Vasárnapi Ujság – 1903
1903-08-23 / 34. szám - Czirkvenicza (képekkel). Mohorai Pál 556. oldal / Hazai táj- és néprajzok; közintézetek; népszokások; műtárgyak
556 VASÁRNAPI ÚJSÁG. 34. SZÁM. 1903. 50. ÉVFOLYAM. te. No, de most már pihenni mehetsz. Jó éjszakát, Lujza. — Jó éjszakát, — rebegte Lujza s elindult kis szobácskájába. A küszöbnél még megállt egy pillanatig. Talán még valamit várt. Lába roskadozott. Úgy érezte, mintha a szive akarna megszakadni. Aztán tovább ment. CZIRKVENICZA. A megboldogult Szilágyi Dezső szokta volt mondani: «Csak egy igazi orvos van, a tenger és annak asszisztense a napfény.» Ha így vennők a dolgot, akkor igen vékonyan állnánk orvosok tekintetében, mert nekünk magyaroknak csak egy tengeri fürdőnk van: Czirkvenicza. Hanem az igaz, hogy ez aztán, mint fürödni való hely, a legjobb a Quarnero fiatal, összes fürdői között. Fürdőhelynek még úgyszólván csak 1887 óta kezd szélesebb rétegekben ismert lenni, mióta dr. Frischauf János gráczi tanár ráirányította az orvosvilág figyelmét klimatikusan rendkívüli előnyös fekvésére, egészséges, csodásan tiszta levegőjére s pompás, sekélyes, homokos partjaira és a mióta József főherczeg közbejöttével fölépült ott egy nagy szálloda, mely párisi fénynyel és kényelemmel rendeztetett be. A főherczeget főleg az a hazafias szempont vezette, hogy a magyar is otthon költhesse a pénzét, ha tengeri fürdőre megy. Lassan-lassan a szép Fiume is világforgalmi ponttá lett, ehhez járult a zóna, az olcsó odajutás, ami mind nagyot emelt Czirkveniczán, megfordulván ott nyaranta és tavaszkor sok magyar utas és üdülő. A milyen új és fiatal Czirkvenicza fürdőhelynek, épen olyan kopott, öreg, sőt anyaföldnek. Valóságos holt világ. A elaggott Karszt terméketlen vidékének egy darabja. Úgy érzi magát itt az ember, mintha már egy milliárd évvel lennénk később: a földgolyóbis mintha már kiégett volna és csak úgy szórakozottságból hoz és táplál imitt-amott egy-egy fügefát vagy valami elkényszeredett növényfélét. Sivár, kietlen, minden kihalt. Ez az abszolút nyugalom a halotti csönd, madár nem csicsereg a levegőben, bogár nem zümmög a füvek között. Csak a tenger mozog, lágyan, fönségesen, csak a tenger él. Valaha zöld erdők, hatalmas faóriások borították be a közeli hegyeket St.Helena fölött szemben a Veglia szigetén és messze mindenütt, a merre szem lát. S az erdőségekben zöld fű nőtt s az erdőségek szokott lakói rajzottak, madarak, vadak, bogarak. De ez századok előtt volt. A hatalmas erdőknek lába támadt. Az óriás szálfákat elhordták innen a velenczések, s most, mint a velenczei paloták czölöpei, abban a csalódásban vannak, hogy az özönvizet élik, akárcsak kőszénné lett ükapáik. A bóra és sirokkó úr lett most már, a fapotentátok nem álltak nékik ellent, lassan-lassan tehát lefújták a termő humuszt a hegyoldalakról a tengerbe s ott maradtak csupaszon hegyek gyomrában levő kövek, sőt még ezek is a elkoptak, a perzselő napfény omlóssá, likacsossá tette őket, olyanok most, mint valami kővé vált óriási szivacsok. No, már most képzeljen az olvasó ennek a tompa, szürke világnak egyik legsivárabb pontjára egy odacsöppentett paradicsomot, buja növényzetű üdezöld parkot, a déli növényvilág arisztokratáival, szép oleanderekkel, agavékkal, magnóliákkal, a park végébe pedig egy ragyogó palotát a modern izlés összes raffinement eszközeivel, plateaukkal, teraszokkal, villamvilágítással, vízvezetékkel, ez a «József főherczeg szálloda», vagyis a Therapia, mert a jeles szaktudós és európai hirű orvos, dr. Ebers Henrik a szálloda földszintjét a Higiénia mai magaslatában, annak összes tanulmányaival ellátta s maga kezeli a betegeket. Czirkvenicza községe egy kis séta onnan. Egykor a Modrus herczegeké volt, kik aztán a Frangepán nevet vették fel s hazánk történetében is szerencsés szerepet vittek. A környék népei halászok, kecskepásztorok és kőművesek, még ma is gyászolják az utolsó Frangepánt, kinek felesége, Szelepcsényi Amália, a környék minden asszonyának hét éven át évenkint egyegy fekete szövet kendőt rendelt adatni férje halála után. A fekete kendő e hét év alatt állandó, sőt többé már meg sem változtatható divattá lett, úgy, hogy ma is minden odavaló asszony gyászkendőben jár, nem is sejtve már az okot, hogy miért. Egyébiránt az egész vidék tele van a Frangepánok emlékeivel. Czirkvenicza mellett a Dubranicza völgyben a Kotor halmon ma is ott van romokban egy váruk, melyhez nem egy rege tapad, a helységben magában is volt egy kastélyuk, mely most a József főherczeg tulajdona, ki azt László fia emlékére gyermek-menhelynek engedte át és azóta «László gyermekotthon» néven ismeretes, benne magyar apáczák gondozzák igaz szeretettel az ott nyaraló szittya palántákat, kik vígan lubiczkolnak délutánonként a kastély falait csapkodó hullámok közt. A falu és a Therapia közt fekszik a A LELEPLEZÉSI ÜNNEP. BERZEVICZY ALBERT AZ ÜNNEPI BESZÉDET MONDJA. ERZSÉBET KIRÁLYNÉ SZOBRÁNAK A KÜLDÖTTSÉGEK ÉRKEZÉSE A LELEPLEZÉSRE. Az első sorban közbül Berzeviczy Albert, mögötte Zsilinszky Mihály államtitkár és Bárdossy Jenő főispán haladnak. BÁRTHA FÜRDŐN,