Vasárnapi Ujság – 1903
1903-11-08 / 45. szám - Fadrusz János szülőháza (képpel). K. E. 747. oldal / Hazai táj- és néprajzok; közintézetek; népszokások; műtárgyak - Vadnay Károly síremléke (képpel) 747. oldal / Hazai táj- és néprajzok; közintézetek; népszokások; műtárgyak
45. SZÁM. 1903.50. ÉVFOLYAM VASÁRNAPI ÚJSÁG. 747 tam egyszer egy párisi lycée (gimnázium) tanári karában, ideértve az egész gazda és korrepetitor személyzetet is, a dekoráltak számát s a következő, alig hihető eredményre jutottam : 44 személy között valami kitüntetés birtokában van 38. Persze ennek túlnyomó része alsóbb rendű dekoráczió, Légion d'honneur alig kettő-három. Bizonyos, hogy a franczia ember roppant szereti, ha gomblyukát feldíszítheti s hogy Légion d'honneur után mennyire törik magunkat, az előttünk szinte hihetetlen. De nem vetik meg a külföldi rendjeleket sem és e tekintetben szabadságuk nincs megszorítva. Míg Svájcz és az Egyesült Államok tisztviselője hivatala tartama alatt nem fogadhat el semmi kitüntetést, addig Francziaországban még a volt szocialista miniszter, Millerand is büszkén vallja magát több érdemkereszt tuladonosának, amelyeket minisztersége alatt kapott. (Ha azt mondjuk: büszkén, ez csak olyan szólásmód, mert voltaképen csak annyit konstatálhatunk, hogy a képviselők névjegyzékében neve után föl van említve egy olasz, dán, osztrák és orosz rendjel. De hogy nem akarata ellen van fölemlítve, az bizonyos.) Olyan rendjel, mint nálunk az Aranygyapjú, melyet csak katholikusok nyerhetnek el, francziáknál nincs; az ancien régime alatt azonban volt, ezért XV. Lajos 1759-ben szükségesnek tartotta egy katonai rendjelet alapítani protestáns tisztek számára. A Légion d'honneur az egyetlen igazi rendjel lévén, nagy kitüntetésnek — ha t. i. valakit nagyon ki akarnak tüntetni — ez az egyetlen módja, akár tudósról, vagy művészről, akár tábornokról van szó. Elég jó társaságba jutott tehát az a kocsis, aki megkapta. Hogyan ? Egy kocsis? Úgy van; 1897-ben a Bazar de charité égése alkalmával ahol vagy 120 áldozat pusztult el, a mentésben egy bérkocsis tüntette ki magát legjobban, ezért találtatott méltónak e kitüntetésre, amellyel—mellékesen mondva — biztosította magának a katonai díszőrséget a temetésére. Ha kocsisunk képviselő lett volna, ugyanakkor nem kaphatta volna meg, mert ezeknek mandátumuk tartama alatt csak katonai szolgálatért szabad adományozni a Légion d'honneurt. Van a mi nyelvünknek egy demokratikus vonása : hiányzik benne a nemességet kifejező particula (de, von, stb.) Ennek létezése a francziában bizonyára nagy fontosságú a nemesség helyzetére. Nálunk az egyszerű nemesség nem látszik meg okvetlen, az ilyen származású tehát élhet a legalsó sorban is, senki se törődik vele. Németben, francziában a nemesség mindig meglátszik, mutatja a von vagy de, tehát csaknem azt mondhatni, hogy egy zárt társaságot képez és eltörülhetlen jegyet nyom az egyénre, mely befolyással lehet egész pályájára, élete sorsára, mint nálunk a bárói vagy grófi czím. Erre azonban azt mondhatni, hogy czímet le lehet tenni, törvény nem állja útját. Igaz, van is rá példa, tudja mindenki, hogy Rochefort eldobta a marquis czímet, azt hisszük azonban, hogy kevés ilyen példa lehet. Hisszük pedig először azért, mert hogy ezt Rochefort-ról mindenki tudja, annak oka az, hogy sokat emlegetik, tehát valószínűleg nem mindennapi dolog; következtetjük másodszor abból, hogy még a szoczialisták közt is vannak, akik nemesi czímet viselnek, holott nekik még a monsieur czím is arisztokratának tetszik és egymást citoyen-nek (polgártárs) czímezik. Hogy magyarázzuk már most, hogy vannak, akik jogtalanul viselnek czímet, ellenben alig van, aki lemond róla? A franczia nemesség jórészt zárt társaság, magába vonulva él kastélyaiban vagy Páris némely részében (Faubourg Saint-Germain) mint minden zárt társaság, akár jockey-klub, s akár akadémia, vágyat ébreszt, bekívánkoznak, akik kívül vannak. Bejutni pedig nem lehetetlen, de talán nem is könnyű. A naczionalista párt példája mutatja, hogy egyesülhet bourgeoisse és noblesse politikai és vallási alapján. Még inkább egyesítheti őket a házasság. Évtizedek óta egyik legfőbb tárgya a franczia dráma- és regényirodalomnak ez a vegyes házasság, mésalliance, ha úgy tetszik, polgár és nemes leány közt (pl. Ohnet: «A vasgyáros»), nemes és polgárleány közt (pl. Dumas: «Az idegen nő»). Ha czíménél egyebet nem örököl is a franczia nemes, ez is valami, lehet, hogy ez segíti gazdag házassághoz. Rectorer des blasons, mint ők mondják, (megaranyozni a czímert) akár otthon, akár külföldön. A föntebb említett törvényjavaslatot a czímer eltörléséről egy párisi ismerősöm épen ezért ellenzi. Miért zárjuk el — úgymond — önmagunk azt a forrást, amelyen jelentékeny idegen vagyon ömölhet be hozzánk? Ha odakint, főkép Amerikában, tetszik a franczia grófi vagy herczegi czím, nekünk csak hasznunk van belőle. Jóllehet tehát a franczia arisztokráczia politikai hatalma megsemmisült, az állami hivatalokban se foglal el nagy és előkelő helyet, és csak a hadseregben van még valamennyire otthon, annak is főkép lovasságában, mely már a rómaiaknál is az arisztokráczia fegyverneme volt — mindennek daczára is társadalmi téren még mindig nagy varázsa van. Különösen a meggazdagodott bourgeois töri magát, hogy a nemesi kastélyokba, vadászatokra bejusson s azt mondják, hogy Faure Félix mint köztársasági elnök nem volt ment e törekvéstől, boldognak érezte magát, ha vadászataikon részt vehetett. Aki e jelenség magyarázatát keresi, annak figyelmébe ajánlunk néhány szempontot. Az egyik az, hogy ezelőtt 34 évvel Francziaország még monarkhia volt; a másik az, hogy csak száz és egynéhány év választ el a forradalomtól, amelyet az abszolút monarkhia hosszú századai előztek meg; harmadszor a kis Svájczot kivéve Európa monarkhiákból áll s a franczia köztársaság nincs khinai fallal elzárva. És ha mindez nem elég, vessünk egy pillantást Amerikára. Amerika földje ma tisztán köztársaságokból, áll és mégis azt tapasztalni, hogy a self-mademan milliomosok előszeretettel választanak vőt európai arisztokrata családokból. Virginiában (Éjszak-Amerika) vannak családok, akik megkülönböztetik magukat F. F. V. betűkkel (first families of Virginia = első virginiai családok.) New Yorkban van egy klub, amelybe csak olyanokat vesznek fel, akik igazolják, hogy őseik már a forradalom előtt (1775) az Egyesült Államok területén laktak. Nem valóságos nemesség-alkotási kísérletek ezek? A múlt hatalma és a kortársak kölcsönhatása. D e két erővel állunk szemben, íme itt az érem másik fele. Megmutattuk ezt is, mert ámítni nem akarunk még elhallgatással se, noha tudjuk, hogy ez meggyöngíti valamennyire a föntebb mondottakat. Ám azért ha francziákat látunk és hallunk egymással beszélni, ha velük beszélünk, levelüket olvassuk, lehetetlen észre nem venni, hogy itt a társadalmi osztályok nincsenek erősen elkülönítve, az emberek közel vannak egymáshoz. És ezzel végeztünk. Nem tudjuk, sikerült-e képet alkotni a franczia demokrácziáról, de azt tudjuk, hogy elfogulatlanok iparkodtunk lenni, nem pártszempont vezetett. Szigetvári Iván: FADRUSZ JÁNOS SZÜLŐHÁZA POZSONYBAN. Karinger fényképe. Balogh Jr. fényképe. FADRUSZ JÁNOS SÍRJA A KEREPESI ÚTI TEMETŐBEN. FADRUSZ JÁNOS SZÜLŐHÁZA. Pozsony város közgyűlése elhatározta, hogy Fadrusz Jánosnak, a nemrég elhunyt művésznek szülőházát emléktáblával jelöli meg és nevéről egy utczát nevez el. A ház, melynek lapunk számára készült fényképfelvételét egyik képünk mutatja, a pozsonyi Várút 43—45. számú épületcsoport belsejében van. Az egész házcsoportot régebben Pálffy-udvarnak hívták, mert a Pálffy grófok, mint pozsonyi várurak birtokában volt. Néhány évtized óta a képen látható ház az ott levő nagy tüzérkaszárnya egyik részéül szolgál. Fadrusz János atyja zsellér volt, aki szőlőtermeléssel és tejgazdasággal foglalkozott. Tehenei a képen látható ház túlsó oldalán levő istállóban állottak. A szoba, melyben a művész 1858. szeptember 2-án született, a ház bal sarkában volt. Rácsos ablaka a képen be van árnyékolva. Fadrusz édesanyja szül. Ewinger Terézia, ma 70 éves. K. E. VADNAY KÁROLY SÍREMLÉKE. A jeles szépirodalmi írónak, a nagyérdemű szerkesztőnek, Vadnay Károlynak díszes síremléket állítottak gyermekei: Vadnay Tibor, Borsod megye főjegyzője és Margit. A magas fekete obeliszket Gerenday Béla akadémiai szobrász készítette. Felirata : «Vadnay Károly 1832—1902.» November 30-án délután az elhunyt nagy számú tisztelői gyűltek össze a sírnál a családdal és rokonsággal együtt. A közoktatási minisztert Molnár Viktor miniszteri tanácsos képviselte, ott voltak a tudományos és irodalmi egyesületekből sokan ; Beöthy Zsolt, a Kisfaludy-társaság elnöke, Vargha Gyula a társaság főtitkára, Gyulai Pál, Heinrich Gusztáv az egyetem