Vasárnapi Ujság – 1903
1903-08-16 / 33. szám - Két új román püspök (arczképekkel). Dr. Siegescu József 545. oldal / Élet- és jellemrajzok
32. SZÁM. 1903. 50. ÉVFOLYAM. P.ADU DEMETER, NAGYVÁRADI GÖRÖG-KATHOLIKUS PÜSPÖK. VASÁRNAPI ÚJSÁG. KÉT ÚJ ROMÁN PÜSPÖK. A király az idei május hó folyamán két román görög-katholikus püspököt nevezett ki: Nagyváradra dr. Radu Demeter lugosi püspököt, ennek helyébe pedig lugosi püspökké dr. Hosszú Vazul pápai praelátust, ki addig balázsfalvi kanonok volt. A két új püspök beiktatására most került a sor. Hosszú Vazulé közelebb már megtörtént, Radu Demetert pedig e hó 16-ikán iktatják be Nagyváradon.KEADU DEMETER fiatalon jutott a nagyváradi görög-katholikus püspöki székre, harminczöt éves korában pedig már lugosi püspök volt. 1862-ben született az alsó-fehérmegyei Szász-Ujfaluban. Középiskoláit Nagyenyeden és Balázsfalván elvégezvén, a római görög-katholikus kollégiumban tanult theologiát s szónoki tehetségével, képzettségével már itt is kitűnt. Hazatérve, eleinte a balázsfalvi érseki irodában működött, majd Bukarestbe került, s ott a magyarországi görög-katholikusok számára plébániát szervezett s egyúttal a papnövelde tanára, nemsokára pedig igazgatója is lett. Bukaresti szereplésével nagy mértékben magára vonta a figyelmet. Összeköttetésbe jutott Goluchowsky Agenor jelenlegi külügyminiszter, akkor bukaresti osztrák-magyar követ családjával is, mint a gróf gyermekeinek latin tanítója. 1896 novemberében a király a hazában is szép hírnévre szert tett fiatal papnöveldei igazgatót kinevezte lugosi püspökké. A kinevezést örömmel fogadták azok, a kik dr. Eadut ismerték s ő a hozzáfűzött reményeket be is váltotta. Eadu, mint lugosi püspök nagy tevékenységet fejtett ki egyházmegyéjében. Hat év alatt egyházmegyéjében Ifi templomot, 26 iskolát és 20 paplakot építettek fel; a lugosi rezidencziát is átalakíttatta úgy, hogy utódának állásához méltó helyiséget adhat át. Kezdeményezte egy lugosi állami gimnázium mellett felállítandó internátus létesítését is s ámbátor szegény az egyház, e czélra összegyűjtött már 50,000 koronát, úgy, hogy utóda nemsokára megnyithatja az intézetet. Az iskolai ügyek iránt általában nagy érdeklődést tanúsított. A lugosi állami főgimnáziumban rendezett ünnepélyeken és vizsgálatokon mindig részt vett, buzdítva az ifjúságot erkölcsös életre, kötelességtudásra és hazaszeretetre. A közügyekben is tevékeny részt vett, mint vármegyei közigazgatási bizottság tagja. A politikai mozgalmaktól tartózkodott, Ő a béke embere. Papjait és hiveit királyhűségre, hazaszeretetre és törvénytiszteletre tanítja s tekintve azt a nagy tekintélyt, melyet a román népnél a püspök élvez, ez irányú működésének meg is van a hatása. Mikor a mult évben a közoktatási miniszter rendeletet adott ki a magyar nyelvnek a nemzetiségi iskolákban való hathatósabb tanítására, Radu volt az első román püspök, aki az egyházmegyéjéhez iskolákban elrendelte a magyar nyelvi tartozó órák szaporítását és arra figyelmeztette a tanítókat, hogy gyakorlati módszerrel igyekezzenek az ifjúságot az állam nyelvére tanítani. Hazafias érzéseiről tanúskodik az a beszéde is, melyet 1899 szeptemberében Liget temesmegyei községben tartott, egyebek közt így szólva híveihez: «Ebben a földben porladoznak apáitok, dédapáitok csontjai. Ez a ti hazátok, ez a mi közös hazánk. Ennek az édes magyar hazának legyetek engedelmes hű fiai. A boldogság üdítő kristályvizét két egymás szomszédságában fakadó forrásból meríthetjük t. i. a vallás- és a hazaszeretet forrásaiból, ennélfogva az ikertestvérhez hasonló két fogalom : Isten és haza egyformán szent legyen előttünk. Az egyházi és a közügyekben való tevékenysége mellett jelentős szerepet játszott Lugos város társadalmi életében is. Aulájában a társadalom minden rétegét vendégként szívesen látta. Majd a vármegye hivatalnokai, majd a birói kar, a katonaság, az állami főgimnázium tanári kara volt nála hivatalos, akikkel mindig leginkább a társadalmi élet fejlesztéséről szeretett társalogni. Nagyvárad Eaduban hazafias, lelkes, tudós román püspököt nyert. * Eadu helyére lugosi püspökké dr. Hosszú VAZUL balázsfalvi kanonok neveztetett ki. Az új lugosi püspök szintén még fiatal ember. 1866-ban született Maros-Vásárhelyen. Unokaöccse Hosszú József volt államszámvevőszéki alelnöknek. Tanulmányait szülővárosában és Rómában végezte, ahol a kollégium legkedveltebb tanítványai közé tartozott. Tanulmányainak befejeztével Balázsfalván teológiai tanár, majd ugyanott internátusi rektor lett. Az internátus abban az időben anyagilag gyenge lábakon állt. Hosszú az érsek támogatásával, észszerű gazdálkodás alapján rendezte az intézet anyagi helyzetét. E sikerűlt gazdálkodással magára vonta az érsek figyelmét, aki őt az egyházi javak főkormányzójává nevezte ki. Itt kezdődik Hosszú pályájának emelkedése. Az internátust ezután szellemi téren is emelni igyekezett, a tanulóktól a magyar nyelv alaposabb tanulását is kívánva. A balázsfalvi káptalan 1898-ban kanonokká választotta Hosszút, a hét u. n. Bob-féle — néhai Bob püspök alapítványából javadalmazott — stallum egyikére, melyek betöltése választás útján a káptalan hatáskörébe tartozik. Hosszú a káptalanban is rövid idő alatt nagy tekintélyre tett szert. Alig 33 éves korában a pápa pápai prelátusi czimmel tüntette ki. Hosszú Rómában is kedvelt ember. Nem rég is vezetett oda egy leginkább tanulókból álló zarándoklatot. A zarándoklat Hosszú javaslatára Budapestet is megtekintette, mely alkalommal a tanulókat Wlassics miniszternek is bemutatta. Hosszú a politikai életben nem vett részt. A vármegyei életben azonban élénk szerepet vitt s többféle bizottságnak tagja volt. A románok becsülik alapos képzettségét, tehetségeit és vallásosságát, — a magyarok pedig nyugodtak lehetnek, hogy a lugosi román egyházmegye vezetése megbízható, hazafiasan gondolkozó püspök kezébe jutott. Dr. Siegescu József. AZ ORSZÁGHÁZBÓL. A képviselőháznak az utóbbi hetek alatt izgalmas napjai voltak. Egymást érték a zajos ülések. A rekkenő hőség nem tartotta vissza a honatyákat, hogy szorgalmasan el ne járjanak az ülésekre s a közönséget, hogy a karzatokat sűrűn ne látogassa. Valóságos harczok folytak egy-egy érdekesnek ígérkező ülésre a karzati jegyekért. A háznagyi hivatal szüntelen ostromnak volt kitéve képviselők és mások részéről s bizony nem egyszer csaknem többen voltak a kirekedtek, mint azok, akik jegyhez jutottak. Ilyen szenzácziós nap volt augusztus 10-ike, melyen a kormány bejelentette lemondását. Képeink ennek az ülésnek főjeleneteit tüntetik 545 föl. A karzatok zsúfolásig telve, csak a főrendek karzata, jobbról az emeleten, tűnik föl viszonylagos néptelenségével. Földszint, az ülésterem mellett levő karzatokon az újságírók népes gárdája lesi a miniszterelnök szavait. Benn a teremben, a két jobboldali újságírói rekesz előtti padokon, a szabadelvű párti képviselők csoportja, mely még folytatódik a Ház középrészéig, sőt azon túl is balfelé, amint második képünkön látható. Az elnöki emelvény leszámításával a tárgyalóterem teljes képe tárul e képeken elénk. Csupa mozgás az alakokban, a jelentős pillanat rányomja bélyegét az egész képre. Főleg a baloldal hullámzik folyton. Szinte halljuk a kezdetben hangos, utóbb halk zsibongást, mely a tömött sorokból terjed. Az ideges nyugtalanság egyre fokozódik az ülés elejét lekötő formaságok elintézése alatt. Némileg csillapodik a zaj, míg az összeférhetetlenségi bizottság ítéletét felolvassák, melyben a horvát miniszterről van szó. Azután ismét magasra csap a kedélyek hullámzása. És e mozgalom közepett szoborszerű nyugalommal áll helyén a miniszterelnök. Egy arczizma sem rándul meg, s az egyszer fölvett testtartást el nem hagyja perezre sem. Hangja csak ritkán vesz erősebb nyomatékot. Rövid szavakkal jelenti be a kormány lemondását. Néhány percz múlva már ott ül hintójában titkárjával, Skerletz báróval. Szivarra gyújt és vidáman fordít hátat az iménti esemény szinterének. HOSSZÚ JÓZSEF, LUGOSI GÖRÖG-KATHOLIKUS PÜSPÖK. A PARLAMENTI VIZSGÁLÓBIZOTTSÁGBÓL. Az új országháznak delegácziós terme, mielőtt még tulajdonképeni czéljának szolgálhatott volna, egészen más munkának lett színhelye az elmúlt napokban. A parlamenti vizsgálóbizottság tartotta ott üléseit. Tizenöt tagot küldöttek ki a vesztegetési kísérlet ügyének kiderítésére s csaknem ugyanannyi ülésre volt szükség, hogy a bizottság befejezhesse működését. Nagy munka volt; a három első napon a bizottság naponként kétszer, csaknem pihenés nélkül tárgyalt. Akkor belátták, hogy a felgyülemlő anyagot lehetetlen oly rohamosan azzal az alapossággal megismerni, mint az ügy természete megkívánta. Innen kezdve naponkint d. u. 3 órától 9-ig tartottak az ülések, de nem egyszer kilencz után is. A hatalmas kötetre menő vizsgálati anyag alapján a képviselőház elé jelentést terjesztenek, amelyet Szivák Imre előadó szerkesztett s a bizottság még csak ezután vitat meg. Képeink a bizottsági tárgyalás egyes szereplőit tüntetik föl. Egyik képünkön Bohonyi elnök látható, amint az ülés előtt az iratokat tanulmányozza. Egy másik képünk Polónyi Gézának