Vasárnapi Ujság – 1903
1903-11-01 / 44. szám - Dr. Vályi János püspök (arczképpel) 733. oldal / Élet- és jellemrajzok - Fadrusz halála (képekkel) 733. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekü közlemények
44. SZÁM. 1903. 50. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI UJSÁG. 733 DR. VÁLYI JÁNOS, EPERJESI GÖRÖG SZERTARTÁSÚ KATHOLIKUS PÜSPÖK. Az eperjesi görög katholikus egyházmegye okt. 27-én fényesen ünnepelte kiváló püspökét székfoglalásának huszadik évfordulója alkalmából. Dr. Vályi János püspöki kormányzatát a mély vallásosság, rendíthetlen hazaszeretet, főpásztori erély s ritka jótékonyság jellemzik. Százezrekre rúg az az összeg, melyet aránylag szerény jövedelméből megtakarítván, egyházmegyéjének kulturális és egyéb közczéljaira, valamint a szűkölködők gyámolítására áldozott. Különösen azonban ama főpásztori tényei fordítják felé a figyelmet, melyekkel a görög szertartású katholikus magyaroknak a magyar nyelvű liturgiára vonatkozó kérelmét nagy erélylyel vette kezébe. Ismeretes, hogy mikor az 1896. évi pápai tilalom után a magyarajkú hívek szervezkedtek és országos bizottságot alakítottak. Róma hajlandónak nyilatkozott ugyan elfogadni a hívek folyamodását, de határozottan megtiltotta, hogy a püspökök együtt menjenek a zarándokló hívekkel. Bátorság kellett tehát ahhoz, hogy ily körülmények között valamelyik püspök élére álljon a zarándoklatnak . Vályi könnyen kitérhetett volna ez elől azzal is, hogy a görög katholikus magyarság zöme nem az ő egyházmegyéjében lakik. De ezt nem tette, sőt Rómában a hatalmas Rampolla államtitkárral szemben, a pápától kieszközölte az engedélyt, hogy szószólója lehessen a magyar görög katholikusok jogos kérelmének. S az eperjesi egyházmegye túlnyomó részében szlávajkú hivői nemcsak, hogy rosz néven nem vették Vályinak a magyar liturgia érdekében kifejtett buzgó működését, de azóta őt még fokozottabb szeretettel és tisztelettel környezik. Dr. Vályi János 1837. szept. 22-én a szabolcsmegyei Ó-Vencsellő községben született, hol atyja lelkész volt. Középiskolai tanulmányait Debreczenben, Ungváron és Nagyváradon elvégezvén, a munkácsegyházmegyei növendékpapok sorába lépett s miután theologiai tanulmányait Ungvárt befejezte, Bécsben a Szent Ágostonról nevezett papnevelő intézetben a hittudományi tudorságot is megszerezte. Pappá 1865 okt. hó 26-án szentelték s pályáját mint segédlelkész Sátoralja-Újhelyen kezdette meg. Itteni három havi működés után az ungvári szeminárium tanulmányi felügyelője lett, a rá következő évben pedig a történelem és egyházjog tanárává neveztetett ki, mely minőségében 1878-ig tanított. Ez idő alatt több egyházi kitüntetés érte. Eperjesi püspökké 1882. évi október hó 11-ikén nevezte ki a király s a következő év tavaszán Pásztélyi János akkori munkácsi püspök Ungváron püspökké szentelte. Püspöki székét ugyanazon év júliusában foglalta el. 1896-ban az ezredévi ünnepek alkalmából a király a Lipót-rend középkeresztjével tüntette ki, a folyó évben pedig kiváló érdemei elismeréséül valóságos belső titkos tanácsossá nevezte ki. Húsz évi püspöki működésével nemcsak egyházmegyéjének felvirágoztatására tett rendkívül sokat, hanem megnyerte a magyar társadalom osztatlan tiszteletét is. Különös bensőséggel ünnepelték az évfordulót a görög szertartású katholikus magyarok, kik Hajdú-, Szabolcs-, Szatmár- és Zemplén megyékből, továbbá a Budapesten, Kolozsvárt és az ország egyéb helyein szétszórva élő magyar ajkú hivők képviselőiből szervezett küldöttség útján, melynek vezetője Szabó Jenő főrendiházi tag országos bizottsági elnök, — a jubiláló főpapnak díszes pásztorbotot ajánlottak föl. A pásztorbot koronájának egyik oldalán Szent Miklós görög püspök képe látható, míg az átellenes oldalt Boskovics Ignácz művészi ecsetjéből kikerült «Patrona Hungáriáé» allegorikus képe díszíti, alul «Dicsőség Jézus Krisztusnak» jeligés körirattal, felül pedig a római fogadtatás napja; «1900. évi márczius hó 9.» van bevésve. A pásztorbot rúdján Vályi püspöknek a magyar liturgia szentesítése körüli már említett buzgólkodása van szép szavakkal megörökítve. Szabó Jenő üdvözlő szavaira Vályi püspök meghatottan válaszolt, hogy a magyar liturgiát nemcsak méltányosnak, igazságosnak és jogosnak tekinti, hanem annyi ezrek lelki szükséglete és üdve megóvására elodázhatatlannak is. Biztosította a küldöttséget arról, hogy sem kötelességérzete, sem törekvése nem fog hiányzani, hogy az ügy a római szentszéknél törvényes módon, örvendetes sikerrel elintéztessék. FADRUSZ HALÁLA: A budai Krisztinaváros kies vidékén minden fővárosi ismeri azt a szokatlan alakú kupolás nagy épületet, mely a Naphegy dombos oldaláról messzire ellátszik, a napfénytől csillogó üveg oldalaival. Ez volt Fadrusz műterme. Itt élt és dolgozott. A csöndes városrészben kevesen ismerték az erős termetű férfit, aki ha levette kalapját, hatalmas boltozatú homlokával, gesztenyeszínű dús hajjal borított szép fejével azonnal feltűnt. A műtermet azonban jól ismerték, tudták rendeltetését és érdemeit a lakójának. Október 26-án nagy fekete zászlót tűztek ki a kupolás épületre. Fadrusz október 25-én este hetedfél órakor halt meg. A művész a tavasszal, áprilisban kezdett betegeskedni, alkalmasint meghűlés következtében. Még gyöngélkedve is dolgozott, de júniusban már sokszor ágyban kellett pihennie. A nyáron fölment Stoósz fürdőbe, jó levegőre, hidegvíz kúrára. De jobbulást nem talált. Mikor visszatért, tüdőgyulladást kapott, éhez mellhártyagyuladást. Féltek a tüdőbajtól és ez be is következett. Veszélyes betegségéről szeptemberben terjedtek el az első hírek. Gyöngédség vette körül betegágyát. Neje, Deréky Anna, Deréky volt kúriai bíró leánya,maga is szép képességű szobrász), kivel Fadrusz nyolcz évig élt boldogan, továbbá öreg özvegy anyja, Fadrusz Jánosné nagy szeretettel ápolták. A vastermészetű ember egészsége azonban gyorsan fogyott. Az orvosok október 23-án már aggasztónak találták állapotát. De ekkor még elbeszélgetett övéivel. Október 25-én már sokkal roszabbul lett, sokat szenvedett s déltájt ágyában felülve így sóhajtott föl: «Bárcsak már meghalnék.» Bágyadtan feküdt vissza ágyába, elaludt, aztán megkezdődött a haldoklás. A gyorsan előhívott orvos már nem birta eszméletre hozni s a beteg művész esti hetedfél órakor megszűnt élni. A művész holtteste egyelőre a hálószobában, a halottas ágyon maradt spanyolfallal körülvéve. A szoba teli van művészi alkotásokkal. Ott díszlik a művésznek László Fülöptől festett arczképe ; az ágy fölött Stohr Ernő bécsi festőnek emlékül adott s Krisztus sírbatételét ábrázoló képe. Az éjjeli szekrényen, virágtartóban állt a szentelt viaszgyertya és mellette a művész órája, melyen oly sokszor leste a fájdalmas perczek tünését. Kezébe egy kis faragott keresztet adott a felesége. Ezt a művész a pozsonyi koronázási emlékszoborról törte le, észre vévén, hogy rövid idő alatt úgy is le fog válni onnan. Halálának híre megrendített mindenkit úgy Budapesten, mint az ország legmesszebb részeiben. Pozsonyban azonnal összegyűlt a városi tanács s elhatározta, hogy ha Budapesten más intézkedés nem történik, a halottat a város költségén haza viteti és eltemetteti. Egyszersmind a temetésen Brolly Tivadar polgármester vezetése alatt küldöttségileg képviseltette magát. A városházára fekete zászlót tűztek. Kolozsvárt a szomorú hír vételére szintén hatósági intézkedéseket tettek a temetésen való részvétel iránt. A Mátyás-szobor talapzatát bevonták feketével. Az egyetem is, melynek Fadrusz díszdoktora volt, küldöttséget küldött. Kecskemét városa nevében, mely csak egy héttel ezelőtt rendelte meg Fadrusznál Kossuth és Rákóczi szobrát, Kada polgármester küldött részvéttáviratot az özvegyhez. Szegedi városa is elhatározta, hogy küldöttséggel vesz részt a temetésen. A halottas házban az elsők közt megjelent Wlassics Gyula közoktatásügyi miniszter a kormány koszorújával, Hegedűs Sándor, a kolozsvári szoborbizottság elnöke és még sokan az irodalom, művészet, társadalom kiválóságai közül, részvéteket fejezvén ki. A budapesti egyetemen Beöthy Zsolt tanár eszthetikai óráját a művész emlékének szentelte. A kolozsvári egyetemen Márki Sándor tanár emlékezett meg művészetünk veszteségéről. Az országos képzőművészeti társulat igazgatósága a temetés intézkedései végett jött össze s ekkor K. Lippich Elek közoktatási miniszteri osztálytanácsos bejelentette, hogy Fadruszt az állam költségén temetik. A felügyeletet a képzőművészeti társulat vette át. A részvéttáviratok, koszorúk csaknem perczrőlperezre érkeztek a halottasházhoz, a jóbarátok, a tisztelők is nagy számban fejezték ki személyesen részvétüket. A miniszterek közül többen küdtek részvétnyilatkozatot. Október 26-án délután állították föl a ravatalt a műteremben. A koporsót azokra az állványokra helyezték, amelyeken a mester a kolozsvári Mátyás-szobrot készítette. A halott feje fölött a kereszten függő Krisztus hatalmas szobra állt, Fadrusznak először feltűnt alkotása. A művész egyéb kész és félbemaradt alkotását is elrendezte a ravatalos szobává alakított műteremben a művész tanítványa és segédje, Rollinger Rezső szobrász. Pálmák és örökzöld közt nyugodott a halott. Tőle jobbra és balra a lipótvárosi Bazilika számára készülő Szent Lászlószobor, a budai királyi várpalota Mátyás-szobra, a kolozsvári Mátyás-szobor egyik mellékalakja s még több kisebb-nagyobb mű. A koporsón Fadrusz feleségének és édesanyjának koszorúja volt, mindkettő rózsából; az előbbin ez a fölirás: «Mi ketten össze fr VÁLYI JÁNOS EPERJESI GÖRÖG KATH. PÜSPÖK.