Vasárnapi Ujság – 1903
1903-11-01 / 44. szám - A házasság Isten rendelése. Deák Ferencz elbeszélése után irta Vachott Sándorné 727. oldal / Elbeszélések; genreképek - G. Diószeghy Mór: Melyik? 727. oldal / Költemények - Szabados Ede: A gazdátlan szolga 727. oldal / Költemények
728 VASÁRNAPI ÚJSÁG. 43. BZÁ51. 1903. 50. ÉVFOLYAM. — Hát a szobát akarom ketté választani, nagyságos uram, — viszonzá kisietve. Csobánczy s Somlóyné mosolyogva s nem kíváncsiság nélkül várták az eredményt. De nem soká kellett várniok, mert a csárdás csakhamar visszatért, kezében kalapáccsal, egy nagy csomó kötéllel s néhány lepedővel nyalábjában, s hozott magával egy marok jó erős és hosszú kampós szöget is. — Mi lesz ebből ? — kérdék vendégei egy lélekzettel. — Választófal nagyságtok szolgálatára, — viszonzá fontoskodva a csárdás, miközben hosszú léptekkel elkezdte mérni a szoba két szemközti oldalán levő ágyak közti tért, s ennek épen kellő közepe táján beütötte a falba az egyik szöget s átellenben a másikat, mire azután jó erősen felkötötte a kötél egyik végét s az átelleni szögre a másikat. S midőn a kötél vonalat húzott a szoba közepén, a csárdás a kibontogatott lepedőket félig lebocsátva, fölteregető vásorjába, szorosan s lelkiismeretesen egymás mellé. — íme, most már mindeniküknek külön szobája van, — szólt elégükt mosolylyal a kis köpczös emberke, s így tartózkodás nélkül lepihenhetnek nagyságtok. — Valóban köszönettel tartozunk, — szólt Somlóyné nyájasan — mert néhány órai pihenés, ha csak így ruhástól fekszünk is az ágyra, valóban el fog kelni mind a kettőnknek. Erre egymásnak jó éjt kívánva, valóban le is pihentek mind a ketten , de egymás elől a különös válaszfal által elrejtve, még soká gondolkoztak a váratlan találkozás és ismerkedés felett. IH. Másnap reggel csak akkor kapott engedelmet Csobánczy, a válaszfal határain túllépni, midőn Somlóyné körül minden csinosan és rendben össze volt már rakva s ha őszintén akarunk szólni, meg kell vallanunk, hogy épen nem volt kellemetlen reá nézve azon hírrel lepni meg a fiatal asszonyt, hogy az idő, ha lehetséges, még rútabb, mint tegnap volt s így tovább utazásuk, a mérhetlen sárban, ma is lehetetlen. Somlóyné alig akart ez állításnak hitelt adni, de kitekintvén az ablakon, maga is csakhamar meggyőződött erről. Egész nap folytán ismét együtt kelle tehát lenniök, habár Somlóyné, mivel kis kézi éléstárukkal gazdálkodni kelle, a konyhára is kikinézett, szemügyre vette a csárdás kamráját is, s annak segélyével igen ízletes kis ebédet kerekített szép fehér kezeivel. A fehér gazdasszonyi kötényke, melyet hamarjában egypár fehér kendőjéből rögtönzött varrótűje segélyével s arczain a tűztől kigyúlt pirosság oly jól illettek szépségéhez, hogy Csobánczynak úgy tetszék, mintha soha életében ennél bájosabb nővel nem találkozott volna. — Valóságos angyala a háziasságnak, — gondolá ismételve, s akarata ellenére fel-felsóhajtott a házasságellenes férfiú. Soká sem beszélgetve, az éjszakát az előbbenihez egészen hasonlóan töltötték. De az idő harmadnapra sem változott; az eső egyre szakadt, a szél egyre bömbölt s utasaink még csak nem is gondolhattak az indulásra. A nap azonban rájuk nézve ismét kellemesen telt el. — Somlóyné részint gazdasszonykodott, részint társalgott s oly szükségessé kezdett válni szelíd közelsége Csobánczyra nézve, s ezé viszont Somlóynéra talán nem kevésbbé, — hogy egyikük sem látszott épen különösen megütközni, midőn az idő még negyednapra sem változott. Öt napig tartott ez így egymásután, hatodnapra azonban kitisztult az ég, a megtört felhők közt keresztül ragyogott a napsugár s a széltől kifújt utak ismét járhatókká lőnek. Mind Csobánczy, mind Somlóyné oly megindultan szorítottak kezet, hogy egyikök sem képes mai napig sem meghatározni, várjon a nő szólítá-e föl Csobánczyt látogatásra, vagy ez kért erre tőle engedelmet, — de vége mégis az lett a dolognak, hogy Csobánczy egyszerre érezni kezdó, hogy nagy hiány lesz az, ha nincs a szívnek kit szeretnie. És a mire annyi éven át nem határozhatta el magát, arra néhány nap rábeszélte szivét, vagy inkább szive beszélte őt reá néhány nap alatt... Csobánczy mint kérő jelent meg Somlóyné házában s mivel nem kapott kosarat, mint előre sejtő, ősei hajlékába boldog feleséget vitt magával. — A házasság csakugyan Isten rendelése, — mondá egykor a szép Anna, Csobánczy forrón szeretett neje. — Mi egymásnak voltunk rendelve, s mert nem találtuk volna fel különben az egymáshoz vezető utat, a viharnak kellett bennünket összehozni egymással. — De azért a szerelem egyesített, — viszonozta férje — különben nem volnánk oly boldogok. '•^axs^SBWBf&t* sradovintki fényképei. MÁTYÁS KIRÁLY ALAKJA A KOLOZSVÁRI MÁTYÁS KIRÁLY-SZOBRON. WESSELÉNYI MIKLÓS SZOBRA ZILAHON. FADRUSZ JÁNOS SZOBORMŰVEI.