Vasárnapi Ujság – 1903

1903-11-01 / 44. szám - Farkas Imre: Vallomás 735. oldal / Költemények

45. SZÁM. 1903. 50. ÉVFOLYAM. olvasó-, iró- és játszó-szobák vannak. Az egyik szo­báját, a melyben szintén ott függ Deák Ferencz egy arczképe, ma is Deák-szobának nevezik. Itt szoktak a miniszterek egymással tanácskozni. A most folyó fontos értekezletnek semmiféle ünnepélyes szine nincs. A hosszúkás dobogón az elnök, báró Podmaniczky Frigyes ül, a­kinek harsány, fiatalos hangja még a zajosabb időkből való. Mellette több képviselő, a­hogy épen jön, a­kik szeretettel támogatják az öreg elnököt. A terem közepén, szemben az elnökkel 80—100 szék. A kinek nem jut hely, — mivel olykor három­száznál is többen vannak jelen, — azok a székek mögött tömören állanak, vagy a nagy angol bőr­divánokon és karosszékeken helyezkednek el. A teremnek szerencsére jó akusztikája van. A hát­térben hirlapírók jegyeznek szaporán. Különben pedig mindez átható dohányfüstbe van burkolva. Az egésznek a központja természetesen gróf Tisza István, az egykori «generális» fia, a­ki a hagyo­mányt szerencsésen egyesíti a tudással és ép állam­férfiúi jellemmel önmagában. Feszülten hallgatják egyszerű és tiszta fejtegetéseit. Hozzá közel ül gróf Apponyi Albert, a szabadelvűpárt «belső ellenzéké­nek» feje. Rokonszenves hangja az egész termet betölti. Sokszor az egész értekezlet zajosan helyesli azt, a­mit mond, némelykor csak közelebbi hívei. Körülbelül a középen ül a népszerű békeapostol, Széll Kálmán, a kit az eke szarva mellől megint nehéz munkába hivott a haza baja. Szívesen fára­dozik és meg is becsülik érte. Azok a szavai hatnak a legjobban, a melyekben mintha egykori mesteré­nek, Deák Ferencznek mérsékelt és törvénytisztelő szava szólalna meg. Az egész tanácskozáson különben méltóság és tárgyiasság ömlik végig. Mindenki beszél, a­kinek valami mondanivalója van, olykor mások is. De meghallgatnak mindenkit. És az államférfiak tűrik legjobban a füstös, rosz levegőt. Mialatt e sorokat írjuk, a párt meghozta határo­zatát. Egyhangúlag elfogadták a gróf Tisza István által beterjesztett programmot, melyhez gróf Ap­ponyi és hívei is hozzájárultak, bizonyos fentar­tással a nyelvkérdésre nézve. Lehetetlen, hogy belepusztuljon mostani lázas betegségébe az olyan ország, a­melynek annyi derék, felelősségtudó és hazafias államférfia van. Geid­a. VASÁRNAPI­, ÚJSÁG. 735 IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Farkas Imre: «Volt egyszer egy leány . . .» Budapest, 1903. Farkas Imre neve már nem uj név az irodalomban. Könnyed formájú, érzelmes dalai már sürün láttak napvilágot a szépirodalmi lapok­ban, egy ízben már összegyűjtve is megjelentek, az újabbak is hamar ismeretesek lettek, kivált lyrai vallomásai és érzelmes kis történetei. A mostani kötet simán gördülő, csengő versei legnagyobb részt szerelmet énekelnek. Félénk és tartózkodó ez a szerelem, s szomorú is, mert elválás a vége, bár ez a válás nem jelent feledést. Költői gyöngéd érzés sugallta e cziklus verseit, megszokott történet raj­zolódik ki belőlük, a­mely «mindig uj marad» és mindig megható. Az ifjúi álmodozás színes ködé­ben egy kékszemű, szőke lány képe lebeg , a vége mégis az, hogy az álom elszáll, a dal elnémul. A kö­tetben kis elbeszélő költeményeket is találunk, ér­zékeny hangon elmondott apró történetkéket, egy­két strófában, olyan röviden, mintha a költő valami kis hírt adna tudtul. Szabolcska, a­ki először hasz­nálta ezt a formát, egyenest úgy is nevezi az ilyen verseket: «Hir a falunkból». Ilyen kis híreket ügyesen és finoman mond el Farkas is, az esetek, melyeket tollára vesz, jó részt a modern életből valók. Reméljük, hogy Farkas Imre meg fogja őrizni ritmusának mostani tisztaságát, rímeinek változa­tosságát, tiszta formáit, verselő kedvét, s a mellett tárgyköre bővül, érzése pedig mélyebb utaz ás lel­kébe. Mutatványul itt közöljük két versét: Vallomás, Mikor láttam, hogy jár utánam, Hogy szeret, hogy imád, Hogy hervad, mint a napsütésben A szomjazó virág, Mikor láttam könnyet remegni A szeme szögletén, Mosolyogtam s elfordultam, És azt mondtam : szegény ... De mikor félve, öntudatlan Kezdett szeretni mást. És halvány arczán észrevettem Új bimbófakadást, Mikor láttam, hogy mosolyog S nem hal bele a szenvedésbe . Lassan-lassan szeretni kezdtem ... S most majd meghalok érte. Esküvő. Rózsa van a keblén. Fátyol van a haján. Valahol messze Esküszik egy leány. Valahol zokog. A hegedűn a húr Valahol egy legény Az asztalra borúl. Verseghy Ferencz élete és művei. A magyar irodalom megújulása korának nagyérdemű, sokat szenvedett írójáról, Verseghy Ferenczről becses munkát irt dr. Császár Elemér. Az apró részletekig ható, ritka gondos kutatás alapján összeállította Verseghy életrajzát, emberi és írói jellemét. Végig vezeti az olvasót Verseghy ifjúkorán, a pálos rendbe való belépésén­, a rend feloszlatása utáni életén, le­írja a Martinovics-féle összeesküvésben való rész­vétele miatt szenvedett kilencz esztendei fogságát, kiszabadulása utáni küzdelmeit, viszontagságait. Verseghy tudvalevőleg a legsokoldalúbb írók egyike volt: mint költő kora legjelesebbjei közé tartozott, mint eszthetikus úttörő munkát végzett, mint nyelvész a legnagyobbak sorában áll s nemcsak a maga korában. Ezen kívül a filozófiai, történeti, egyházi irodalomban is hathatósan munkálkodott, regényeivel előfutárja a modern magyar társadalmi regénynek s egyike az első magyar zeneelméleti íróknak és zeneszerzőknek. Ezt a széles körű és mély nyomokat hagyott munkásságot teljes elisme­résre méltó lelkiismeretességgel dolgozta fel élet­írója : könyve nyomán hű, pontos és megbízható képet nyerünk Verseghyről. A nagy közönség is tanulsággal olvashatja a terjedelmes munkát, mert a szerző könnyeden, élénken i­ s bár kissé szapo­rítja a szót, ritkán válik fárasztóvá. Irodalomtörté­neti monográfiáink sorában érdemes helyet foglal el Császár Elemér könyve, mely nemcsak eddigi is­mereteinket foglalja ösze, hanem igen sok új adattal és új szemponttal bővíti azt, a­mit eddig Verseghyről tudtunk. A könyvet az Akadémia adta ki ; ára 6 korona. «Az ős szerelem» czím alatt jelent meg ifjabb Hegedűs Sándor­ új kötete. Ifjabb Hegedűs Sándor neve nem ismeretlen szépirodalmunkban. Néhány éve csak, hogy első munkája megjelent és azóta ezt számos más követte. Az «óriások hazájából», a «Déli fjordok», «Beszélő éjszakák» egymásután je­lentek meg, miközben a színházlátogatók az «Élve temetkező» czímmel egy kis egyfelvonásos színmű­vét ismerték meg. Mindezek a művek fokozatosan és gyors lépésekben fejlődő tehetséget mutatnak be, a­mely önállóságra törekszik. Most megjelent köny­vében tárgyát húsz kis tárczaszerű novellá­ban dolgozta fel; kiválasztja a legkülönbözőbb alakokat, hogy az örök szerelmet bemutassa. A kötet elején mint vadász­ ember az állatok lelki­életére vonatkozó megfigyeléseit írja meg. Az ez után következő czikkekben az emberi életet mu­tatja be. Erős megfigyeléssel, élénk előadással ve­zet végig az érzelmek mindenféle árnyalatain. A könyv a Franklin-Társulat kiadásában jelent meg, ára 2 korona. Az országos nőképző egyesület évkönyve az 1902—1903. évről a szokottnál nagyobb terjede­lemben s diszes kiállításban jelent meg egyrészt mert az egyesület ez évben ünnepelte fennállásá­nak 35. évét, másrészt mivel az emlékkönyvbe szá­mos közlemény foglaltatik az egyesület egykori alapító elnöknőjéről, Veres Pálnéról. Tudvalevő, hogy az egyesület mozgalmat indított Veres Pálné emlékszobrának felállítására; az e czélból megkez­dett gyűjtés máris szép eredmén­nyel járt: eddig­elé 763 korona gyűlt össze. A városok. írta Éhen Gyula orsz. képviselő. A szerző czélja két kötetes munkájának megírásá­nál az volt, hogy a városrendezési kérdést lehető­leg minden oldalról megvilágítsa. Ezen szempont­ból feltárja Európa egyes államainak városrende­zési törvényeit s ismerteti a hazai városokra vonat­kozó eddigi törvényalkotásokat. Először a városok hivatását fejtegeti, majd áttér az ókori, középkori és modern városok ismertetésére. Ez az I. kötet tartalma. A II. kötetben a magyar városok keletke­zéséről beszél a szerző ; érdekesen ismerteti a régi városokat s ezek polgárait; majd a városrendezési törvényekre tér át. Azután a városok berendezését, csatornázását, világítását, tűzrendészetét, stb. tár­gyalja, végül pedig a városok nemzeti feladatát s az új szervezetet fejtegeti behatóan. A nagy gonddal összeállított könyv bizonyára hasznos és értékes munka a városrendezés kérdésével foglalkozók szá­mára. Budapesten Grill Károly könyvkereskedésé­ben jelent meg ; ára a két kötetnek 10 korona. Az «Ókori Lexikon»-ból, melyet a vallás és köz­oktatásügyi miniszter megbízásából s az Akadémia támogatásával Petz Vilmos szerkeszt, megjelent a második kötet tizedik füzete, mely a praediator — Rhea közötti czímszókat tárgyalja szakszerű feldol­gozásban, hét ábra kíséretében. A füzet ára 1 kor.; kiadja a Franklin-Társulat. «A magyar tankönyvirodalom általános jegy­zéke» czímmel Székely Dávid bibliographiai mun­kát adott ki, melyben tankönyvirodalmunknak le­hetőleg hű képét igyekszik adni. A 115 oldalas füzet ára 6 korona. Új állandó szinház a fővárosban. A Király-utczá­ban nov.első napjaiban nyilik meg a Király-szinh­áz. Az eddigi Rémi-mulatót alakították át. Az igaz­gató Beöthy László, a Magyar Szinház és Nemzeti Szinház volt igazgatója. Az «Aranyvirág» czímű eredeti új operettet adják megnyitó előadásul. Az operettet a «Bob herczeg» szerzői, Huszka és Már­tos írták. A főszerepet ebben is Fedák Sári játssza. TÓTH PÁL: Dunky fivérek fényképe. Zala GyWgy szoborműve. KOMÓCSY JÓZSEF SÍREMLÉKE A KEREPESI-UTI TEMETŐBEN. KÖZINTÉZETEK ÉS EGYLETEK. A Magyar Tudományos Akadémia október 26-iki összes ülésén báró Eötvös Loránd elnökölt. Főtárgya Károlyi Árpád emlékbeszéde volt Horvát Árpádról, ki most kilencz éve, 1894 október 26-án hunyt el, 75 éves korában.

Next