Vasárnapi Ujság – 1903

1903-11-08 / 45. szám - Fadrusz János szülőháza (képpel). K. E. 747. oldal / Hazai táj- és néprajzok; közintézetek; népszokások; műtárgyak - Vadnay Károly síremléke (képpel) 747. oldal / Hazai táj- és néprajzok; közintézetek; népszokások; műtárgyak

45. SZÁM. 1903.50. ÉVFOLYAM VASÁRNAPI ÚJSÁG. 747 tam egyszer egy párisi lycée (gimnázium) tanári karában, ideértve az egész gazda és korrepetitor személyzetet is, a dekoráltak számát s a követ­kező, alig hihető eredményre jutottam : 44 sze­mély között valami kitüntetés birtokában van 38. Persze ennek túlnyomó része alsóbb rendű dekoráczió, Légion d'honneur alig kettő-három. Bizonyos, hogy a franczia ember roppant szereti, ha gomblyukát feldíszítheti s hogy Légion d'honneur után mennyire törik magu­n­kat, az előttünk szinte hihetetlen. De nem vetik meg a külföldi rendjeleket sem és e tekintet­ben szabadságuk nincs megszorítva. Míg Svájcz és az Egyesült­ Államok tisztviselője hivatala tartama alatt nem fogadhat el semmi kitünte­tést, addig Francziaországban még a volt szo­c­ialista miniszter, Millerand is büszkén vallja magát több érdemkereszt tuladonosának, a­me­lyeket minisztersége alatt kapott. (Ha azt mondjuk: büszkén, ez csak olyan szólásmód, mert voltaképen csak annyit konstatálhatunk, hogy a képviselők névjegyzékében neve után föl van említve egy olasz, dán, osztrák és orosz rendjel. De hogy nem akarata ellen van fölem­lítve, az bizonyos.) Olyan rendjel, mint nálunk az Aranygyapjú, melyet csak katholikusok nyerhetnek el, francziáknál nincs; az ancien régime alatt azonban volt, ezért XV. Lajos 1759-ben szükségesnek tartotta egy katonai rendjelet alapítani protestáns tisztek számára. A Légion d'honneur az egyetlen igazi rend­jel lévén, nagy kitüntetésnek — ha t. i. valakit nagyon ki akarnak tüntetni — ez az egyetlen módja, akár tudósról, vagy művészről, akár tábornokról van szó. Elég jó társaságba jutott tehát az a kocsis, a­ki megkapta. Hogyan ? Egy kocsis? Úgy van; 1897-ben a Bazar de charité égése alkalmával a­hol vagy 120 áldozat pusz­tult el, a mentésben egy bérkocsis tüntette ki magát legjobban, ezért találtatott méltónak e ki­tüntetésre, a­mel­lyel—mellékesen mondva — biztosította magának a katonai díszőrséget a temetésére. Ha kocsisunk képviselő lett volna, ugyanakkor nem kaphatta volna meg, mert ezeknek mandátumuk tartama alatt csak kato­nai szolgálatért szabad adományozni a Légion d'honneurt. Van a mi nyelvünknek egy demokratikus vonása : hiányzik benne a nemességet kifejező particula (de, von, stb.) Ennek létezése a fran­cziában bizonyára nagy fontosságú a nemesség helyzetére. Nálunk az egyszerű nemesség nem látszik meg okvetlen, az ilyen származású tehát élhet a legalsó sorban is, senki se törődik vele. Németben, francziában a nemesség mindig meglátszik, mutatja a von vagy de, tehát csak­nem azt mondhatni, hogy egy zárt társaságot képez és eltörülhetlen jegyet nyom az egyénre, mely befolyással lehet egész pályájára, élete sorsára, mint nálunk a bárói vagy grófi czím. Erre azonban azt mondhatni, hogy czímet le lehet tenni, törvény nem állja útját. Igaz, van is rá példa, tudja mindenki, hogy Rochefort eldobta a marquis czímet, azt his­szük azonban, hogy kevés ilyen példa lehet. His­szük pedig először azért, mert hogy ezt Rochefort-ról min­denki tudja, annak oka az, hogy sokat emlege­tik, tehát valószínűleg nem mindennapi dolog; következtetjük másodszor abból, hogy még a szoczialisták közt is vannak, a­kik nemesi czí­met viselnek, holott nekik még a monsieur czím is arisztokratának tetszik és egymást citoyen-nek (polgártárs) czímezik. Hogy magya­rázzuk már most, hogy vannak, a­kik jog­talanul viselnek czímet, ellenben alig van, a­ki lemond róla? A franczia nemesség jórészt zárt társaság, magába vonulva él kastélyaiban vagy Páris né­mely részében (Faubourg Saint-Germain) mint minden zárt társaság, akár jockey-klub, s akár akadémia, vágyat ébreszt, bekívánkoznak, a­kik kívül vannak. Bejutni pedig nem lehetet­len, de talán nem is könnyű. A naczionalista párt példája mutatja, hogy egyesülhet bour­geoisse és noblesse politikai és vallási alapján. Még inkább egyesítheti őket a házasság. Év­tizedek óta egyik legfőbb tárgya a franczia dráma- és regényirodalomnak ez a vegyes há­zasság, mésalliance, ha úgy tetszik, polgár és nemes leány közt (pl. Ohnet: «A vasgyáros»), nemes és polgárleány közt (pl. Dumas: «Az ide­gen nő»). Ha czíménél egyebet nem örököl is a franczia nemes, ez is valami, lehet, hogy ez segíti gazdag házassághoz. Rectorer des bla­sons, mint ők mondják, (megaranyozni a czí­mert) akár otthon, akár külföldön. A föntebb említett törvényjavaslatot a czímer eltörléséről egy párisi ismerősöm épen ezért ellenzi. Miért zárjuk el — úgymond — önmagunk azt a for­rást, a­melyen jelentékeny idegen vagyon ömölhet be hozzánk? Ha odakint, főkép Ame­rikában, tetszik a franczia grófi vagy herczegi czím, nekünk csak hasznunk van belőle. Jóllehet tehát a franczia arisztokráczia poli­tikai hatalma megsemmisült, az állami hiva­talokban se foglal el nagy és előkelő helyet, és csak a hadseregben van még valamennyire ott­hon, annak is főkép lovasságában, mely már a rómaiaknál is az arisztokráczia fegyverneme volt — mindennek daczára is társadalmi téren még mindig nagy varázsa van. Különösen a meggazdagodott bourgeois töri magát, hogy a nemesi kastélyokba, vadászatokra bejusson s azt mondják, hogy Faure Félix mint köztársa­sági elnök nem volt ment e törekvéstől, boldog­nak érezte magát, ha vadászataikon részt ve­hetett. A­ki e jelenség magyarázatát keresi, annak figyelmébe ajánlunk néhány szempontot. Az egyik az, hogy ezelőtt 34 évvel Francziaország még monarkhia volt; a másik az, hogy csak száz és egynéhány év választ el a forradalom­tól, a­melyet az abszolút monarkhia hosszú századai előztek meg; harmadszor a kis Sváj­czot kivéve Európa monarkhiákból áll s a fran­czia köztársaság nincs khinai fallal elzárva. És ha mindez nem elég, vessünk egy pillantást Amerikára. Amerika földje ma tisztán köztársaságokból, áll és mégis azt tapasztalni, hogy a self-ma­deman milliomosok előszeretettel választanak vőt európai arisztokrata családokból. Virginiá­ban (Éjszak-Amerika) vannak családok, a­kik megkülönböztetik magukat F. F. V. betűkkel (first families of Virginia = első virginiai csa­ládok.) New­ Yorkban van egy klub, a­melybe csak olyanokat vesznek fel, a­kik igazolják, hogy őseik már a forradalom előtt (1775) az Egyesült­ Államok területén laktak. Nem való­ságos nemesség-alkotási kísérletek ezek? A múlt hatalma és a kortársak kölcsönhatása. D e két erővel állunk szemben, íme itt az érem másik fele. Megmutattuk ezt is, mert ámítni nem akarunk még elhallgatás­sal se, noha tudjuk, hogy ez meggyöngíti vala­mennyire a föntebb mondottakat. Ám azért ha francziákat látunk és hallunk egymással be­szélni, ha velük beszélünk, levelüket olvassuk, lehetetlen észre nem venni, hogy itt a társa­dalmi osztályok nincsenek erősen elkülönítve, az emberek közel vannak egymáshoz. És ezzel végeztünk. Nem tudjuk, sikerült-e képet alkotni a franczia demokrácziáról, de azt tudjuk, hogy elfogulatlanok iparkodtunk lenni, nem pártszempont vezetett. Szigetvári Iván: FADRUSZ JÁNOS SZÜLŐHÁZA POZSONYBAN. Karinger fényképe. Balogh Jr. fényképe. FADRUSZ JÁNOS SÍRJA A KEREPESI­ ÚTI TEMETŐBEN. FADRUSZ JÁNOS SZÜLŐHÁZA. Pozsony város közgyűlése elhatározta, hogy Fad­rusz Jánosnak, a nemrég elhunyt művésznek szülő­házát emléktáblával jelöli meg és nevéről egy utczát nevez el. A ház, melynek lapunk számára készült fénykép­felvételét egyik képünk mutatja, a pozsonyi Várút 43—45. számú épületcsoport belsejében van. Az egész házcsoportot régebben Pálffy-udvarnak hívták, mert a Pálffy grófok, mint pozsonyi várurak birtokában volt. Néhány évtized óta a képen lát­ható ház az ott levő nagy tüzérkaszárnya egyik ré­széül szolgál. Fadrusz János atyja zsellér volt, a­ki szőlőterme­léssel és tejgazdasággal foglalkozott. Tehenei a ké­pen látható ház túlsó oldalán levő istállóban állot­tak. A szoba, melyben a művész 1858. szeptember 2-án született, a ház bal sarkában volt. Rácsos ab­laka a képen be van árnyékolva. Fadrusz édes­anyja szül. Ewinger Terézia, ma 70 éves. K. E. VADNAY KÁROLY SÍREMLÉKE. A jeles szépirodalmi írónak, a nagyérdemű szer­kesztőnek, Vadnay Károlynak díszes síremléket ál­lítottak gyermekei: Vadnay Tibor, Borsod megye főjegyzője és Margit. A magas fekete obeliszket Gerenday Béla akadémiai szobrász készítette. Fel­irata : «Vadnay Károly 1832—1902.» November 30-án délután az elhunyt nagy számú tisztelői gyűl­tek össze a sírnál a családdal és rokonsággal együtt. A közoktatási minisztert Molnár Viktor miniszteri tanácsos képviselte, ott voltak a tudományos és irodalmi egyesületekből sokan ; Beöthy Zsolt, a Kisfaludy-társaság elnöke, Vargha Gyula a társaság főtitkára, Gyulai Pál, Heinrich Gusztáv az egyetem

Next