Vasárnapi Ujság – 1903
1903-11-01 / 44. szám - Tóth Pál (arczképpel) 734. oldal / Élet- és jellemrajzok - Az ország baja. Politikai karczolat politika nélkül. Geicha 734. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekü közlemények
734 VASÁRNAPI ÚJSÁG. tartunk.» A másikon csupán ez a fölirás: «Édes anyádtól.» A koporsó körül a rokonság többi tagjának koszorúja. Az elhúnytnak két férfi és két nőtestvére van. Nővérei közül Stiel Antalné Bécsben és özv. Schwetz Ferenczné Salzburgban lakik. A koszorúk szalagján a következő feliratokat lehetett olvasni: «A magyar kir. kormány nevében Fadrusz Jánosnak, a vallás- és közoktatásügyi minisztérium». «Pozsony sz. kir. város nagy szülöttjének.» «A remek Mátyás-szobor alkotójának — Hegedűs Sándor, a szobor-bizottság elnöke». Koszorút küldött az országos képzőművészeti társulat, a Nemzeti Szalon, a Képzőművészek egyesülete, a festészeti és szobrászati mesteriskola, a Fészek-kör, a mérnök- és építészegylet, a Kisfaludy-Társaság, Budapest főváros, Szeged város, a kolozsvári tudományegyetem, az erdélyi irodalmi társulat, Benczur Gyula és neje, sok művész, író, stb. A közönség október 28-ikán délelőtt tekinthette meg a ravatalt. A szép őszi nap délutánján jóval három óra előtt gyülekeztek már a temetésre. A gyászház körül díszruhás lovas- és gyalogrendőrök állottak. Egymás után érkeztek az előkelőségek : Wlassics Gyula közoktatásügyi miniszter, gróf Apponyi Albert házelnök, a Ház több tagjának élén, báró Fejérváry Géza, gróf Andrássy Gyula és Tivadar, Berzeviczy Albert, Perczel Dezső, gróf Zichy Jenő, gróf Wickenburg Márk, Zsilinszky Mihály államtitkárok, Molnár Viktor miniszteri tanácsos, Márkus József főpolgármester, Heinrich Gusztáv, a budapesti tudományegyetem, Hauszmann Alajos, a műegyetem és Hutyra Ferencz, az állatorvosi főiskola rektora, Apáthy István, a kolozsvári egyetem rektora az egyetemi tanács küldöttségével, Kolozsvár város küldöttsége Szvacsina Géza polgármester, Pozsony város küldöttsége Brolly Tivadar polgármester, Szeged város küldöttsége Lázár György országos képviselő vezetésével, a művészeti egyesületek tagjai, szobrászok, festők, építészek s a művészeti iskolák tanárai és hallgatói nagy számmal. A görög stilű érczkoporsót nemzeti szinű lepel takarta, ugyanaz, melylyel Munkácsy koporsóját is leborították s melyet a képzőművészeti társulat őriz. Az égő gyertyákkal körülvett koporsónál fájdalmas zokogás közben foglalt helyet az özvegy, az elhunyt édesanyja és a rokonság. A gyászszertartást Fraknói Vilmos püspök, a Mátyás-kor történetírója végezte Rostaházi Kálmán krisztinavárosi plébános és több pap segédletével. Közben az Opera énekkara énekelt és befejezésül Fraknói püspök szép imát mondott. Jendrassik Jenő festőművész, a Képzőművészek Egyesületének elnöke, a magyar művészek nevében mondott megható búcsúztatót. Még Apáthy István dr., a kolozsvári egyetem rektora beszélt. Ezután a koporsót levitték a Lisznyayutczán a Krisztina-térre és ott helyezték a halottas kocsira. A püspök áldása után a menet megindult a Kerepesi úti temető felé vivő hosszú úton. Elől nyolcz lovasrendőr, utánuk a rajztanárképzőintézet növendékei, a festőművész-növendékek és az iparművészeti iskola növendékei. Ezután a három koszorúkocsi következett, tele rakva pompásnál pompásabb koszorúkkal s a kocsik után egy feketébe öltözött lovas sírkeresztjét, egy másik meg a mester mintázatáit vitte, a hatlovas halottaskocsit gyalogosan követték a gyászoló család férfitagjai, valamint barátai és tisztelői nagy serege egészen a temetőbe. A menet az Attila-körúton, Erzsébet-hidon, Kossuth Lajos-utczán, Kerepesi- és Köztemető-úton haladt végig s a hosszú útvonalon mindenütt sok ezer főnyi közönség gyűlt össze. A temetőbe fél hat órakor, már sötétben érkeztek meg. A sírnál, a mely a Deák-mauzóleum közelében van, fáklyákkal világítottak. Itt leemelték a koporsót s Fraknói püspök mégegyszer beszentelte a halottat, röviden imádkozott s azután lebocsátották s elhantolták a koporsót. Mire a szertartás véget ért, az új sírra a csillagos ég borúit. Vályi János eperjesi püspöknek ajándékozott pásztorbot. TÓTH PÁL. 1843—1903. Országszerte sokakat őszinte részvéttel töltött el az a hir, hogy Tóth Pál, a miskolczi ev. ref. felsőbb leányiskola érdemes igazgatója, október 22-ikén meghalt. Hosszas tanügyi pályáján sok család hálájára szerzett jogot. Az általános részvétből kiveszi a maga részét az irodalom is, melynek lelkes barátja és mívelője volt. Tóth Pál Miskolczon született 1843-ban, mint szegény polgárcsalád hat gyermeke közül a legfiatalabb. Iskoláit Miskolczon, a filozófiai tanfolyamot Sárospatakon végezte, aztán Erdélybe ment nevelőnek gróf Bethlen Sándor családjához. Majd a budapesti egyetemen folytatván tanulmányait, 1871-ben a szatmári ref. gimnázium helyettes tanára lett. Csakhamar szélesebb munkakört kapott: 1872-ben a tiszáninneni ref. egyházkerület megbízta a miskolczi felsőbb leányiskola vezetésével. Ezóta e leányiskola jött haláláig, igaz lelkesedéssel élén műköa magyar nőnevelés ügye iránt. Egyike volt azoknak a régi szabású paedagogusoknak, akik teljes szívvel-lélekkel a rájuk bizott intézetnek éltek, azzal teljesen azonosították magukat. Helyes tapintata, szelid lelkülete, lelkiismeretessége megkedveltették tanítványaival, a szülőkkel s a nagyközönséggel egyaránt; keze alatt a leányiskola szépen felvirágzott. A miskolczi társadalmi életben is élénk részt vett, alig van a városban mívelődési vagy jótékonysági egylet, melynek munkásságaiban nem szerepelt. Irodalmilag is sokat és sikerrel dolgozott ifjúkora óta. Több leányiskolák számára való tankönyvet írt, köztük magyar irodalomtörténetet is, ezenkívül néhány erkölcsi és nőnevelési tárgyú terjedelmesebb dolgozatot. Költeményei, melyek közül több lapunkban is napvilágot látott, 1892-ben jelentek meg egy vaskos kötetben. Költői lélek volt, fogékony a nemes érzések iránt. Költeményeinek tárgyai a családi élet örömei és bánata, a hazaszeretet, a vallásosság, a természet szeretete. Ha nem emelkedett is a nagy hírnevű költők közé, elismerést érdemel költői munkáinak nemes hangja, tiszta erkölcsi légköre, érzelmes melegsége. 42. SZÁM. 1903. 50. ÉVFOLYAM. KOMOCSY JÓZSEF SIREMLÉKE. A Petőfi-Társaság néhai alelnökének és egyik alapítójának, Komócsy Józsefnek a Kerepesi úti temetőben nyugvó hamvai fölé díszes emléket állítottak és október 29-ikén délután avattak föl. Közadakozásból emelte a Petőfi-Társaság. Magas, szürke gránitkő az érez-mellszobor alapja. A mellszobor Zala György kitűnő munkája. A síremlék felavatására nagy közönség gyűlt össze. A Kisfaludy-Társaság koszorújával Beöthy Zsolt elnök és Vargha Gyula főtitkár jelent meg. A Petőfi-Társaságot Herczeg Ferencz alelnök, Szana Tamás s a társaság számos tagja képviselte. A költő családja részéről özvegye, leánya és öccse volt jelen. Herczeg Ferencz, a Petőfi-Társaság alelnöke adott kifejezést a nyolcz év előtt elhunyt költő iránt az elismerésnek és a társaság szeretetének s megköszönte Zala György szobrásznak, Jámbor és Bálint műépítészeknek, hogy áldozatkészségük elősegítette a kegyelet munkáját. Zempléni Árpád szavalta el ezután hatásos elégiáját s ez fejezte be az ünnepélyt. Zempléni költeményének befejező része így hangzik: Nem lesz már puszta e sír, Mint a hegyek magánya: Művészet és barátság Oltárt emelt fölé. Oltárt, hol egybe gyűljünk Remélni, ünnepelni Évek fordulatán; — Oltárt, hol a jövendő Babérral és borággal Áldozhat a barátság Mosolygó lantosának; — Oltárt, hol érez-alakban Tiszteljük földi másod; — Hol a szelid Szerelmek Tündéri holdas éjjel Rózsával, rozmaringgal , dallal köszöntsenek. AZ ORSZÁG BAJA. Politikai karczolat politika nélkül. A politika olyan, mint az ember egészségi állapota. Amikor rendben van, nem is vesszük észre, hogy van és nem is igen sokat törődünk vele. De amikor megromlik, akkor egyszerre fűhöz-fához kapkodunk, szaladunk az orvosokhoz, kötözzük magunkat, szedjük az orvosságot marokkal és elhanyagoljuk még legfontosabb dolgainkat is. Mert a jó egészség minden másnak az alapja. A mi nagy betegünk most a haza. És mivel mi annak valamennyien tagjai vagyunk (membra sacrae coronae regni, mint Werbőczy mondja) tehát tulajdonképen valamennyien betegek vagyunk. Nincs is benne semmi csoda, ha mindnyájan meg akarunk gyógyulni. Az országgyűlési szabadelvű pártban épen most folyik ez a nagy orvosi konzílium, amelyiknek végképen meg kell mondani, hogy milyen orvosságokkal és gyógymódokkal lehet Magyarországunkat bajaiból kigyógyítani ? Nagyon fontos pedig ez azért, mivel a krízis már tetőponton van és ha a gyógyulás be nem következik, biztosan bekövetkeznek a nagyobb bajok. Akkor már szinte csak az a válogatásunk marad meg, hogy valami heves rohamban törjön-e össze féltve őrzött alkotmányunk, vagy pedig lassú sorvadásban, apródonként menjen tönkre, mint ahogyan a száraz betegség pusztítja el az embert? A baj már körülbelől egy esztendő óta tart. Ilyen kuszált s már az alkotmányt is veszélyeztető állapotban jött létre a szabadelvűpártban a «kilenczes bizottság», melynek feladata volt egy összefoglaló programmal a szabadelvűpárt fölbomlását megakadályozni és elfogadható alapot teremteni egy új kormány számára. A sok vesződséggel megszerkesztett programot, a király némi módosításokkal el is fogadta s gróf Tisza Istvánt jelölte ki új miniszterelnöknek, aki most már a béke olajágával jelent meg. Hátra van még, hogy programmjának az egész szabadelvű pártot, vagy legalább ennek túlnyomó részét megnyerje. Ha ez sikerül, akkor a békés kibontakozásnak az útja meg van találva. Íme ezen tanácskoznak most a szabadelvű párt nagy tanácstermében szabadon, nyíltan, teljes nyilvánossággal. A tanácskozás a vitás közjogi kérdések tisztázása miatt napokig tart. Maga a nagy tanácsterem a Dorottya utcza sarkán, az u. n. Lloyd-épületben az első emeleten van. Beüvegezett homlokzatáról mindenki ismeri. Előtte a téren áll (igaz, hogy háttal fordulva) Deák Ferencz monumentális szobra; ugyanazé a nagy és bölcs emberé, a kinek művét most bent finom aranymérlegen méregetik. Magában a teremben, a középen szintén a haza bölcsének arczképe ékeskedik, bár egy kissé megfogta már a dohányfüst. A közelében vannak gróf Andrássy Gyula, Tisza Kálmán, báró Wenckheim Béla és báró Bánffy Dezső kisebb szobrai. Ez a nagyterem már a negyvenes években híres hely volt. De akkor vigabb élet volt benne. Az előkelő világ itt tartotta a bálokat és nagyobb mulatságokat. Jelenleg kényelmesen van berendezve, két nagy csillárral, hatalmas ajtószárnyakkal. Mellette