Vasárnapi Ujság – 1903
1903-09-06 / 36. szám - F. W. Wharton «A szökevények» czimű elbeszéléséhez 4 kép 36-39. szám / Illusztrácziók elbeszélésekhez; történeti rajzokhoz; költeményekhez - Cleopatra életéből 587. oldal / Történelem; régészet és rokontárgyuak
37.SZIM. 1903. 50. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI ÚJSÁG. 589 hozó tekintélye, Köves-Arábia s a Nabataneus arabok felett, valamint a cyrenei partok mentén ismét megszilárdítva. A Lagidák birodalmának kiterjedése Ptolemaeus Phiscon óta soha sem volt ekkora. Meg lehetett újból nyitni a rég elhanyagolt kereskedelmi utakat, fölvenni ismét a Nyugatot Kelettel s a Déli Éjszakkal összekötő kereskedelemnek megszakadt fonalát. És aztán reménye lehetett a királynénak, hogy Antonius által teljesülhetnek mindama tervei és reményei, melyek három évvel azelőtt Caesar égő ravatalán füstbe mentek. Antonius, hogy a tél beállta előtt nagyon messzire ne kellessen távoznia Alexandriától, a következő évre halasztotta a parthusok elleni hadjárat megkezdését, s elhagyva Tarsust, Judeán keresztül Szíriába utazott. A tél beállta előtt jókor téli szállásaikra küldte légióit; vezérei közül Kis-Ázsiát Plancusra, Szíriát Saxára bízta s maga az ősz végén, kevés számú — többnyire csak barátaiból és szolgáiból álló — kísérettel megérkezett Alexandriába. Nem a hős, nem a győzelmes hadvezér, nem a triumvir ment Alexandriába, hanem a szerelmes udvarló, a ki hogy imádottjának kedvét keresse, megérkezésekor nemzete öltözékét is egyiptomi ruhákkal cserélte fel s egész időzése alatt úgy viselkedett, mint a királynénak hódoló lovagja. A királyné, aki különben csendben és szerényen élt, most fényes fogadtatással várta vendégét. Egymást érik és véget nem érnek az ünnepélyek és lakomák, melyekre ismét előkerültek a királyi kincstár rejtekeiből a Cleopatra ősei által összegyűjtött mesés értékű műkincsek és drágaságok. Bemutatták Antoniusnak, hogy az akkori világ legfényűzőbb városa Alexandria s leggazdagabb királyi háza minő fényt tud kifejteni, ha akar. Cleopatra Antoniust nem csak szerelmével, gyöngédségével és lemének varázsával iparkodott magához széllánczolni, hanem egyszersmind a rómainál sokkal finomultabb alexandriai míveltség és társadalmi élet kellemeit is meg akarta vele kedveltetni, úgy, hogy ízlését és gondolatkörét előkészítse és átalakítsa az általa Antoniusnak szánt uralkodói misszióra. Antonius különben is a filhellenizmus hírében állott; Cleopatra egészen göröggé akarta tenni, hogy vele aztán könnyebben szakíttathassa széjjel a régi kötelékeket. Meglehet, hogy czélját el is érhette volna, ha Cleopatra csak okos asszony s nem egyúttal szerelmes asszony is lett volna. Maga is csodálni kezdte, szerelmével elkényeztette hősét, aki aztán nélküle akarni sem tudott, míg másrészről Cleopatra boldogtalannak érezte magát, ha tőle csak pillanatokra is távol kellett lennie. Együtt élvezték az alexandriai finomult világ ízlése által nyújtható és egy gazdag nép gazdag fejedelme által megvásárolható összes élvezeteket. Együtt látogatták a színházakat és a hippodromot, együtt hallgatták a Múzeum tudósai által tartott előadásokat. Antonius elkísérte Cleopatrát a gimnáziumba, hol a királyné uralkodói teendőit szokta végezni, együtt halásztak, vadásztak. Mesés fénnyel s pazar bőséggel ellátott lakomáira. Antonius tiszteletére meghívta királyné Alexandriának egész tudós- és művész-a világát, mely aztán szellemi tartalmat is vitt a királyi asztalhoz s élvezetté tette e lakomákat. Hogy mily nagy volt ezeknél a fényűzés, arról tanúskodik Pliniusnak ama leírása, melyben előadja, hogy egy alkalommal Cleopatra fogadott Antoniussal, hogy egyetlen lakomájukon 10 millió sesterciusnak értékét (4.500,000 forint) fogja elfogyasztani. Antonius nem hitte, hogy ez lehetséges, a királyné pedig vállalkozott, hogy még aznap bebizonyítja és meghívta ebédre. Az ebéd nem volt költségesebb, mint máskor rendesen, és Antonius az ebéd vége felé, — ama hitben, hogy már megnyerte a fogadást,— a költségjegyzéket kérte, a királyné azonban türelemre intette s midőn aztán a csemegékre került a sor, a szolgák egy erős ecsettel telt serleget helyeztek eléje; a királyné, ki két gyöngyöt hordott fülbevalóiban, — a legnagyobb két gyöngyöt, melyet találtak s melyek keleti fejedelmek ajándékából kerültek a Lagidák kincstárába, — egyik fülbevalójából kivette a gyöngyöt s az előtte levő eczetes serlegbe dobta, midőn a gyöngy felolvadt, kiitta annak a LOVARDA. A SZENT ISTVÁN-TEREM. A DÉLNYUGATI RÉSZ A KERTI FOLYOSÓKKAL. KÉPEK A BUDAI KIRÁLYI VÁRBÓL.