Vasárnapi Ujság – 1903

1903-08-30 / 35. szám - Az országos dalverseny Temesvártt (képpel) 579. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekü közlemények - Kihallgatások a királynál (képekkel) 579. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekü közlemények

34. SZÁM. 1903. 50. ÉVFOLYAM. tér, addig a drót rövid ideig sokkal több áramot is vezethet, mint a mennyit, — a teljes bizton­ság szemmeltartásával — rá lehetne bízni. Pél­dául egy olyan dróton, mely eredetileg csak hat lámpa ellátására van szánva, akár tizenkét lámpa számára is lehetne áramot vezettetni, csakhogy aztán az ilyen túlterhelésből előbb­utóbb veszedelem származhatik, nevezetesen ha az említett biztosítási készülék hiányos, mert a drót áttüzesedik, észrevétlen elszenesíti az elszigetelő réteget, majd hirtelen lángot vet a drót s felgyújt maga körül minden éghetőt. KIHALLGATÁSOK A KIRÁLYNÁL. A királyi palota rendesen csöndes tájékát máskor is föleleveníti a király ittléte, most azonban nagyobb mértékben irányult az egész nemzet érdeklődése a páratlan szépségű új vár­palota felé, mint valaha, hiszen nagyfontosságú és nehéz ügyeket tárgyalt ott a király a magyar államférfiakkal, a­kiket maga elé hívott, hogy meghallgassa véleményüket a mostani politikai válságról. Nem csoda tehát, ha e kihallgatások napjai alatt mindig nagy számmal akadtak, a­kiket odavitt a vár elé a kiváncsiság, hogy ha nem tudhatják is meg, mit és hogyan beszél­nek a politikusok a királylyal s mond-e véle­ményt s ha igen, milyet. Ő Felsége: legalább lássák a kihallgatásra meghívottakat bemenni és kijönni. A két hatalmas kőoroszlánnal diszí­tett várkapun ugyan nem eresztenek be senkit, csak a­kinek odabenn dolga van, de ez nem riasztotta el a kíváncsiak csapatát, a­kik a déli melegben is rendületlenül ott ácsorogtak, egyik­másik órák hosszat is, a kapu előtt s a Szent György­ téren. Jobb mulatság híján aztán a külsőségeken nézelődtek: egy-egy főbb rangú katonatiszt érkezésén, a várbeli őrség felváltásán, a­mi tudvalevőleg katonazenével, díszruhás katonák tisztelgésével jár. Ha azután jött egy hintó, melyben a meghívottak valamelyike ül, ez fog­lalt le minden érdeklődést. Látni persze nem sokat lehetett, abból pedig, a­mire leginkább kíváncsiak az emberek, semmit, mert a kocsik­ban ülők komoly arcza ugyan el nem árult semmit. A nézelődők tehát nem tehettek egye­bet, mint hogy megjegyezték a külsőségeket, számítgatták, ki mennyi ideig volt benn a ki­rálynál s milyen arczczal jött ki tőle. A kihallgatásra meghívottak mind frakkba, vagy fekete szalonkabátba öltözve, fehér nyak­kendőben járultak a király elé, némelyikük a frakk fölé könnyű porköpenyeget öltött. Csukott kocsiban csak a főrendiház elnöke, gróf Csáky Albin ült, a többiek : gróf Apponyi Albert, gróf Szápáry Gyula, Wekerle Sándor, gróf Zichy János, báró Bánffy Dezső, Hieronymi Széll Kálmán, gróf Tisza István, Falk Károly, Miksa, Lukács László gummikerekű bérkocsin, gróf Károlyi Sándor pedig saját díszes magánfogatán hajtattak be a várba, az oroszlános kapun át a jobb szárny kapujáig, a­mely a király lakosz­tályaiba vezet. A portás hajlongva fogadta őket, az udvari zsandár katonás feszességgel tisztel­gett, mikor kiszálltak. Kocsijuk lassan, zajtalanul tova gördült s a várudvar egyedüli árnyékos sar­kában várakozott, míg a kihallgatás véget nem ért. Akkor aztán a kocsi kifordult a várudvar­ból — s a kíváncsi nézők most is csak annyit tudtak a «válságról», mint azelőtt. A tizenkét meghívott államférfiú közül fény­képészünknek négyről sikerült pillanatfelvételt készíteni; ezeket mai számunkban közöljük. Eötvös Károly volt az ünnepi szónok. Jelen volt Kossuth Ferencz s több országgyűlési kép­viselő is. Maga Kossuth Ferencz úgy nyilatkozott, hogy a mellszobor igen találóan ábrázolja Kossuth Lajost. KUBELIK ÉS MENYASSZONYA A BUDAPESTI LÓVERSENYTÉREN. AZ ALMÁDI KOSSUTH-SZOBOR. A Balatonvidék egyik legkiesebb pontján. Al­mádiban, augusztus 23-án, vasárnap délután leplezték le Kossuth mellszobrát, mely Holló Barnabás szobrászművész munkája. A fiatal, de gyorsan haladó szép fürdőtelep kö­zönsége alig egy évvel ezelőtt határozta el, hogy a Balaton partján elterülő tizenkét holdas park­ban szobrot emel Kossuthnak. Hamarosan meg is valósították az eszmét, úgy, hogy már meg­történhetett az ünnepélyes leleplezés is. Nagy közönség volt jelen. A környékről min­denfelől százával érkeztek a vendégeket hozó kocsik és vagy tízezerre tehető azoknak a száma, a­kik az ünnepélyen jelen voltak. VASÁRNAPI ÚJSÁG. AZ ORSZÁGOS DALVERSENY TEMESVÁRTT. Az ország különböző részeiből a dalversenyre Temesvárit gyűltek össze az idén a dalárdák. Több ezer látogató növelte a város elevenségét. Három napig mindenfelé kokárdás alakokat lehetett látni és hangzott a dal. A házakat fellobogózták s a vá­ros gyakorolta a vendégszeretetet. A dalegyletek versenyére nagy csarnokot állítottak, oly deszka épületet, melynek emelvényén elfért kétezer dalos, a nézőhelyen pedig hatezer főnyi közönség. A dalünnepek augusztus 21-én kezdődtek. A da­lárdák próba­éneket tartottak, majd az országos dalárszövetség közgyűlése következett a Vigadó termében. Küldöttség hívta meg a gyűlésre Németh József fölszentelt püspököt, Dessewffy Sándor me­gyés püspök helyettesét, mert Dessewffy gyöngél­kedése miatt nem jelenhetett meg. Lung György fővárosi tanácsos, a szövetség elnöke üdvözölte a főpapot, Németh József az ének és a magyar dal nemzeti, művelődési, politikai és társadalmi jelen­tőségéről mondott beszéddel nyitotta meg a köz­gyűlést. Ennek tárgya a dalárszövetségről szóló évi jelentés volt. Tizenegy órakor kezdődött a dal­csarnokban a dalegyesületek versenye. A versenyre König Péternek Pósa Lajos egyik költeményére szerzett dala volt kitűzve. Huszonkét dalegylet ver­senyzett. Délután is folytatták az előadást. Este több helyen lakomákat rendeztek. A döntő nap augusztus 23-ika volt. Az ünnepi hangverseny délelőtt 11 órakor kezdődött a dal­csarnokban. A dalárok gróf Zichy Géza «Gemma» czímű tánczkölteményét adták elő, a­melyet a zene­kar a szerző vezényletével játszott. Ezután két pályanyertes zenei újdonságot mutattak be : Lányi Ernő «Hunyadi Lászlón-ját a temesvári és miskolczi, Aggházy Károly «Hunyadi János»-át a temesvári dalosok énekelték. A jelenlevő szerzőket viharosan megtapsolták. Befejezésül gróf Zichy Géza «Petőfi szelleme» czímű zenekölteményét énekelték el zene­kari kísérettel a temesvári filharmonikusok és a budapesti Ganz-gyári daloskör. Ezt is a szerző maga dirigálta és a közönség nem távozott el addig, míg a zeneköltemény egész második részét meg nem ismételték. Délben a Vigadóban díszebéd volt, a­melyen a királyra Molnár Viktor főispán mondott felköszön­tőt. Az egyleti díszelnököket Laky Mátyás főreál­iskolai igazgató, Dessewffy püspököt gróf Zichy Géza, a központi elnökséget Telbisz Károly polgár­mester és Temesvár polgárságát Lung György él­tette. Este 6 órakor nagy hangverseny volt, a­mely után a 28 díjat osztották ki. Az egyesületi nagy­díjat az egri dalkör, Temesvár város díját a mis­kolczi dalárda, a püspök díját a lugosi magyar dal­egylet, a főispán díját a kolozsvári dalárda és az Ábrányi-díjat a kecskeméti dalkör nyerte meg. 579 IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Tacitus művei magyarul. Érdemes tudósunk és írónk, Csiky Kálmán magyarra fordította és kiadta a legnagyobb római történetírónak, Taci­tusnak összes korunkra maradt műveit két vas­kos kötetben. A fordító nagy és nehéz, de há­lás munkát végzett ; ismeretes, hogy Tacitus gondolatainak súlyossága, stíljének sokszor szinte túlhajtott tömörsége, az aforisztikus kifejezések keresése nem egyszer okoz nehézséget még annak is, a­ki a latin nyelvben teljesen jártas. Termé­szetesen még nagyobb nehézségekkel kell küzdenie annak, a­ki az ily módon írt szöveget modern nyelvre akarja fordítani. E nehézségekkel Csiky Kálmán sok szerencsével birkózott meg; nem an­­nyira a szószerinti hűségre törekedett, mint inkább arra, hogy a nagy római író gondolatait adja vissza híven s fordításában Tacitus gondolkozásmódja is érezhető legyen, a­mint az stílusában tükröződik. A fordítás úttörő munka nemcsak annyiban, hogy ezúttal először nyújtja Tacitus összes műveit ma­gyarul, hanem annyiban is, hogy nemcsak a klas­­szikai filológiával szakszerint foglalkozóknak, ha­nem a nagyközönség szélesebb köreinek is hozzá­férhetővé teszi a római császárság legnagyobb szel­lemeinek egyikét. A munkák két kötetre oszolnak; az elsőben az «Évkönyvek», a másikban a «Törté­netek», az «Agricola», a «Germánia» és a «Szóno­kokról» szóló párbeszéd foglaltatnak. A két kötet Wlassics Gyula vallás- és közoktatási miniszter tá­mogatásával jelent meg s az egyetemi nyomda állí­totta ki. A «Magyar Iparművészet», a magyar iparművé­szeti társulat díszes folyóiratának utolsó két száma a budai királyi lak építését és belső berendezését is­merteti. A világ ez egyik legszebb királyi palotájá­nak minden része a magyar építészet és ipar alko­tása és késő időknek szóló emléke. A jeles folyó­iratnak szövege ezt mondja el, s erről közöl két füzetében számos képet. Klauszmann Alajos tanár a palota építésének vezetője «A királyi vár belső ki­képzése és iparművészeti felszerelése» c­ímen adja elő az építés fő­ mozzanatait, a magyaros jellegre való törekvést és a hazai iparművészetnek juttatott fel­adatokat, melyeket ez nagy ízléssel és szolidsággal oldott meg. A királyi palotára vonatkozó képeink egy részét e folyóirat után közöljük. A kettős füzetben még Czakó Elemér a régi ma­gyar ötvös rézmetszőkről, Dömötör István az ut­czák képes­könyvéről (a czégtáblákról), Nagy Sán­dor a dunántúli faoszlopokról. Van még bő külön­féle az iparművészet köréből. A folyóirat díszénél tartalmánál és művészi illusztráczióinál fogva na­gyon érdemes a közönség pártfogására. Előfizetési ára egész évre 10 korona. Verskötetek: Nagy Lajos « Újabb költemények» czímű kötete a sok apró-cseprő egyéni bajon panasz­kodó versfüzet között előnyösen válik ki azzal, hogy a szerző nemcsak befelé, a maga bánatára vagy örö-

Next