Vasárnapi Ujság – 1903
1903-08-23 / 34. szám - Donáth Gyula szobrász-művész 34. szám / Arczképek, Hazaiak - A párisi Metropolitain-vasuton történt szerencsétlenség áldozatainak feltalálása a Gouronnes állomásnál 34. szám / Időszerü illusztrácziók - A szombathelyi iparkiállitásról: A kiállitás főkapuja. - Széll Kálmán védnök megérkezése a kiállitás megnyitására. - A védnököt üdvözli a kiállitás elnöke. - A kiállítás megnyitása 34. szám / Időszerü illusztrácziók - Erzsébet királyné szobrának leleplezése Bártfa-Fürdőn: A leleplezési ünnep. - A küldöttségek érkezése. - Berzeviczy Albert az ünnepi beszédet mondja 34. szám / Időszerü illusztrácziók - Lengyelek Budapesten: Bevonulás a Kerepesi-úton. - Fogadtatás a keleti pályaudvar előtt. - A lengyelek zenekara 34. szám / Időszerü illusztrácziók - Erzsébet királyné szobra Bártfa-fürdőn. Donáth Gyula szoborműve 34. szám / Műtárgyak - A «Villa Mira» katonai gyógyintézet és környéke 34. szám / Táj- és uti képek; épületrajzok, Hazaiak - Szigetvár vára ma. - A szigetvári Zrinyi-emlék 34. szám / Táj- és uti képek; épületrajzok, Hazaiak - A bártfai Erzsébet-szobor leleplezése (képekkel). Gyöngyösy László 553. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekü közlemények - Huszonnégyemeletes ház Pittsburgban 34. szám / Természettudomány; ipar; gazdaság - Képek a párisi Métropolitain-vasutról (képcsoportozat) 34. szám / Természettudomány; ipar; gazdaság
34. SZ. 1903. (50. ÉVFOLYAM.) SZERKESZTŐ FŐMUNKATÁRS NAGY MIKLÓS. MIKSZÁTH KÁLMÁN. Előfizetési feltételek: VASÁRNAPI ÚJSÁG é« 1 egész évre 24 korona POLITIKAI ÚJDONSÁGOK (a Világkrónikával) együtt félévre _ 12 • Csupán az egész évre 16 korona VASÁRNAPI ÚJSÁG 1 félévre _ 8 . BUDAPEST, AUGUSZTUS 23. A POLITIKAI ÚJDONSÁGOK (a Világkrónikával) egész évre 10 korona félévre . « Külföldi előfizetésekhez a postailag meghatározott viteldij is csatolandó. A BÁRTFAI ERZSÉBET SZOBOR LELEPLEZÉSE. A HÍRES, ŐSRÉGI «Savanyúviz»-völgyben, sötét fenyvesek árnyékában, a természet szépségének varázsán kívül szent emlékek, hazafias érzelmek zsongják körül az elmerengő vándort. A fenyvesek suttogása tündérmesét regél nekünk a régi időkről, a nagy magyar asszonyról, Zrínyi Ilonáról, a kinek hozzá méltó nagy fia, II. Rákóczi Ferencz, mint gyermek talán épen ez ösvényen verte fel kaczagásával a mély erdőt, a hol most üdülő késő utódok pihenést lelnek, gyógyulást keresnek. Ide látszik a még romjaiban is kevély sasfészek, a zborói vár, a Rákócziak ősi vára, a másik völgyházról a régi, szabad királyi város, Bártfa, az idő mohától belepett bástyáival, falomladékaival. Azóta két század tűnt le, de az idő mintha ismételné magát. Mint régen, újra egy fejedelemasszony lépeget az erdő árnyékos ösvényein, aki a legszentebb anyai fájdalom terhe alatt roskadozva jár-kél élete útjain. Aki egyszerű szürke selyemkendővel fedve fejét, veszi napi fürdőjét, a ki gyalog bejárja a vidék kiesebb fekvésű helyeit; egyik-másik fordulónál a reá már várakozó pereczes gyerektől vásárol egy-két darabot, míg a gyerek hálálkodik az «áldott lelkű nagyságos asszony»-nak. De a merre megy, a merre jár, egy nép szeretete, egy nép mély részvéte kíséri. A királyi asszony tudja, látja, érzi ezt, érdeklődik is minden szép és nemes iránt, de vigasztalni semmi sem tudja. Az anyai fájdalom, amilyen szent, épen olyan vigasztalhatatlan is. Ebből az emlékből szövődött az a világi fényben talán nem annyira tündöklő, de benső egyszerűségében annál meghatóbb ünnep, melyet Bártfa a múlt vasárnap ült osztálykülönbség nélkül a nép ezreinek jelenlétében. Odaadó, lángoló szeretettel ünnepelte most a közönség annak az emlékét, aki idegenből szállt e tájékra, de az idegen környezetben, a gyászos időkben is rokonszenvezett nemzetünkkel. Ez az odaadó, hálás érzés emelte neki azt a szobrot, amely igazán a nép összességének fillérein készült. Az ünnep is a nép szeretetének kifejezője volt. Az úri ruhák mellett ott rajzott a föld népe, a férfiak a maguk szőtte kenderszín ruhában, vörös-kék sujtásos mellényben, az asszonyok, leányok virágos, kék, fehér viganóban. A déli nap verőfényében kezdődött az ünnep, de az égre egy-két felleg borult, amely enyhítette a nap tikkasztó erejét. A sátrak alatt a korláton kívül a vidékről összegyűlt nép hullámzott. A Deák-szálló előtt, ahol a megboldogult királyné lakott, állott a szobor nemzeti színű lepellel eltakarva a kíváncsi szemek elől. Az áhítatos csöndben az eperjesi katonai zenekar a Hymnuszt adta elő. Utána Bárdossy Jenő főispán, mint a szoborbizottság elnöke fényes díszmagyarban mondott megnyitó beszédet, melynek elhangzása után Berzeviczy Albert tartotta meg ünnepi beszédét. ERZSÉBET KIRÁLYNÉ SZOBRA BÁRTFA-FÜRDŐN. Donáth Gyula szoborműve