Vasárnapi Ujság – 1903
1903-08-23 / 34. szám - Lengyel látogatók Budapesten (képekkel) 562. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekü közlemények - Római gyöngyök 562. oldal / Vegyes kisebb czikkek és közlemények
562 VARÁRNAPI UTSÁG. 35. SZÁM. 1903. 50. ÉVFOLYAM. Lippe, Austerlitz, Lüttich, Anhalt, a melyek mellett Ungvár, Torda, Pest, Buda, Pozsony képviselik szerényen a magyar földet. Belgrád, Travnik pedig a Balkánt, míg Bábel, Sodorna kissé exotikus elemet vegyítenek ebbe a baedeckeri névjegyzékbe. De hagyjuk a politikát és földrajzot, térjünk át a zoológiára. Alig van állatfaj, amely a főváros lakói nevében képviselve ne lenne. A szárnyasok közül: Madár, Szajkó, Sólyom, Pintyőke, Seregély, Veréb, Banka, Gerle, Galamb, Varjú, Rigó, Szarka, Czinke, Stiglicz, Bagoly, Sas, Snepf, Páva, Gödény, Pelikán, Fecske, Holló, Kánya, Gólya, Csirke, Kakas, Csóka, Filemile ; a vízi állatok közül: Harcsa, Delfin, Ponty, Csuka, Hering, Kárász, Rák, Fóka, Vidra; az erdő vadjai közül: Róka, Medve, Maczkó, Farkas, Őz, Nyúl, Szarvas, Borz; a nagy ragadozók közül: Oroszlán ; a házi állatok közül: Macska, Párducz, Bika, Bárány, Kos ; ezután: Elefánt, Hörcsög, Patkány, Ürge, s végül Sáska, Darázs, Pók mind egy-egy család ösmertető jele a matrikulákban. Hát még a növényvilág számos változata, kezdve az ábrándos Szegfűn, Rózsán, Balzsam, Borostyán, Ibolya, Rozmarin, Árvácska, Pálma és Narcziszon, végig a konyhakertészet ízes és hasznos veteményein, mint pl.: Sáfrány, Kapor, Borsó, Mák, Torma, Káposzta, Komló, Zeller, Paprika, Sóska, Paréj, Saláta, Répa, Berek, Petrezselyem s végezve a Lapun, Tövisen és Tüskén. A gabonaneműek: Zab, Árpa, Búza, Bors közt ott a Konkoly; a gyümölcsneműek között: Szilva, Kökény, Mandula, Czitrom, Som és Eper; a fák közül a Hárs és Fenyő díszlenek jól a főváros talajában. De ez még mind semmi, még sokkal eredetibb ötleteket szül a véletlen humora. Budapest lakosságából minden kitelik. Hasznos munkára kéznél van itt a Gyűszű, Olló, Czérna. Kétesebb foglalkozásokban sem szenvedünk szükséget, mert van Zsebrák, Tolvaj, Uzsorás. Akad aztán némi Vaj, Turó, Zsemle is, amennyiből kitelik egy szerényebb Vacsora vagy Früstük, sőt néha Dáridó is. Tál, talán sem hiányzik hozzá, de mihaszna, ha nincsen villa és kés? Körüle telepedhetik egész sereg Atyafi, Sógor, Bácsi. És ki hinné mindezek mellett is, hogy a főváros hétszázezernél több lakosából nem telnék ki egyetlen épkézláb ember? Csak Oldal, Váll, Törzsök és Borda található az összes testrészek közül, meg egy Orr, ellenben se kéz se láb, sőt hiába van Sapka, Süveg és Kalap, még fej sincs. A helyett mindenféle Néma, Siket, Sánta, Béna rontják a glédát. De hogy igazságosak legyünk, rá kell mutatnunk az érem másik felére is. A világtörténet nem egy nagy alakja, sőt a mythologia néhány előkelő istene s az ószövetség legelső patriarkhái is bizonyára soha nem álmodott névrokonokra lelnek a mi fiatal székvárosunkban. Büszkén vallhatunk magunkénak egy Junót, Vénuszt, Phoebust. Az első emberpár és leszármazói sora majdnem hiánytalan. Ádám és Évától, Ábel és Káinon át Noéig, Ábrahámig, Izsákig, sőt azon túl is: Salamon, Dávid, Absolon és Dánielig. római kort Platón, A görög Hannibál, Czézár és Vespasian képviselik klasszikai méltósággal, a középkort Mohammed, Rafael, az újat Rousseau,, Volter, Washington, Heine, Mendelssohn, Kant, Nietsche, Luthert — ki hinné — Tetzellel és Kálvinnal újra összehozta sorsa. Budapesten Wagner Tannhäuserrel együtt, Schiller pedig Wallensteimnal és Stuart Máriával mutatkozik be, ellenben Göthe és Shakespeare távollétükkel kötnek s csak Faust-tal tünde-és Lear-ral vesznek részt társadalmi életünkben. De Budapest — ezt el kell ismernünk — főleg az ellentétek és paradoxonok városa. Minden tulajdonságnak és állapotnak megvan a maga ellenlábasa lakói nevében. Van itt Csinos és Csintalan, Korai és Késői, Kurucz és Labancz, van Sík és Hegyes vagy Halmos, van Lassú és Gyors vagy Sebes, Meleg és Hűvös, sőt Hideg is, Nagy és Kis, sőt Apró is. Azonkívül Kopasz és Hajas, Szende és Kaczér, Ritka és Sűrű, Rövid és, Hosszú, Sovány és Kövér, Erős és Gyenge, Éles és Tompa, Szőke és Barna, Ördög és Angyal. Ha van Széles, csak azért is van Szűk is, ha van Szomorú, van Víg is. A Keserűnek Édes felel meg, Okosnak, Bölcsnek a Balga és Badar, Babnak a Szabad, Sirónak a Mosolygó, Búsnak a Vidor, Puhának a Kemény, Ridegnek a Kedves. A legtöbb persze Elő, de van köztük Hulla is. Best és Szép körülbelül egyenlően fordul elő. Néhol a fokozás egész skálája tárul elénk, a legfinomabb nüanszokkal, a Szelídtől, sőt Kellemestől a Haragosig, sőt Vadig, a Szolgától a Zselléren át az Uracsig, az Újtól az Ócska, sőt Régi ig. Az emberi életkor minden szaka föllelhető ebben a roppant emberfajban: Gyermek, Kamasz, Serdült, Fiatal, Ifjú, Öreg, sőt Vén is. Különös azonban, hogy a kalendáriumi évszakok neveinek fölvételét csak német polgártársaink gyakorolják. Legalább van neve Jänner, Feber, Märtz, April, May, August és November, de megfelelő magyar egyenértékű elnevezést nem találunk. Még a hét napjai közül is csak Péntek és Szombat a mienk, Montag, Donnerstag, Freitag, Sonntag a németé. A számok végtelen világából is kevés a mienk: Hat, Husz, Száz, Ezer , azután Háromy, Négyessy, Hetesi, Hatvani — és semmi több. Az olvasó bizonyára kíváncsi lesz arra is, hogy melyik ház mégis a leggyakoribb név a főváros lakosai közt? Minden tréfát félretéve, konstatáljuk, hogy a legtöbbször, 1706-szor a Weisz név fordul elő. Ha tehát Budapest lakosságát 700,000-re tesszük, úgy minden 412-ik ember Budapesten Weisz. Tekintve azonban, hogy ebben a számban még nincsenek benne a családtagok, aminek figyelembevétele pedig legalább is megkétszerezi a Weiszek tekintélyes számát, ebből világos, hogy Budapesten körülbelől minden kétszázadik embert Weisznek hívnak. Utána a Kovács, majd a Horváth név a legáltalánosabb. És a legexetentrikusabb, legczifrább nevek?... Mert ilyen is akad, ha kissé tovább böngészünk a budapesti czimtár vaskos kötetében. De csak a legfeltűnőbbeket iktatjuk ide: Gyöngyvirági, Csapay, Nagyfejű, Pénzváltó, Tudja, Megadja, Inkább, Galuska, Négyöklű, Falábú, Tejfölössy, Elszánt, Talált, Szalámi, Subiczk, Aranylábú, Újság, Arviz, Ménkű, Gőgös, Kaszinó, Grammatika, Gyönyör és Szörnyű. V. ből készítik. E hal a Földközi-tengerben igen gyakori. A pikkelyét lekaparják, összekeverik a hal beleivel s aztán addig főzik, míg olyan sűrűvé lesz, mint a pép ; ehez az anyaghoz bizonyos mennyiségű halenyvet tesznek hozzá, hogy tartalmasabbá és ragadósabbá váljék. Mikor ez megvan, a gyöngykészítők kisebb-nagyobb alabastrom-darabokat vesznek elő, az előállítandó gyöngyök nagyságának megfelelően, hosszú, a kalaptűhöz hasonló drótdarabokra tűzik s váltakozva a ragadós anyagba és halenyvbe dugdossák s az ily módon az alabastromra ragadt anyagot meg hagyják keményedni. Ezt a munkát rendszerint asszonyok és lányok csinálják vánkosokkal borított asztaloknál; a vánkosok tele vannak tűzdelve dróttal és tűkkel. A munkásnők reggel elkezdik a sor egyik végénél és az alabástrom-golyócskákat egymás után dugdossák óvatosan a halból készült anyagba. Amíg egy sor végére érnek, a sor elején levők már meg vannak száradva. Ekkor az egészet elűlről kezdik s így folytatják mindaddig, a míg az alabástromra ragadt rétegek elérik a megfelelő vastagságot, mire a gyöngyöket teljes megszáradás czéljából félreteszik s mikor megszáradtak, zsinórra fűzik. Ha az ily módon készült gyöngyöt igazgyöngy mellé tesszük, akkor még csak észre lehet venni némi különbséget, magában azonban nehéz felismerni, hogy nem igazgyöngy. Nem egy hölgy, akinek nagyobb mennyiségű igazgyöngye van s tudja, hogy ez a világ előtt sem titok, igazgyöngyeit gyakran otthonhagyja a tűzmentes szekrényben s római gyöngyöt visel, a nélkül, hogy ezt mások észrevennék. Egy előkelő párisi hölgyről beszélik a következő esetet. A szép gyöngyeiről ismert hölgyet egy bálon az a baleset érte, hogy táncz közben zsinórra fűzött gyöngynyakébe beleakadt tánczosa, egy tiszt, vállrojtjába, a zsinór elszakadt s a gyöngyök mind leperegtek a padlóra. Nagy lett az ijedelem, a tánczot félbeszakították, a háziasszony s a többi jelenlevők gyorsan kezdték felszedegetni a szertehullott gyöngyszemeket. Csak a gyöngyök tulajdonosnője maradt nyugodt s kérte a társaságot, ne vesződjenek a kereséssel, úgysem az igazi gyöngyei voltak, mert azokat otthon hagyta s római gyöngyöket tett fel helyettük. Széll Kálmán megnyitja a szombathelyi kiállítást. A gépkiállításból. A SZOMBATHELYI IPARKIÁLLÍTÁSBÓL. — Zerkovitz Emil amaterr fölvételei, RÓMAI GYÖNGYÖK. A hires római gyöngyöt, amely az igazgyöngyhöz annyira hasonlít, hogy nem egy hölgy aggodalom nélkül viseli, egy argentina nevű hal pikkelye- LENGYEL LÁTOGATÓK BUDAPESTEN. A lembergi vasúti tisztviselők egyesülete évenkint rendezni szokott nagyobb kirándulására ezúttal Budapestet választotta, az időt pedig a Szent István-ünnepre tűzte ki. Szíves vendéglátással készültek Budapesten fogadásukra s több egyesület gondoskodott, hogy jól érezzék magukat. Kezdetben ezer lengyel érkezését jelentették, de csak alig kétszázan érkeztek augusztus 19-ikén. A Kerepesi utat már a megérkezés előtt jóval ellepték az üdvözlésben részt venni kívánók ezrei. A Keleti pályaudvarhoz több egylet zászlókkal vonult ki. Bent az indóház üvegfedelű óriás csarnokában is szorongó sokaság várakozott. A homlokzat nagy vaskapuját is föl kellett nyitni, hogy a tömeg szabadon mozoghasson. A kapuzat lépcsőzeténél várt a fogadó-bizottság s ott helyezkedtek el a fővárosi czigányzenekarok. Tíz óra 30 perczkor érkezett meg a különvonat. Legelőször a látogatók kíséretében jött egyenruhás zenekar volt látható, színes uhlános sipkában, zsinóros vörös ruhában és fényes rézhangszerekkel. Amint a lépcsőzeten megjelentek, a Rákóczi-