Vasárnapi Ujság – 1903

1903-08-09 / 32. szám - Kubinyi Ferencz (arczképpel) 529. oldal / Élet- és jellemrajzok

530 VASÁRNAPI ÚJSÁG. felelni a kérdésekre, mondogatták egyesek. Má­sok írásbeli nyilatkozatról beszéltek. Khuen-Héderváry azonban most is meglepe­tést keltett. Olyan hidegvérrel, a­milyent csak tőle láttunk, de nála ritka bőbeszédűséggel adta elő mondani­valóját és közben a szivarja csak fogyott, fogyott. Mire befejezte s a bizott­ság néhány tagja a hallgatósággal lelkesen megéljenezte, addigra a szivarja is hamuvá égett.­­ Gróf Szapáry Lászlónak kihallgatása is való­ságos szenzáczió volt. Sélley Sándor, Rudnay Béla kihallgatása is szintén érthető érdeklődés­sel találkozott. De nem volt csekélyebb az ér­deklődés akkor sem, mikor azokra került a sor, a­kik közt tulajdonképen lejátszódott a Dienes Márton dolga; ilyenkor a humor is belevegyül a tárgyalások komolyságába. Löwinger Sámuel pénzügynökkel pl. igazi tipikus alak jelent meg a bizottság előtt. Nála voltak Dienes váltói. El is mondott mindent a legnagyobb részletes­séggel, közben adatokkal szolgált magáról, a feleségéről és így tovább. Andrássy Gyula gróf­nak több kérdezni valója is akadt tőle. — Kérem, méltóságos gróf úr . . . felelte Löwinger. •— Ő excellencziája, — igazította helyre az elnök. — Pardon, nagyságos uram, nem tudtam, — udvariaskodott aztán Löwinger tovább Miklós Ödönnel, a­kit a «méltóságos­­ czím illet meg és nem értette meg, miért lett még nagyobb a derültség és miért figyelmeztették arra, hogy hagyjon fel a titulusokkal. De hiába. A «kegyel­mes úr» czímzés csak ott maradt, ha nem is az öreg Löwinger, de a bizottság tagjainak, még az ellenzékieknek ajkán is. Szóval a kormányelnöktől és a politikai élet legmagasabb állású szereplőitől se egészen a pénz- és könyvügynökig megfordult mindenféle rangú és állású ember a bizottság előtt s óriá­sira növelte a vizsgálat anyagát. Kétségkívül nagy munkát végeznek a bizottság tagjai. Az első napokban valósággal éjjel-nappal tanács­koztak. Délelőtt 11-től délután kettőig és este öttől ismét tízig, de lelkiismeretességből még ezt a nyolcz órai ülésezést is megtoldották egy­egy félórával. Ez a munka azonban oly kimerítő volt, hogy le kellett szállítani a tanácskozási időt nyolczról hat óra tartamára és így most délután 3-tól este 9-ig tartanak az ülések. De hiába mind­ez az önfeláldozás, a tárgyalás oly hosszadalmassá és aprólékossá kezd válni, hogy már-már közeleg egy nagyon nem szívesen lá­tott vendég, a­kinek az ólálkodását az első na­pok izgalmaiban nem vették észre : az unalom. Most már többnyire jelentéktelen tanúk jelen­téktelen beszédeinek meghallgatásával kell a bizottságnak idejét tölteni. Rendkívül nagy munkát végeznek az ország­gyűlési gyorsírók és az újságírók is. A gyors­írók­­ műhelyében­­ állandóan zakatolva folyik a leglázasabb munka, az újságírók pedig még órákkal az ülés berekesztése után is ott dolgoz­nak a sajtóirodában. Érdekes feljegyezni, hogy egy napról szóló napló 70 oldalra terjed, a­mi 280 rendes könyvoldalnak felel meg. Mindenki — a szereplők s a közönség egy­aránt — indokolt érdeklődéssel várja a bizott­sági tárgyalásoknak nem is annyira az eredmé­nyét, mint inkább a­­­ végét, bár jól tudja mindenki, hogy a második felvonás majd csak a parlamentben lesz. S—­ L. HERMAN OTTÓ A SZOCZIALISTÁK AUGUSZTUS 2-1EI GYŰLÉSÉN. 3F­. SZÁM. 1903. 50. ÉVFOLYAM. kiértek, 30,000-re mehetett számuk. A felvonulás és népgyűlés közben e nagy tömeg példás ren­det tartott; az utóbbi napok parlamenti esemé­nyeit tárgyalták s gróf Szapáry László érintke­zését a szoczialista párt vezetőivel. A szónokok éles szavakat használtak, melyek hatása alatt gyakran tört ki a hallgatók tetszése. Mint érdek­lődő jelen volt Herman Ottó jeles tudósunk és írónk is ; alakja ott látható a tömegben egyik képünkön. A kép dolgában kérdést intéztünk Herman Ottóhoz, ki a kért felvilágosításokat a következő sorokban adta meg: «A néptömeg úgy 30,000 körül lehetett, bá­mulatosan fegyelmezve, egész magatartásában komoly, tisztes viselkedésű. Eszembe jutott a német császár, ki elismerte, hogy fegyelem dol­gában a szoczialistákkal szemben gyöngének érzi magát, mert azok egy bizonyos temetés alkalmából este 10 órakor határozták el, hogy megadják a végső tisztességet és reggel kilencz órakor már 120,000 ember talpon is volt. «Én először vettem részt szoczialista gyűlé­sen, nem puszta kíváncsiságból, mert ez a moz­galom nagyon mély és nagyon komoly. — inkább az vitt oda, a­mi néhai Palmieri tanárt a Vezúvra: igaz, hogy ő többnyire csak kis fumarólák serczegését, a hogy gyönge rezzené­seit érezte, de nagyon is tudta, hogy ezek a szerénységek csak jelezik azt az irtóztató hatal­mat, a­mely a föld méhében feszül, kavarog, hogy mikor majd elkövetkezik az óra, kitörjön és romboljon, mindaddig, a­míg az egyensúly helyre nem áll«. DIVATLE­VÉL: Míg a nagyvárosokban a maga unalmas nép­telenségével, szinte tűrhetlen melegével beköszönt már a «saison morte», a nyaralók és fürdőhelyek most élik virágkorukat. Testtel-lélekkel üdülni vágynak azok, a­kik az egész esztendőt zárt falak között, fű, fa és virág nélkül kénytelenek eltöl­teni. Az asszonyoknak még egyebet is jelent a nyara­lás. Bemutatója ez a legújabb párisi divatczikkek­nek. S e bemutatásból látjuk, hogy az idei divatot főleg a fehér szín jellemzi és teszi rendkívül bá­jossá. Fehérbe öltözik ma a gyermekleány és öreg asszony egyaránt. És a fehér szín ép úgy illik a rózsás ifjú arczokhoz, mint azokhoz, melyek köré már az idő vont ezüstös aureolát. A fehér szín mellett legerősebben uralkodik a a sárgás, az úgynevezett pezsgő-szín. Mosó- és szőr­kelmében, kabátban és ruhában ezt látjuk a leg­gyakrabban. Előnye a fehérrel szemben csak az, hogy kevésbbé kényes amannál és jobban kiállja a nyaralás viszontagságait, a port, napsütést, stb. A­mi a szabást illeti, az idei divatot, a lágy, szinte antik redőzet keresése jellemzi. Sok a fodor, bodor és rojtdísz, még több a csipke, de ezek mind puhán simulnak az alakhoz. És bár bőven alkal­ A SZOCZIALISTÁK GYŰLÉSE. A politikai élet izgalmas eseményeibe bele­szóltak most a szoczialisták is, a­kik népgyű­lést tartottak vasárnap, augusztus 2-án. A Nem­zeti Múzeum mögött gyülekeztek s onnan indul­tak a Kerepesi­ úton, Erzsébet­ körúton, And­rássy­ úton át a városligeti szinkör mellett elterülő térre. A szoczialisták tömege a hosszú útvonalon nőttön növekedett, úgy hogy mire A SZOCZIALISTÁK GYŰLÉSE BUDAPESTEN AUGUSZTUS 2-IKAN. (Középen elől haladnak a menetben Israel Jakab, mögötte Garami Ernő, Goldner Adolf, Grossmann Miksa szoc­ialista vezérek.)

Next