Vasárnapi Ujság – 1903
1903-09-06 / 36. szám - A budai királyi vár (képekkel) 590. oldal / Hazai táj- és néprajzok; közintézetek; népszokások; műtárgyak - Levél Khinából. Faragó Ödön 590. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekü közlemények
tartalmát. Midőn aztán a másik gyönggyel is hasonlóan akart elbánni, megakadályozta ebben a királynét Lucius Plancus, Antoniusnak egyik tábornoka, akit előre megválasztottak a fogadás bírájául, kijelentve, hogy Antonius elvesztette a fogadást. A Lucius Plancus közbelépése által megmentett második gyöngy Cleopatra halála után Rómába került s kétfelé vágva, a győzelmes Vénusz szobrát ékesítette. Ilyen, a világ bajaival nem törődő eldorádói élet között teltek a mézes hetek és hónapok, így telt el a tél, mely alatt — mint Plutarch megjegyzi, — a kincsek legbecsesbikével, az idővel törődtek legkevesebbet, pedig Antoniust keletre is, nyugatra is sürgősen hívták az események. Úgy látszik, hogy aztán mégis Cleopatra volt az, aki őt állásából folyó kötelességeire figyelmeztette és tettre ösztönözte. Ezt látszik bizonyítani Plutarchnak előadása is, melyben egy alexandriai halászati mulatságnak történetét leirja. «Midőn Antonius egyszer halászni akart s boszankodott azon, hogy Cleopatra jelenlétében nem birt zsákmányra szert tenni, megparancsolta a halászoknak, hogy a viz alatt oda úszva, akasszanak horgasra halakat, így aztán sikerült neki kétszer vagy háromszor halat kihúzni. Az egyiptomi asszony azonban észrevette a csalfaságot, de azért tetette magát, mintha csodálkoznék, elbeszélte környezetének s másnapra nézőkül meghívta egész udvarát. Másnap aztán nagyszámú közönség szállott a halászbárkákra s midőn Antonius a horgot kivetette, a királyné saját emberei egyikének megparancsolta, hogy a másikat megelőzve ússzon a horoghoz s akasszon arra egy pontusi heringet. Antonius azt hitte, hogy már van valamije s felhúzta a zsinórt; képzelhető, hogy erre általános lett a nevetés. Tegyük le mi a horgokat. Imperator, — mondá erre Cleopatra, — mi Pharos és Kanopus fejedelmei vagyunk ; a te vadászatodnak tárgyai: városok, országok és királyok.» Végre Antonius is tudatára ébredt annak, hogy a pásztoróráknak véget kell szakítani. A Róma alapítása utáni 714-dik év tavaszán búcsút vesz imádottjától, hogy visszatérjen Phönikiában hagyott légióihoz, melyeket ekkor már minden oldalról szorongattak a parthusoknak Labienus által vezényelt hadai. A közeli viszontlátás reményével váltak el, de csak három év múlva találkozhattak újra. A királyné egész hajósereget bocsájtott rendelkezésére, mely aztán Antoniust Tyrusba vitte. palota belső berendezésének pompájáról nyújt némi fogalmat. A vár nagy ünnepi helyiségei közül legelsőnek a Szent István-terem, készült el, mely a három történelmi jellegű terem egyike, a Hunyadi és a Habsburg-terem mellett. A Szent István-terem nem nagy méretű, 12 méter hosszú és hetedfél méter széles. Berendezése román stílű, mert az Árpádok korában tudvalevőleg a román stílus szép virágzásra jutott hazánkban. A terem berendezésének főanyaga diófa, ezzel van burkolva a fal körülbelül felényi magasságig; e burkolat felső része faragott oszlopocskákkal keretezett mezőkre van osztva, melyekben az Árpád-ház nagy alakjainak Roskovics Ignácz által festett s Zsolnay-féle majolikában kivitt képei vannak elhelyezve. A fa mellett nagy szerepet játszik a teremben, mint díszítő anyag a majolika, ebből készült többek közt a díszes nagy kandalló is, melynek párkányán Szent István mellszobra áll, Stróbl Alajos szobrászművészünk munkája. A román stílben a berendező művészek sikeresen érvényesítették a magyar ornamentikát is. A Szent István-terem berendezése az 1900-iki párisi kiállításon is szép sikert vívott ki. KÉPEK A BUDAI KIRÁLYI VÁRBÓL. A várpalota építésének vezetői nagy gondot fordítottak kellő mellékhelyiségekkel való ellátására is. Ezek között a legnagyobb s mint különálló épület leginkább szembetűnik az irj királyi lovarda. A várhoz tartozó régi istállókban csak mintegy 80 lőállás volt, amiért a régi lovarda termét is át kellett alakítani istállóvá ; ez okból vált szükségessé az új lovarda építése. A lovarda a Krisztinaváros felé néző oldalon, a régi lovarda alatti terraszon nyert elhelyezést, a kibővített istállókkal újonnan épített lejtős út köti össze. Központja a 38 méter hosszú és 18 méter széles lovaglóterem, e köré csoportosulnak a mellékhelyiségek: ruhatár, páholyok, buffet-ek, szalonok, ezeken kívül egy 12 lóra való istálló, nyergelő terem, nyeregkamrák, a felügyelő lakása, az emeleten a zenészek fülkéje és az idegenek páholya. Az épület fedele kupolaszerű s nagy ablakai kívülről is sejtetik rendeltetését. A lovaglócsarnok magas oldalvilágítást nyer az ablakokból, este pedig gázzal és villamossággal is világítható, mennyezetének szerkezete vasból és fából készült. Forróvíz-fűtésre van berendezve s így hőmérséklete tetszés szerint szabályozható. A barokkstilü, tetszetős külsejű épületnek a vár krisztinavárosi szárnyára néző főhomlokzata előtt van ifj. Vastagh György jellemző vörösréz szobra, egy lovat elővezető csikós. A lovarda építésének összes költsége 360,000 korona volt. Többi képeink közt megtalálja az olvasó a Szent István- (azelőtt Szent Zsigmond) kápolna belsejét, melyet szintén teljesen átalakítottak s méltó dísszel láttak el. Néhány képet a vár külsejéről is közlünk, ezek nem szorulnak bővebb magyarázatra; a vár külső képét leírtuk legutóbbi számunkban közölt czikkünkben. AZ UDVARI HOMLOKZAT RÉSZLETE SENYEI KÁROLY SZOBORCSOPORTOZATAIVAL. A SZENT ISTVÁN-KÁPOLNA BELSEJE. A KIRÁLY LAKOSZTÁLYÁHOZ VEZETŐ FŐKAPU A NAGY UDVARBAN. KÉPEK A BUDAI KIRÁLYI VÁRBÓL. Mai számunkban folytatjuk a budai királyi vár új építkezéseiről fölvett képek közlését. E képek között több van olyan, mely a fényes 600 VASÁRNAPI ÚJSÁG. 36. szám. 1903. 50. ÉVFOLYAM. LEVÉL KHINÁBÓL.* Pakhoi, Dél-Khina, 1903 julius 20. Pakhoi kikötőváros közel a tongkingi határhoz, a tropikus vonalon belől, Kuang-tung tartományban fekszik. Lakosai földmívelésből és halászatból élnek, de ismeretesek kalóz-hajlamaikról is, ha tudniillik becsületes keresetforrásaik megapadnak. Miután földjük homokos és alkalmatlan a rizstermelésre, szükségleteik nagy részét idegen helyről kell beszerezni, szegénységök állandó volta tehát innen ered. Ennélfogva kerülniök kell a fényűzést minden külsőségekben s ha mégis van valamijök, a mi . Ez érdekes tartalmú levelet, mely élénk világot vet a khinai állapotokra, az itthon is jól ismert nevű Faragó Ödön hazánkfia, aki Khinában már több év óta mint magasrangú vámhivatalnok működik, volt szíves a «Vasárnapi Újság» számára küldeni. Levele, melyet Khinában július 20-ikán tett postára, augusztus 27-ikén érkezett Budapestre. — Szerk.