Vasárnapi Ujság – 1903
1903-08-09 / 32. szám - Dobos Károly: Dal az édes anyámról 531. oldal / Költemények
32. SZÁM. 1903. 50. ÉVFOLYAM. mázzák, legkevésbbé sem szélesítik a formákat s szépen emelik érvényre viselőjük alakját. Ez főleg a most annyira kedvelt, berakott aljakban nyilvánul meg. A sima szoknyák csaknem teljesen letűntek. Ma minden divatos aljat alúl mély ránczokba raknak, melyek alól legyezőformán nyílnak ki, míg fönt egy sima részbe vannak foglalva. Ez a szabás rendkívül alkalmas arra, hogy az alak karcsúságát kiemelje. A derekak is nagyon dudorosak, sőt legtöbbször szintén mély ránczokba rakottak, melyek derékon felül végződnek boleroszerűen. Az ujjak fönt szorosan letűzöttek, alul hatalmasan kibővülnek, sőt legtöbbször görögösen nyitott s láttatni engedi a kart. S mint mindenhol, az ujjakon is nagyon sok csipkét alkalmaznak. Csipke a ruhán, kalapon, napernyőn, sőt nagy mennyiségben a fehérneműn is van. Bemutatunk itt egy pezsgőszín etamineből készült ruhát. Az aljon négysoros, ékekbe szabott fodor, mindegyike halványkék selyemmel szegve. A derék elől dudoros; alól halványkék selyemrészszel, fönt ugyanilyen betéttel, mely köré gallérforma dísz simul. Alatta ránczokba rakott a szövet és szinte bolerót képez. Az ujjak dudora kék selyemből szabott, míg az öv és gallérra tűzött csokor pezsgőszín selyemből van. Fehér kalap kék szalaggal és egy fehér madárral díszítve. A másik ruha pezsgőszín vászonból van. Szoknyája fönt apró ránczokba tűzött, melyek alól fodorszerűen kibővülnek. Négysoros húzás osztja részekre ezt a fodrot. A derék elől dudoros, fönt egy sima résszel, mely ivoir vászonpántokkal van nagyon ízlésesen levarrva. Az ujjak könyökig dudorosak, hol egy ivoir kézelő szorítja le a második, ivoir mollból szabott dudort. Hozzá széles vörös öv és nyakkendő. Pezsgőszín kalap ivolt karimával és madárral. A bemutatott toilettek Monaszterly és Kuzmik utódainál készültek. S. Bela: VASÁRNAPI1 ÚJSÁG. 541 IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Pákh Albert pályája. A «Vasárnapi Újság» megalapítójának, a negyvenes és ötvenes évek kitűnő írójának és hírlapírójának, Pákh Albertnek munkában és szenvedésekben gazdag élete, irodalmunkban maradandó hatást tett működése eddigelé részletesen nem volt megírva . Gyulai Pál emlékbeszédén kívül csak egyes közlemények jelentek meg róla elszórva a lapokban jelesen a «Vasárnapi Ujság»-ban. Dicséretes vállalkozásba fogott tehát a kolozsvári egyetem egy fiatal hallgatója, Szabó Mózes, mikor irodalomtörténetünk e hiányának pótlására összegyűjtötte a Pákh Albertre vonatkozó hozzáférhető adatokat s ezek alapján megírta a jeles író életrajzát. Munkája eredetileg doktori értekezésnek készült, de terjedelemre és a kidolgozás gondjára nézve egyaránt meghaladja az efféle dolgozatok átlagos színvonalát. A szerző buzgósága, mellyel az adatokat felkutatta, megérdemli az elismerést; meglátni munkáján, hogy valóban nem kimért fáradtságot szép czélja érdekében. Összeszedte, ami írott adalékot egykorú lapokból, visszaemlékezésekből meríthetett s fölkereste személyesen vagy levélben azokat, a kik Pákh egykori barátai, ismerősei közül még élnek s akik szívesen közölték vele, amivel munkája sikeréhez hozzájárulhattak. Nagyon sok adatot kapott Pákh Károlytól, az iglói evangélikus főgimnázium nyugalmazott tanárától, Pákh Albert testvéröccsétől, az elhunyt Vadnai Károlytól, valamint lapunk szerkesztőjétől s másoktól is, így elérte azt, hogy kellő részletességgel rajzolhatott képet Pákhról. E mellett könyve figyelemre méltó irodalomtörténetírói képességet is árul el; ügyesen tudja az elmondandó dolgokat csoportosítani s élénken tud írni. Kritikájának itt-ott határozatlansága, még teljesen ki nem forrott, meg nem állapodott világnézetű kezdőre vallanak, de az életrajz lépten-nyomon tanúságot tesz arról is, hogy szerzője nem hivatlanul nyúlt az írói tollhoz. Irodalomtörténetirásunknak mindenesetre szolgálatot tett könyvével. A könyvre még bővebben is vissza fogunk térni, amint hogy egyéb közérdekű közleményeink is lesznek még Pákh Albertre vonatkozólag. A «Budapesti Szemle» most megjelent augusztusi füzetében az első közlemény Asbóth János nagyobb tanulmányának első része. A tanulmány a Balkán-félszigetről értekezik, most megjelent közleményében főleg földrajzi szempontból,alapos ismerettel és szakavatottsággal. A két év előtt meghalt híres német festő, trücklin pályáját és művészetét Glatz Károly festegeti. Sok általános érdekű adat van E. Börner Béla «Húsélelmezési harczok a középkorban» czímű élénken írt tanulmányában. A «Domokos* czímű franczia regény fordításának, harmadik részét közli most a füzet. A szépirodalmi részt kiegészíti két költemény : Gyulai Páltól *Az ország házában», a mostani politikai állapotok miatti hazafias aggodalom kifejezése, Szabolcska Mihálytól «ilmádság idején» czímmel mély érzésű vallásos költemény. Erzsébet királyné emlékszobrának pályaterveit Éber László ismerteti. Az «Értesítő» rovatban számos könyvismertetés foglaltatik, egyebek közt egy Recouly Raymondról írt, Magyarországot ismertető franczia könyvnek ismertetése. A «Budapesti Szemle» Gyulai Pál szerkesztésében s a Franklin-Társulat kiadásában minden hó elsején jelen meg; előfizetési ára egész évre 24 korona, félévre 12 korona, egyes füzet ára 2 korona. Dobos Károly: Tavaszutó, Budapest 1903. A lírai költészet hagyományos tárgyai : szerelem, a szülők iránti szeretet, a családi érzés, a természet, az ifjúkorra való visszaemlékezés, a hazafiság adják meg e kötet tartalmát. A szerző egyszerűségre, közvetlenségre törekszik; igazi költők tudvalevőleg ezzel a hanggal érik el a legszebb hatásokat, sajnos azonban, szerzőnk csak költői lélek, nem igazi költő. A mi meleg érzése, igaz megfigyelése, újszerűbb ötlete van, azt is oly laposan, annyi banalitással mondja el, hogy költői hatása nem lehet. Nyelve szegényes, mindig egyforma hangon szól, akár könnyed dalba fog, akár mélyebb nyomokat keres, verselése pedig olyan döczögős, hogy magyar hangsúlyos verseiben még a crezura ellen is lépten nyomon vét. Hol marad akkor a rhytmus zenéje, a költői hangulat ez egyik legfőbb előidézője! Sajnálni való, hogy a szerzőnek különben helyes és rokonszenves törekvése ily kevés sikerrel járt. Mutatványul a kötet egyik sikerültebb darabját adjuk: Dal az édesanyámról, Szegény asszony az én anyám, Nincsen neki, csak egy kicsi Vagyonkája , A fő közte : egy kis gerle, Egy rózsafa, meg én jönnék Utoljára, Édes anyám madárkája, Édes anyám gerliczése Engem pótol. Azt mondja az édes anyám, Hogy én jutok az eszébe, Ha turbékol. . . lorú iajos fajta NYÁRI ÖLTÖZÉKEK. IZGALMAS HÍREK. (Utczai kép a fővárosból.)