Vasárnapi Ujság – 1903
1903-08-16 / 33. szám - Az első erdélyi magyar hirlap. Közli Gyalui Farkas 542. oldal / Történelem; régészet és rokontárgyuak
33. SZÁM. 1903. 50. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI UJSÁG. 543 nak mind elmei világosítások, mind szivük formálása körűl nagyon szorgalmatoskodtak, de a nevelők idegenek lévén, sem hazához való indulatot, sem hazai tudományt nem önthettek beléjök, sőt majd észrevétlenül idegen dolgokat, szokásokat szereztek meg, és ami hazai volt, azt nem ismervén jól, nem is kedvelhették. Mindez pedig nem lett volna eddig, ha anyanyelvünkön lettek volna a nemes leányok nevelésére megkívántató könyvek, főképen a haza dolgába, lettek volna pedig anyanyelvünkön is Beaumonok, Pámélák, Klárissák, Grandisonok * és mások, ha a magyar nyelvnek becsülete lett volna, amelyekből a kisebb értékű nemes szülők is nemcsak arra taníthatták volna meg a leányokat, hogy módosan járjanak, hajtsák a térdet, csinosan öltözzenek, virágos kerteket rakjanak, tornyokat építsenek a fejekre, jól ismerjék a mosdóvizeket, stb., hanem a közönséges életbe való okos és előrelátó magaviseletre, sok hasznos és a magok boldogságukra, kötelességük beteljesítésére szükséges dolgokra is, egy szóval mind elméjökre, mind akaratokra nézve a lelket nemesítő pallérozást adhattak volna meg leányoknak. Mégis hagyjuk még tovább a deák nyelvnek uralkodását, minekutána ennek megismertük kártékonyságát ? De a deák nyelvnek uralkodása és ezáltal okozott megvetése anyanyelvünknek, még másképen akadályoztatta a magyar nemzetnek megvilágosodását és pallérozását, mert valameddig valamely nemzet a könyveknek olvasását meg nem kedveli, addig semmi reménység sem lehet annak megvilágosodásához, ezt pedig meg nem kedvheti (kedvelheti) addig, valameddig néki előbb hat-hét esztendeig kell egy idegen nyelvet tanulni, hogy csak értsen is valami könyvet, amely őtet gyönyörködtetné és legnagyobb része a nemzetnek, még hosszas tanulása után sem érheti el ezt a czélt, mert e szerint anyanyelvén sem lévén semmi kellemetes és gyönyörködtető foglalatú könyv, az idegenbe sem mehetvén ily tökéletességre, hogy lehet a nemzettel megkedveltetni az olvasást? Ennek fogyatkozása miatt csak épen azt igyekezett nagyobb része tudni, ami elkerülhetetlenül szükséges volt és azt sem tudta gyökeresen, mert a deák nyelvben nehezen boldogulván, elveszett a kedve a többi tudományokra is. Az olvasásnak nem kedvelése miatt az származott, hogy nemcsak a deák nyelven, de anyanyelvünkön irt haza dolgait sem olvastuk. Mihelyt pedig anyanyelvünk kezd uralkodni, mindjárt több és különbféle gyönyörködtető könyvek fognak kijönni, ezek által megszereti itt nemzetünk az olvasást és azután nemcsak gyönyörködtető, de másféle hasznos és szükséges könyveket is fog olvasni és pedig a deákokat is inkább mint eddig, mert az olvasás által örökké jobban még jobban megízleli a tudományokat. Országgyűlési tudósítást is olvashatunk az «Erdélyi Magyar Hírvivő» 13-ik számában. Érdekes az akkori hirlapirási viszonyokra a tudósítás idejét illetőleg, hogy az esemény, melyről a lap szól, az ország rendeinek első gyűlése, junius 10-ikén történt. (1790.) A «Hirvivő» budai tudósítója másnap útnak indította tudósítását, mely a június 24-iki számban jelent meg Nagyszebenben s persze napok múlva került az előfizetőkhöz. Az országgyűlés megnyitásáról szóló tudósítás így hangzik: A tegnapi napon tartották az ország rendei első gyűlésöket az ország házánál, amelyben elsőször is az iránt tanácskoztak, hogy a nádor ispán választásáig ki vigye mind a fel-, mind pedig az al-táblánál az előlülést ? (Magyarországon az ország rendei a nagy sokaság miatt együtt nem tanácskozhatván, két táblára oszlanak. Az első vagy a fel-táblán ülnek a fő egyházi urak, ország szabadzászlós urai, a fő hivatalviselők, grófi és bárói nevezetet viselő nemesek. Az al-táblán ülnek a prépostok, apáturak, káptalanok választottai, a vármegyéknek és városoknak követei.*) Vetélkedés volt e felett, ugyancsak a fel-táblánál mélt. gróf Zichy Károly úr ő kegyelmessége mint ország birája elől ülőnek meghagyatott, az al-táblánál még meg nem állíttatott, volt, ha a mostani királyi képviselő, mélt. Ürményi úr ő kegyelmessége folytassa-e az előlülést vagy nem ? Ezen tanácskozás után az ország rendei a fő-szentegyházba mentek a Jöjj el Szent Lélek elmondására a következődő renddel és szertartással: Az utcza az országházától fogva egész a fő szentegyházig megvolt padolva deszkákkal,kétfelől állott fegyverben a városi katonaság, a mely több szakaszokra lévén elosztva, mindenik a maga egyformájú köntösében volt. A közepén az utczának elől lovaglottak Bihar és Hont vármegyéknek zászlóaljai, ezeket követték kardinál Batthyányi ő herczegségének udvari emberei, ezek után ment a kardinál, gróf Zichyvel, ez balfelől, amaz pedig jobbfelől. Ezeket követték a többi ország rendei ketten, hárman, négyen menve; azt a nagy fényességet és sokaságot, mely itt láttatott, le sem lehet írni. Az egyesség az ország rendei között olyan, mintha csak egy lélek és egy test lenne, bátorsággal pedig olyannal szólanak a haza mellett, amilyen azokhoz a magyarokhoz illik, akiknek még az igazi magyar vér eleveníti testöket. Az erdélyi követek nyomósan és okosan járnak az egyesülés dolgában. A nádorispánnak választását a koronázásig fogják talán halasztani, hogy a királyi hitlevelet (Inaugurále Diplomát) annál jobban megállapíthassák. A király ő felsége jelentette az ország rendeinek, hogy igen buzgón várja a hozzá küldendő követeket, akik által az országgyűlésre hivattassák, ki is szabta a rendet, amellyel fogadtassák, e szerint: Ó-Budán egy sátor fog emeltetni, ahol a kardinális püspökökkel várni fogják a királyt, a ki ide kiszállván, köszöntetni fog a kardinálról, mely köszöntésre a király leveszi a kalapját, de a melyet ismét mindjárt feltészen, ezen köszöntésnek vége lévén, Buda várának falairól mindenfelől mennydörögni fognak az ágyúk ; azonban pedig a király és a püspökök szekerekbe ülnek, a világi nagyurak pedig elől lovagolva, viszik a királyt a vár kapujáig, ahol a város birájától fog köszöntetni, ezután ismét újólag fognak az ágyúk ropogni, a mely alatt a szent Zsigmond kápolnájába vitetik a király és ott a «Téged Isten dicsérünk« fog elénekeltetni. Ezen hónapnak 11-ikén a második gyűlés tartatott, a melyben mélt. Ürményi báró ő kegyelmessége is elölülőnek a második táblánál azonban meghagyatott. Megállíttatott az is, hogy az országgyűlésnek tanácsbiráskodásai és végzései magyar nyelvén írattassanak meg. A volt királyi biztosoknak a főispáni hivatalokat mind be kellett tömni és kötelesek lesznek magokat mindezekből kimenteni. Kérdés volt a felől is, hogy a fel-táblát, a mely eddig főemberek táblájának (Tabula Magnatum) hivattatott, hogy nevezze az al tábla az összefelelkezésbe, voltak a fel táblások közül, akik jelentették, hogy talán felséges táblának (Excelsi proceres) kellene őket nevezni az eddig való szokás szerint, de közakarattal megállíttatott, hogy az al-tábla a fel-táblát ne nevezze másképen, hanem tekintetes frl-tábla. íme, az a Erdélyi Magyar Hírvivők eddig ismeretlen számainak e tartalma is bizonyítja, hogy az első erdélyi magyar hirlap magára vál Alföldi béla amateur fölvétele után.. GRÓF KHUEN-HÉDERVÁRY MINISZTERELNÖK A KÉPVISELŐHÁZ AUGUSZTUS 10-EI ÜLÉSÉN BEJELENTI A KORMÁNY LEMONDÁSÁT. * Akkor olvasott regények. * Ez az «Erdélyi Magyar Hírvivő» szerkesztőségének megjegyzése.