Vasárnapi Ujság – 1903
1903-11-01 / 44. szám - A házasság Isten rendelése. Deák Ferencz elbeszélése után irta Vachott Sándorné 727. oldal / Elbeszélések; genreképek - G. Diószeghy Mór: Melyik? 727. oldal / Költemények - Szabados Ede: A gazdátlan szolga 727. oldal / Költemények
41 SZÁM. 1903. 50. ÉVFOLYAÜ. döttsége és megrendelte nála Kossuth és Rákóczi szobrát. Szeged városa tőle várta gróf Tisza Lajos szobrát, a budapesti orvosi egyesület Semmelweisz szobrát, Karánsebes a király szobrát. A budapesti lipótvárosi bazilikában Szent László-szobra, Pozsonyban a Petőfi-szobor, Csatádon Lenau szobra az ő vésője alól került volna ki. Most már mély csend és nagy gyász uralkodik abban a műteremben, ahol Fadrusz készítette szép terveit és ahonnan a dicsőség útja már megnyílt előtte. A GAZDÁTLAN SZOLGA. Szabad a lélek. Míg a test él, Korlátlan úr felette S örök marad, bár elenyészik A föld porába vetve. S a test, a lélek hű szolgája, Kész mindig a parancsra; De jaj ! ha őt még életében Gazdája cserbe hagyja. Sürög-forog, tesz-vesz serényen, Mint azelőtt, naponta. De fáj, hogy nincs, ki megdicsérje, Ha jól végezve dolga. Bús sóhaját utána küldi, Ki elment más hazába, Csak vár, csak vár, hogy visszatérjen, De hajh ! hiába várja. Az én lelkem is cserbe' hagyta Testem még életében, Ott virraszt sírodnál szünetlen, Fiam, letört reményem, Testem pedig, az árva szolga, E bús magányt úgy unja S gazdáját napról-napra hívja, Hogy visszatérjen újra. De hasztalan, mert ahová szállt, Nem tud megválni onnan . . . Én Istenem, de nagy erő van Egy apró sírhalomban ! Szabados Ede. MELYIK...? A büszke, fényes palotában Meghalt az úr és néma gyász van. A termet vonják feketébe, Beragyogja száz gyertyafénye. Kincset érő érczkoporsóba Fektetik végső nyugovóra. Fedve koszorúk özönével Viszik hat lovas gyászszekérrel. A temetőn ős kripta várja, Hogy örökre magába zárja. * Szegény koldust künn az útfélen Érte utól a halál épen. Reátették egy faraglyára És bevitték a hullaházba. Két ócska deszkát összeróttak Nagy sietséggel koporsónak. És a temető árka mellett Adtak neki végső nyughelyet. Én Istenem. Te tudod, látod: Melyik alszik édesebb álmot. ti. Diószeghy Mór. VASÁRNAPI ÚJJSÁG. 701 A HÁZASSÁG ISTEN RENDELÉSE. Deák Ferencz elbeszélése után irta Vachott Sándorné. II. (Vége.) Mindaddig, míg átmelegedett, úti bundájában ült a hölgy a szerény kis pamlag szögletén s első gondja volt laktársát jól szemügyre venni, hogy lássa, kivel van dolga. Csobánczy Miklós férfikorban állott már; arczvonásai nemesek, szellemesek valának s régen letéve minden házassági gondolatról, nőkkel szemben lovagias, de teljesen elfogulatlan s biztos modort tőn sajátjává. Sokat járt-kelt, látott életében s nagy műveltségéhez mi sem illhetik vala jobban, mint érdekes személyisége s a könnyűség, mely társalgását vonzóvá, kedvessé tette. Az ismeretlen hölgy irányában, kiről csak annyit tudott, hogy fiatal özvegy s a neve Somlóyné, ki ezúttal egyik barátnőjét jött a szomszéd megyéből látogatni s most épen visszaindulóban volt, — oly tökéletesen eltalálta a módot, mely megfelelt a fiatal asszony ízlésének, hogy csakhamar annyira jól érzék magukat egymás közelében, mintha évek óta volnának jó barátok. Alig vete le magáról bundáját Somlóyné, Csobánczynak észre kellett vennie, hogy kedves, érdekes, sőt igen szép asszonnyal hozta egy födél alá a kedvező véletlen. Nemcsak bájos szemei s dús haja voltak feltűnők e hölgynek, nemcsak nyúlánk karcsú termete volt, szép, de szelíd, nőies lénye s valami le nem irható kellem, mely tekintetéből sugárzott s arczának minden vonásán elömlött, tette őt vonzóvá. Ennyi külső előny mellett társalgása is szellemes volt, szavai műveltséget, olvasottságot s jó ízlést tanúsítottak, míg lénye teljesen nőies maradt. Csobánczy csakhamar feltárta bőröndje tartalmát, nem mulasztva el megjegyezni, hogy a csárdásné honi nem létében egyébként nem segíthetnének magukon , de tejsűrűt a teához, mint mondá, adhat a csárdás. Hol ennyi készlethez ügyes háziasszony van jelen, ott nem nehéz két személyre ízletesen feladni az estelit. Somlóyné azon asszonyok közé tartozott, kik helyes tapintattal feltalálják magukat minden helyzetben. Mintha egész életében a szerény szobácska lakónője lett volna s Csobánczy laktársnője, oly kedvesen végezé a háziasszonyi tisztet. A fehér terítékű asztalt is önkezűleg rendezé, mielőtt leültek s oly szívélyesen beszélgetett e közben Csobánczyval, mintha háziasszonyi hivatását töltené be, midőn ezt teszi. Csobánczynak úgy tetszett, mintha soha életében nem izlett volna még estek úgy, mint ez. Étkezés után soká társalogtak még a legkülönbözőbb tárgyakról, mindaddig, míg a csárdás nehézkes megjelenésével kihozta sodrából a két beszélgetőt. — Ágyazni jöttem, kérem alásan — szólt, leszedve az ágyterítőket. — Megálljon, — mondá hirtelen, de kissé elmosolyodva Somlóyné, — hiszen, bár kétfelé oszthatnánk szobánkat. A csárdás pár perczig bámulva nézett a hölgyre, lassankint azonban mégis csak megérte, hogy van igazság a dologban. De előnyére meg kell vallanunk, hogy alig értette meg Somlóyné kifogását, midőn egyszerre csak homlokon ütó magát, mintha valami jó gondolata ébredt volna s nagy lépésekkel indult az ajtó felé. — Nos, András, hányat ütött az óra ? — kérdé Csobánczy, önkénytelenül elmosolyodva a jó ember nagy igyekezetén. Radovinsky fényképe. ERZSÉBET KIRÁLYNÉ ALAKJA FADRUSZ ERZSÉBET-SZOBOR PÁLYAMŰVÉN. m