Vasárnapi Ujság – 1903

1903-08-23 / 34. szám - Czirkveniczai képek: A «Therapia». - Halászok a czirkveniczai partoknál. 34. szám / Táj- és uti képek; épületrajzok, Hazaiak - Hires méregkeverők 557. oldal / Történelem; régészet és rokontárgyuak

37.­SZIM. 1903. 50. ÉVFOLYAM. « Villa Mira», azt is József főherczeg tartja fenn katonai gyógyháznak. Mindenütt a József fő­herczeg keze, mint a XIV-ik században a Fran­gepánoké. Csakhogy a Frangepánok arra hasz­nálták a parton épült fészkeiket, hogy a tengeri utasokra innen csapjanak le, míg a XX-ik szá­zad modern nagy­ura épen ellenkezőleg azon fáradozik, hogy a ki­utas oda téved, az otthon találja magát épen úgy, mintha a legműveltebb nyugaton járna. Czirkvenicza csak úgy lassan haladt, hiába halmozták ott össze Frangepánék a tömérdek zsákmányt, néhány kis viskó állt ott százado­kon át, néha megfogyva, néha megszaporodva egy vagy kettővel, az új aerában maguktól hoz­zák oda az utasok a pénzt s egy-két évtized múlva pompás paloták fogják magukat kac­ér­kodva nézegetni a tenger tükrében. A Therapia, ez óriás anyaépület még most szinte a viszon­tagságokkal küzd, de a jövő nem bizonytalan. Már­is kölykezi a házakat és villákat a part mentén, míg végre mintegy varázsütésre egy­szer csak készen lesz ott a Quarnero legszebb, legdivatosabb és legegészségesebb tengeri für­dője. A telkek ára máris szinte megközelíti a bécsieket és a budapestieket. A kis Czirkve­nicza község jövőjét a Therapia állapítja meg, de viszont a Therapia jövőjét is csak Czirk­venicza emelkedése idézheti elő. Ma csak a kontúrjai állnak ott egy világfürdőnek. Az van meg csak még eddig, a mit a fenséges Természet adott oda és a mivel azt József főherczeg meg­szerezte. A többit majd elvégzi a zóna és a magyarok. Mohorai Pál: VASÁRN­API ÚJSÁG. 557 HIRES MÉREGKEVERŐK. A régi görögöknél a megmérgezés rendes, törvényes kivégzési mód volt, — tudjuk, hogy pl. Sokratest is erre ítélték a hálátlan athéniek. Rómában is széltében járta a mérgezés, különö­sen a császárság korában. Volt egy hírneves méregkeverő nő, Locusta nevű, a­kinek tudo­mánya sokáig fenmaradt s maguk a császárok is éltek vele. Nero a Locusta méreggel emésztette el öc­csét, által feltalált Britannicust, Agrippina a férjét, Domitianus előbb az atyját, Vespasianust, aztán öc­csét, Titust. Hogy mi volt s miből készült az a méreg, azt nem tudjuk. Nagyon nehéz volt hozzájutni, csakis a császá­rok tudták a titkát. A többi urak más mérgezési módokhoz voltak kénytelenek fordulni. Haszná­latban volt egy mérgezett hegyű tű, a­mel­lyel a gyilkos, a Forum tolongásában hozzáférkőzve áldozatához, alig észrevehető kis szúrást ejtett rajta s az csakhamar holtan rogyott össze. A nápolyi múzeumban most is látni Pompeji romjai közül előkerült gyűrűket, melyeken ru­góra járó kis méregtartó van; ennek érintésére egy csepp méreg nyomult ki belőle. Az asztal­nál, a beszéd hevében, egy mozdulatot tett a gyilkos áldozata tányéra felé s ezzel megmér­gezte az ételét. Mondják, hogy még néhány évvel ezelőtt is, New­ Yorkban történt ilyen mérgezési eset. Nagy divatja volt a mérgezésnek a renais­sance-kori Olaszországban. Ez az idő volt az orgyilkosság virágkora: hatvan-féle módot tud­tak arra, hogy mikép lehet botrány és vesze­delem nélkül eltenni láb alól az útban álló embert. A leghíresebb méreg az aqua toffana volt, a­mely használatban volt a XVIII. század elejéig, most azonban mibenlétéről nem tudunk semmi egyebet, csak azt, hogy valószínűleg arzenikum-készítmény volt, színtelen, szagta­lan és íztelen. Nagyon hatásos volt, ha az ember a kés egyik oldalát bekente vele s a kés­sel kettévágott egy almát, észrevétlenül mér­gezhette meg az egyik fél almával, a kinek oda­adta, míg a másik felét baj nélkül megehette maga. De volt olyan méreg is abban az időben, a mely csak évek múlva ölt: a kinek beadták, egymás után kihullt a foga, a haja, elsenyved­tek tagjai s lassú sorvadásban pusztult el. Vol­tak mérgezett gyertyák, mérgezett virágok, mérgezett keztyű,­­ különösen a Borgia-csa­lád tagjai vitték nagy tökéletességre a mérge­zés efféle módjait, a Mediciek pedig Franczia­országban is meghonosították. Ezeknek a mér­geknek megvolt az a tulajdonságuk is, hogy nem hagytak nyomot a holttesten. Borgia Lukréczia személyében legenda-szerű lett ez a mérgezés, Borgia Sándor még inkább kifej­lesztette, Borgia Czézár pedig mesteri tökéle­tességre vitte. Ez utóbbitól még nála nem sok­kal különb atyja is félt, néha azonban együtt főzték ki mérgezési terveiket. Egy alkalommal azonban ugyancsak megjárták. Egyszerre öt bíbornokot akartak megmérgezni. Valami kide­ríthetetlen tévedés következtében azonban a boros kancsók felcserélődtek s a mérgezett bor­ból maguk a méregkeverők ittak. Borgia Sándor meg is halt, Czézár azonban kigyógyult. A Borgiák mérgezési tudományát és rettentő lelkiismeretlenségét elevenítette fel egy franczia nő, Brinvilliers marquisné, leánykori nevén Doubray kisasszony. Ez a női szörnyeteg egy elég előkelő franczia nemes leánya volt , mint emlékirataiban maga is megvallja, már gyer­mekkorában is tele volt a legroszabb indulatok­kal. Egyébiránt nagyon szép nő volt , szépsé­gével nagyon vonzotta magához a férfiakat. Húsz éves korában neje lett egy gazdag nemes­nek, Brinvilliers marquisnak, a­ki vagyonát anyja révén Gobelintől, a róla elnevezett képes szőnyegek feltalálójától örökölte s házát tömér­dek roppant értékű gobelinnel ékesítette. A marquisné nem sokkal esküvője után belesze­retett egy Sainte-Croix nevű hadnagyba. A bű­nös viszonyt nem a férje, hanem az apja fedezte fel, a­ki a hadnagyot a Bastilleba záratta. A marquisné ezóta rettentően meggyülölte apját, a hadnagy pedig a börtönben megtanulta, hogy kell az arzenikummal bánni. A marquisné apáczának öltözve sorra járta a kórházakat, vigasztalta a betegeket s ennivalót adott nekik. A mely beteget egyszer így ápolt, az cs­akhamar meghalt. A marquisné kísérletet tett azzal a méreggel, melyet hadnagyától kapott. Mikor már háláláról kellőképen meg­győződött, meglátogatta apját. Nyolcz hónapig folyton kedveskedett neki s ezalatt titkon, las­sankint beadogatta neki a mérget, napról-napra várva a hatását. Az öreg ember szervezete ellenállt a méregnek: elvetemült leánya hu­szonnyolczszor kevert ételébe mérget sikerte­lenül. Ekkor végre megkettőzte az adagot s ez hatott s az öreg Aubray meghalt. Hogy aztán öröksége teljesen ő reá szálljon, megmérgezte két fivérét és meg akarta mérgezni nővéreit is, hogy fényűző háztartására megszerezze a költ­séget. Lassankint úgy kezdett bánni az arze­nikummal, mint más ember a sóval, csak úgy CZIRKVENICZAI KÉPEK. A «THERAPIA». HALÁSZOK A CZIRKVENICZAI PARTOKNÁL. (A háttérben a régi Frangepán-kastély, most László-gyermekotthon látszik.)

Next