Vasárnapi Ujság – 1903
1903-10-25 / 43. szám - Migray József: Szomorú az erdő 719. oldal / Költemények
41. SZJIM. 1903. 50. ÉVFOLYAM. szerelmi dalt mondó énekessel, a szomszéd herczeg számára megkérni a királykisasszonyt, a ki azonban nagy gőgösen visszautasítja a szegényes ajándékot és annak hozóit. Csakhogy maga a fiatal herczeg volt ott énekesnek öltözve ; természetesen felháborodik a könnyelmű leányka gőgjén s megbünteti; új álruhába öltözködik, mint vándorkomédiás, mozgó bábjátékkal jön az udvarhoz s annyira megkívántatja bábszínházát a királyleánnyal, hogy ez száz csókon is hajlandó megvásárolni a csavargótól a játékot. A csókolódzáson rajta éri az öreg király, s elkergeti lányát, de csak most következik a nagyobb büntetés: a herczeg fölfedi magát és kijelenti, hogy neki nem kell olyan feleség, a ki minden jött-mentnek csókot ad ... A magára maradt lány sírva fakad s ezzel vége Andersen meséjének s a belőle irt darabnak. A zenéje sok apró részletből áll: egyik dal szebb, mint a másik, egyik vidámabb, mint a másik; az udvarhölgyek titkos tetszése, mikor a déli fiatal énekes bevégzi gyönyörű szerelmi dalát; vagy az ügyefogyott csillagjós komikus nagyképűsége, stb. — megannyi élvezetes, sikerült kis zeneműben vannak jellemezve. Szerzőjük, a budapesti születésű, de Svájczban élő s még fiatal Poldini, már 8—10 éve egy «Északi fény» czímű balletjével feltűnt; azóta Rosenthal és más világhírű zongoraművészek játsszák Poldini kisebb darabjait: finom, fülcsiklandozó zenéjét igazi teremtő képzelet és nagy műgond teszik olyan kedvessé. Mostani sikerében Szoyer Ilonka (a királyleány), Gábor (a herczeg), Kornai (a csillagjós), Várady (a király) stb. osztoztak. Látványosságnak is szép volt mind a két kis opera, de természetesen túltett rajzok a tánczzenemű : Berté balletje. A vízkereszt napján Velenczében nagy fénnyel megjelenő Karnevál herczeg ad össze benne egy fiatal szerelmes párt, egy vén kérő kijátszására; ez szolgál alkalmul ragyogó felvonulásokra, bájos tánczokra és egy olyan szép, hosszú keringőre, amelynek édes hangjaiért a balletzenének egy pár közönségesebb részletét is szívesen megbocsátjuk. A táncznak igazán hivatott művésznői viszik benne a főszerepeket: Balogh Szidi, Schmidek Gizella, Gaszner Boriska; a tánczos csoportok Guerra Miklós balletmester leleménye szerint lejtettek. A színekben és szép formákban gazdag jelmezek Kéméndy Jenő festőművész termékeny képzeletének és előkelő ízlésének köszönhetők. Az egymástól nagyon különböző három darabnak egyformán nagy sikere volt. Az operaigazgatóság meg lehet elégedve az új évad első művészi eseményeivel. K. I. VASÁRNAPI ÚJSÁG. 719 IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. _ Migray József: Forrongás. Budapest, 1903. Újnak meglehetős új az a hang, melyet e verskötet első fele megüt. «Szabadság» közös czím alatt összefűzött verseiben az u. n. ideális anarkhiát hirdeti a szerző, azt az eddigelé nálunk meglehetős csekély hatást keltett szellemi mozgalmat, mely a Hegelféle philosophia módszereivel s az evangeliumi szeretet alapján óhajtaná megoldani a jelen nagy társadalmi problémáit, megbomlasztani a mai társadalmat s újat, nemesebb tartalmat, a Krisztusi szeretettel eltöltöttet építeni romjain. Természetes, hogy ez alapon a versekben sok a szoczialista elem is. Költészet ellenben jóval kevesebb van bennük, — itt-ott egy-két érdekesebb, költői hatású gondolat, a többi sivár szónoklás, szószaporító semmitmondás. Tartalmilag élesen elválik az elsőtől a kötet második fele; ebben csupa szerelmi vers van, apróbb dalok, híjával a mélyebb érzésnek, a finomabb árnyalásnak s a forma művészetének. Egyik-másik csínosabban cseng, olykor tehetséget árul el egy költőibb kép, tartósabb, az elolvasás pillanatát túlélő hatást azonban egyik sem ér el. Az egész kötet, helyesen mondja a czím, a forrongás állapotában mutatja be a szerző lelkét; hogy mi fogja belőle kiforrni magát, abból a versek keveset árulnak el. Mutatványúl a kötetből, melynek ára nincs feltüntetve, a következő verset közöljük : Szomorú az erdő . . . Szomorú az erdő, hangos zokogása Oly sok búval mondja, milyen nagy a gyásza, Lombja hogy lepereg csípős őszi dértől, Megremeg a lelke a közelgő téltől, A közelgő téltől. . . Elhagyott ösvényin csak egyedül járok; Lecsüggesztett fővel néha meg-megállok; Hátrafelé nézek, várom, mintha jönne Az a lány, akiért sűrűn hull a régre Fájó szivem könnye . . . Rákosi Viktor munkáiból megjelent most már a harmadik sorozat is, mely mint az eddigiek, szintén négy kötetből áll. A kötetek elsejében a szerző két régebbi regényét kapja az olvasó, az egyiknek «A bujtogatok», a másiknak «Téli reget a czíme. A többi kötetek a szerző kisebb-nagyobb elbeszéléseit, tárczaczikkeit, rajzait, humoreszkjeit tartalmazzák, «Elbeszélések és tárczák», «Sipulusz humoros elbeszéléseit, a Lipidusz humoreszkjeit czímmel. A nagyközönség, melynek Rákosi Viktor már régóta népszerű írója, bizonyára ép oly érdeklődéssel fogja fogadni e köteteket is, mint a régebben megjelenteket, mert az írónak ugyanazok a jeles tulajdonságai nyilvánulnak bennük. Többnyire humorisztikus tartalmú munkákat foglalnak magukban, melyekben teljes sikerrel érvényesül a szerző játszi humora, ötletessége. A most megjelent köteteket a Révai testvérek cég ugyanabban a kiállításban adta ki, mint az eddigieket; egy-egy kötet ára fűzve 4 korona, díszes vászonkötésben 6 korona. A 16 kötetre tervezet gyűjteményből most már csak négy kötet van hátra. A magyar birodalom története. Acsády Ignácz nagyszabású munkájából, mely e czímet viseli s mely eddig füzetekben jelent meg, most teljessé lett az első kötet. A terjedelmes könyv Mátyás király haláláig beszéli el a magyarság történetét. Főérdeme a munkának, hogy nemcsak egyes osztályoknak, hanem az egész nemzetnek történetét tárgyalja a néposztályok összeségében s nemcsak a királyokkal, hadvezérekkel, államférfiakkal foglalkozik, hanem ép úgy világot vet a földmívelő jobbágyok, az ipar s a kereskedés szerepére is történetünkben. A magyart nemcsak mint katonát és politikust mutatja be, hanem polgárosító tevékenységét is rajzolja. Ezért kellő figyelemre méltatja történetünknek művelődéstörténeti oldalát is. A nagyterjedelmű anyagot Acsády világosan, áttekinthetően foglalja össze s előadásának élénkségével, könnyedségével is ébren tudja tartani az érdeklődést. A díszesen kiállított, két színes térképpel, 8 színes, 22 más melléklettel és 298 szövegképpel ékesített 792 lapnyi kötet ára félbőrkötésben 18 korona. A munkát az Athenaeum adja ki a vallás- és közoktatásügyi miniszter támogatásával. Az «Olcsó Könyvtár»-nak három új füzete jelent meg. Az egyik a a Zalán futását-t adja, ezzel az olcsó kiadással is hozzájárulva ahhoz, hogy irodalmunk közkinccsé legyen. (Ara egy korona). Hasonló szép czélt szolgál a másik füzet, mely Arany János két szatirikus tanító költeményét foglalja össze : a «Vojtina levelei öccséhezt s a «Vojtina ars poeticája» czíműeket. A becses füzetke ára 20 fillér. A harmadik füzet a modern irodalom kedvelőinek ad olvasmányt Sudermann »Jolán esküvőjei czímű beszélyével. A kegyelemkenyér, Gaal Mózes új ifjúsági regénye, mely most jelent meg e czím alatt, az ifjúság körében nagy olvasóközönséggel bíró szerző sikerült művei közé sorakozik. Az igazi barátságot dicsőíti benne a szerző egy derék ifjú nehéz, viszontagságos küzdelmeinek rajzával, azt az alapeszmét is feltüntetve, hogy a kitartó szorgalom, bár szenvedések árán, előbb-utóbb meghozza a sikert. A könyvet a Franklin-Társulat adta ki ízlésesen kiállítva ; ára fűzve 2 korona 50 fillér. Folyóiratok. A «Magyar könyvszemle» ez évi harmadik füzete Kollányi Ferencztől, Varjú Elemértől, dr. Sebestyén Gyulától és Esztegár Lászlótól közöl nagyobb közleményeket, ezenkívül egyes rovataiban számos kisebb czikket. A «M. Könyvszemlé»-t Kollányi Ferencz szerkeszti s a Magyar Nemzeti Múzeum Széchenyi-könyvtára adja ki. — Az „Irodalomtörténeti Közlemények”, az Akadémia Szilády Áron szerkesztésében megjelenő folyóirata idei harmadik füzetében Balkányi Kálmántól, Dézsi Lajostól és Boros Gyulától közöl terjedelmesebb tanulmányokat; ezenkívül gazdag adattár és irodalmi rovat is van a füzetben. A hazai hírlapirodalom 1902-ben. Szinnyei József, mint már annyi év óta, az idén is összeállította a magyar hírlapok pontos jegyzékét; munkájában Kereszty István a hazai nem-magyar nyelvű hírlapok, Horváth Ignácz pedig a folyóiratok összeállításával segítették. A gondosan készített jegyzék mellékletül jelent meg a «Magyar Könyvszemle» 1903. évi folyamához, valamint külön füzetben is. A Nemzeti Szalon most megnyílt őszi tárlatán a legnagyobb vonzerőt Pettenkofen művei gyakorolják. A hírneves osztrák festő, aki idegen származása ellenére is, valóságos virtuóza volt a magyar ég, magyar talaj és növényzet ábrázolásának, már az ötvenes években is szerepelt ugyan kiállításainkon, de nagyobb gyűjteménye most jelenik meg először a magyar közönség előtt. De Pettenkofen alkotásain kívül is sok más érdekes látnivalót nyújt a művészet barátainak a Nemzeti Szalon kiállítása. Mint rendesen, most is ismert és elismert nevű művészek mellé az újabb, sőt a legújabb nemzedék képviselői sorakoznak s minthogy amazok közül némelyek néhány régibb keletű alkotásukat is kiállították, azt lehet mondani, hogy a tárlat némileg a múltnak, jelennek és jövőnek érdekes vegyülékét mutatja. A múltba nyúltak vissza Révész Imre és Halmi Arthur és annak idején nagy hatást tett műveiknek mostani fölelevenítése egyáltalán nem válik hírnevük ártalmára. Már Zemplényi Tivadar és László Fülöp egyenesen a festő állványról küldték be műveiket. Zemplényi egy bölcső mellett ülő parasztasszonynak erőteljes, meleg színvázlatát, László Fülöp pedig bájos nejének elegancziával és ízléses szabatossággal megfestett arczképét állította ki. Csók, Háry Gyula, Szlányi, Márk Lajos, Bruck Lajos, Knopp Imre, Rubovics Márk, Kézdi Kovács László, Katona Nándor, Büttner Helén művei mellett a fiatalabbak közül Pálinkás Béla és Gidácsy Lajos vonják magukra a figyelmet, habár mindkettő idegen mesterek erős hatását mutatja; az első Segantiniét, az utóbbi az angol tájképfestőkét és Böcklinét. Nagy közönsége van Faragó Géza kétségtelenül Moucha által ihletett színes torzképeinek is. Népszínház. A budapesti színházak téli idényre szerelik föl most magukat újdonságokkal. A Nép- JELENET «A VELENCZEI KARNEVÁL» CZÍMU UJ BALLETBOL. Kotsak fényképe után.