Vasárnapi Ujság – 1903

1903-11-01 / 44. szám - Farkas Imre: Vallomás 735. oldal / Költemények

736 VASÁRNAPI ÚJSÁG. Károlyi Árpád emlékbeszéde Horvát Árpád élet­pályájáról és munkásságáról ad teljes képet. A híres Horvát Istvánnak volt egyetlen fia; ő is történetíró, ki nagy készültsége mellett is sok nehézség közt jutott az egyetemen a diplomatika szerény tanszé­kéhez. A szabadságharczban való részvétele még job­ban megnehezítette helyzetét. Végre 1867 után, mikor a magyar kormány megalakult, az egyetemi könyvtárban kapott állást, később tanári széket az egyetemen. Toldy Ferencz halála után az egyetemi könyvtár igazgatója lett. Bár keveset irt, ritka nagy tudományu ember volt s a kitűnő iró minden kel­léke megvolt benne. «Oklevéltani jegyzetei», tanul­mánya Mabillon Jánosról, a diplomatika meg­alapítójáról, aztán irodalmi és történeti tanul­mányai, a­melyek szétszórva jelentek meg, tartják fönn nevét az irodalomban. Mint tanár lelkes sze­retettel, kitűnő módszerrel tanította tárgyát, a ma­gyar diplomatikát. A tetszéssel fogadott emlék­beszéd után Szily Kálmán főtitkár bejelentette Mis­telli Ferencz bázeli egyetemi tanár halálát, a ki jól tudott magyarul is . Akadémiánknak 1889 óta kültagja volt. A Kisfaludy-Társaság október 28-iki felolvasó ülésére nagy közönség gyűlt össze. Beöthy Zsolt elnök kegyeletes érzéssel emlékezett meg az épen most elhantolt Fadrusz Jánosról. A Kisfaludy-Társaság a nagy művész koporsójára koszorút helyezett. Vargha Gyula főtitkár jelentette ezután, hogy a Társaság Deák Ferencz századik születésnapjának ünnepén küldöttséggel képvisel­tette magát, hogy a szoborra koszorút helyezzen. A fölolvasások sorát Bársony István nyitotta meg •Héjják a galamb körül» czímű népéleti rajzának fölolvasásával, a­melyet nagy tetszéssel hallgattak. Lévay József helyenként ódai szárnyalású költe­ményét, a «Borongás»-t, mely napjaink zavaros politikai viszonyaiból vette tárgyát, Kozma Andor olvasta föl. Végül Vargha Gyula mutatta be Mai­land Oszkár népköltési gyűjteményét a székely­földről s tanulmányát, a melyben a gyűjtésről szá­mot ad. Mailand a Társaság megbízásából két éve gyűjti a székely népköltés maradványait s már két kötetre való anyagot gyűjtött. A felolvasó ülést zárt ülés követte, melyben elhatározták, hogy kiadják Salamon Ferencz és Vadnay Károly hátrahagyott műveit. Arany János-társaság: Temesvárott a ma­gyar délvidék első irodalmi társasága alakult meg Arany János neve alatt. Az alakuló gyű­lésen megválasztották elnökké Szentkláray Jenő dr. csanádi kanonokot, a M. T. Akadémia tagját, társelnökké pedig Szabolcska Mihályt, a jeles költőt, főtitkár lett Dénes Károly. A magyar könyvkereskedők egyesületének jubiláris közgyűlése volt október 25-én. Fennállása huszonötödik éve esett össze a gyűléssel, mely Hoffmann Alfréd elnöklésével folyt le, ki elnöki megnyitójában ismertette az egyesület negyed­százados múltját. Az elnököt, ki ez idő alatt az egyesület javára oly nagy tevékenységet fejtett ki, szeretettel üdvözölte a gyűlés. Ranschburg Viktor fő­titkár terjesztette elő az évi jelentést, összetar­tásra buzdítván a tagokat. Franke Pál pénztárnok bemutatta az egyesület és a segítő-egyesület záró­számadását. Ferenczi Károly (Miskolcz) a vidéki szövetség megalakulása dolgában tett előterjesztést. Kemény Miksa sérelmes dolgot panaszolt föl. A lipcsei «Berzenverein» ugyanis kimondta alap­szabályaiban, hogy magyar könyvkereskedőt csak akkor vesz föl a kebelébe, ha a bécsi könyvkeres­kedő-egyesületnek is tagja. A közgyűlés Benkő Gyula, Aigner Lajos, Révai Ödön és Burla Lajos hozzászólása után utasította a választmányt, hogy keressen módot az orvoslásra. Végül a tisztikart választották meg. FADI­USZ JÁNOS A HALOTTAS ÁGYON. lladommky fingkife 46. SZÁM. 1903. 50. ÉVFOLYAM. MI ÚJSÁG? Halottak napja. A temetők ünnepe hova­tovább nemcsak a családok elköltözött hozzátartozóinak em­lékező ünnepe. A hol a temetőkben jelesek, kitűnő­ségek pora fölött domborodik a sírhant, mindenütt felbuzdul az emlékezés. Sírkertjeink kő­emlékei, feliratai, szobrai, mauzóleumai felidézik a múltat s buzdítanak, lelkesítenek és a példák termékenyítő hatásával ihletik meg a késői nemzedéket. A szere­tet mécse, a hála koszorúja, az emlékezés márványa és bronza figyelmeztetnek bennünket, hogy mél­tókká legyünk azon jeleseinkhez, kiknek emléke most felújul. A koszorúk özöne, a lámpák, gyer­tyák, a kis pohárban égő mécsek közt sötét töme­gek ünnepi menetei járnak-kelnek koszorúikkal, megállnak egy-egy sírnál és szózatos szavakkal magasztalják az érdemet, a dicsőséget. November két első napjára a főváros száz egyesülete, az ifjú­ság tömege most is zarándokolva keresi föl a jelesek sírjait és a sok ezernyi közönség, mely fájó érzéssel járul egy egy sírhanthoz, kiegészíti az ünnepet ér­zésben és a maga szívreható jelentőségében. Samassa érsekségének 25-ik éve, Samassa József huszonöt évvel ezelőtt foglalta el érseki szé­két. Október 26-ikán volt ennek évfordulója. Az ér­sek ezúttal is visszavonult az ünnepeltetés elől. A székesegyházban Zsasskovszky József apátkano­nok misét mondott. Szász Károly püspök lemondása. A dunamelléki ref. egyházkerületnek október 24-ém Budapesten megnyílt közgyűlésén Darányi Ignácz főgondnok volt a világi elnök, míg az egyházi elnök, Szász Károly püspök nem foglalhatta el helyét. Az agg főpap, a kitűnő költő már régebben gyöngélkedik s Koncz Imre esperes elnökölt helyette. A közgyű­lésen mély megilletődést keltett Szász Károly leve­lének felolvasása, melyben bejelenti, hogy lemond püspöki hivataláról. Már az előbbi napokban tartott budapesti presbiteriumi gyűlésen lemondott a buda­pesti egyházban viselt első lelkészi állásáról. Az egyházkerületi gyűléshez intézett lemondó levelé­ben többek közt ezt írja : «Öregségtől, testi és lelki gyöngeségtől az Úr akaratából meglátogatva, már régóta fölmerült lel­kemben az a gondolat, hogy a dunamelléki ev. ref. egyházkerület püspöki állásának a főtiszteletü egy­házkerület bizalma által húsz évvel ezelőtt rám ru­házott díszét és terhét letéve, módot adhassak arra, hogy e nehéz időkben egyházunk kormányát erő­sebb férfiú vehesse kezébe, magam pedig csöndes nyugalomba vonulva tölthessem el földi életem még hátralevő napjait . .. Bocsássanak el engem, az öreg szolgát!» A nagy megindultsággal hallgatott levél után Da­rányi Ignácz főgondnok adott kifejezést a gyüle­kezet érzelmeinek a nagyérdemű főpap, az irodalom nagynevű munkása iránt, s az egyházkerület három­ezer korona évi nyugdíjat szavazott meg Szász Ká­rolynak, ugyanennyit a budapesti református egy­ház is. A püspöki teendők ideiglenes vezetésével Koncz Imre esperest és Szilády Áron főjegyzőt bíz­ták meg. A püspökválasztást is elrendelték. Az egy­házközségek 1904 január 15-ig adhatják le szava­zatukat. Ha az első választásnál nem lenne meg a kívánt kétharmad többség, az új választásra már­czius 31-ig kell beadni a szavazatokat. A püspöki állás betöltésére tartott értekezleten Baksay Sándor kun-szent­miklósi esperes, a jeles író és Petri Elek theológiai tanár lettek jelöltek. Báró Bánffy Dezső főudvarmester október 28-án ülte meg szűk családi körben hatvanadik születése­napját. Ebből az alkalomból számos barátjától és tisztelőjétől kapott üdvözlő levelet és táviratot és sokan személyesen is fölkeresték. A lipótvárosi kaszinó elnöke tiszteletére ünnepélyt akart ren­dezni, de az Bánffy báró kívánságára elmaradt. Gróf Apponyi Albert családi öröme. Gróf Apponyi Albertet, a Ház elnökét okt. 27-ikén csa-

Next