést. Az alezredes hát eljön, párbajra kérni ki a meggyalázott apának a fiát. Ez a darab legszebb jelenete. A levegő tele van balsejtelemmel és kegyetlen igazságokkal. A tiszt tönkretett egy polgár családot, elhagyott egy leányt, mert a tisztikar nem engedte, hogy elvegye, s most egy sértő szóért elégtételadásra követeli annak a családnak a másik gyermekét is. Ő kettős elégtételt vesz magának, de maga egyet sem tud adni. Megható az apa fájdalma, aki nem akarja a fiát párbajra ereszteni, mert nem látja be, mi jogon kívánják tőle ezt az áldozatot is, s hogyan mérje össze a tiszt kardját annak az apának a fiával, akinek a lánya gyűrűjét nem viselheti. Nem látja át, hogy lehessen a fia becsületesebb a lányánál. S mikor megszánja az alezredest, akinek a fia e párbaj nélkül nem maradhat katona, kiadná a fiát, ha megígérnék, hogy ez a «becsület-játék» csak színre megy. Akkor azonban az alezredes háborodik fel, hogy ezzel nem lehet tréfálni! És a fiú az apja ellenére is kiáll, mert a kaszinó már a késlekedésért is suttog, s bár a kaszinó elvben mindig a párbajellenes mozgalomhoz szít, a tagjaitól megkívánja, hogy párbajozzanak. A párbajban a fiú meghal, s a lány megőrül ebben a «sötétség»-ben. Ez a darab meséje , de a tárgya tulajdonképen a katonai és a polgári becsület közti különbség, hogy az állam a polgárnak polgári mértékkel, a katonának karddal méri az igazságot s minthogy ez a kétféle mérés sehogysem talál egybe, minduntalan a kardra kell appellálni, ha mindegyikük belátja is, hogy a párbaj annak a logikátlan vadságnak a szabályozott formája, mikor a korcsmázó legény a fokosa után kap, hogy az mutassa meg, kinek van igaza. Tartalom, modern tartalom van hát ebben a darabban, amelynek két összefonódó témája is van : a párbaj és a becsület. A darabban a főszerepet Jászai Mari, Márkus Emma, Szacsvay, Ujházy és Császár játszották. V. G. KOSSUTH SZOBRÁNAK MEGKOSZORÚZÁSA AZ EGY Keglovich Emil fényképe után. EMI IFJÚSÁG ÁLTAL OKTÓBER 18-ÁN SZEGEDEN. SZÍNHÁZ. L A NEMZETI SZÍNHÁZ ÚJDONSÁGA. «Sötétség», Ruttkai György színműve. A Nemzeti Színház október 17-ikén Ruttkai György «Sötétség» czímű színművét mutatta be, melyet a közönség igen jól fogadott. A darab meséje a mai társadalomból van véve, s olyan mély problémákat érint, aminőkhöz a legmodernebb német írók szoktak nyúlni. Egy főhadnagy szeret egy leányt, s el is jegyzik egymást, épen azon a napon, amikor a lány apját érdemeiért díszpol II. HÁROM ÚJDONSÁG AZ OPERAHÁZBAN. «A ködkirály», ifj. Ábrányi Emil dalműve; «Csavargó és királyleány», Poldini Ede dalműve ; «Velenczei karnevál», Berté Henrik balletta. Magyar zeneszerzők új műveit mutatta be Operaházunk a múlt szombaton, október 17-ikén, nagy fénnyel és szép sikerrel. Komoly művészi alkotás mindegyik, még a könnyűzenének nevezett ballet is, de mindegyik darab csak egyetlen felvonásból áll. Eddig csak drámai színházainkban volt rá eset, hogy egy estén három újdonságot mutattak be ; a dolog új volta az Operaház érdeméből sem von le semmit, sőt elismeréssel tartozunk az igazgatóságnak, hogy egyszerre ennyi újat mutatott be. Ábrányi Emilnek, a jeles költőnek hasonnevű fia nyitotta meg a szép estét: az alig 22 éves ifjú maga ült a karmester helyére, hogy első operáját igazgassa. «A ködkirály» szövegét egy Poe Edgárféle balladából Pásztor Árpád fiatal költőnk irta meg: Norvégiában játszik s az a meséje, hogy Harold fiatal tengerész kiszakítja magát boldog menyasszonya karjaiból, hogy valami szigeten kincset ásson, de útvesztő köd ereszkedik le, a vőlegényéért reszkető Anikó onnan hallja a halált hozó ködkirály szellemhangját: «Jöjj hozzám, különben Harold nem tér többé vissza!» és szegény Anikó neki indul a tengernek ... A hazatérő vőlegény csak menyasszonya holttetemére lel. A szivek harczát, kétségbeesésüket, viharral fenyegető tengeren a ködkirály csábítását, a vizitündérek sejtelmes dalát Ábrányi megragadó erővel szólaltatta meg. Kár, hogy inkább azt akarta megmutatni, mennyire hatalmában van a nagy zenekar, mintsem, hogy dallamos, szép énekkel törekedett volna hallgatóit gyönyörködtetni. A szerelmes párt Vasquez grófné és Bochnicsek, a ködkirályt Beck kitűnően énekelték. Az egy óra hosszat lebilincselő zenés tragédia után pompásan mulattatott a «Csavargó és királyleány» meséje és zenéje , a végén azonban ez is búsra fordult. Az történik benne, hogy Meseország királyi udvarába követ jen virágcsokorral meg egy