Vasárnapi Ujság – 1903
1903-09-06 / 36. szám - Hettyey Sámuel pécsi püspök (arczképpel) 593. oldal / Élet- és jellemrajzok - A «Párisi áruház» égése 593. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekü közlemények - Felvidéki iparkiállitás Zsolnán (képekkel) Smialovszky Valér 593. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekü közlemények
VASÁRNAPI ÚJSÁG. HETYEY SÁMUEL, PÉCSI PÜSPÖK, 1845—1903. Aránylag fiatalon költözött el az élők sorából Hetyey Sámuel pécsi püspök. Alig hat évig töltötte be a Szent Istvántól alapított ősi püspöki széket, melyen oly nagynevű elődei voltak, mint Janus Pannonius, a világhírre szert tett tudós humanista költő, a Mohácsnál elesett Móré Fülöp, Verancsics Antal, a jeles diplomata, Szelepcsényi György, stb. Hetyey a pécsi püspökség szép hagyományainak, szellemének megfelelően, munkásságában elsősorban egyházmegyéje tanügyére fordított gondot. Pécs egykor, Mátyás király korában s még azután is a mohácsi vészig, híres egyetemével a magyar szellemi élet egyik központja volt s székhelyének ezt a fénykorát szerette volna Hetyey püspök újra föléleszteni, a meglevő intézetek, a jogi lyceumnak és a tanítóképző-intézetnek reformálásával, áldozatkész adományaival. Maga is papi pályája nagyobb részén át a tanügy terén működött s így püspöki tevékenysége hatáskörben mintegy folytatása volt ké szélesebb rabbi oktatói szereplésének. Egyházmegyéje egyéb ügyeit is nagy lelkiismeretességgel intézte; papjai jóindulatú, de erélyes fölebbvalót, hívei pedig erős hitű főpásztort vesztettek benne. Hetyey Sámuel régi magyar köznemesi családból származott; a vasmegyei Hetyén született 1845-ben. A gimnáziumot Sopronban és Esztergomban végezte s aztán az esztergomi papnevelő-intézetbe lépett. Theologiai tanulmányait kitűnő sikerrel végezte. Pappá csak huszonhat éves korában szenteltetett s legelőször a csallóközi Somorján működött, mint káplán. Képzettségével magára vonta Simor János herczegprímás figyelmét, a ki csakhamar áthelyezte székhelyére, Esztergomba, mint belvárosi káplánt. Rövid idő múlva a nagyszombati főgimnázium tanárává nevezték ki s ezzel kezdődött a paedagogia terén kifejtett működése, mely úgyszólván meg sem szakadt püspökké való kineveztetéseig. A történetet tanította hazafias szellemben. Kiváló paedagogiai érzéke volt, amellyel tanítványai szeretetét is meg tudta nyerni, pedig a szigorú tanárok közé tartozott, aki nagy szorgalmat kivánt az ifjúságtól. Tanári sikereinek köszönhette, hogy 1874-ben kinevezték az esztergomi szeminárium tanulmányi felügyelőjévé és tanárává. E hivatalában tizenegy évig munkálkodott; nagy számú volt tanítványai most is hálásan emlegetik egykori tanárukat, mint aki nagy szigorral vezette őket, de azokkal szemben, akik megérdemelték, nem egyszer tanúsította jó szívét. Nagy gondot fordított a kispapok paedagogiai képzésére; az esztergomi egyházmegyének számos szakavatott tanügyi férfia köszönheti neki képzettsége alapjait. Érdemeinek elismerése volt, midőn 1885-ben kinevezték a bécsi Pázmáneum tanárává, ahol nyolcz évig töltötte be tanszékét. Bécsben léte alatt, mint kiválóan jó modorú és nagy míveltségű egyházi férfiú, szívesen látott vendége volt az ott lakó magyar főúri családoknak; Szögyény-Marich László és Kállay Béni gyermekeit ő tanította hittanra. 1893-ban került vissza Esztergomba, ahova Vaszary Kolos az érseki iroda igazgatójául hívta meg. Csakhamar, 1894-ben kanonokká nevezte ki a király, a millennium évében pedig czímzetes apát lett. Ez utóbbi minőségében érte 1897-ben a kitüntetés, hogy a király pécsi püspökké nevezte ki az elhúnyt Dulánszky Nándor helyébe. Püspöksége alatt valódi példaképe volt papjainak papi erényeivel s alapos tudományosságával. Székhelyéről ritkán távozott el, csak ha hivatatos ügyei szólították, látogatott fel a fővárosba ; a nyarat rendszerint a Pécshez közel fekvő szentlászlói nyaralójában töltötte. Jótékonyságáról széltében ismerték a Dunántúl jótékony és közmívelődési alapítványai, kisebbnagyobb adományai tetemes összegekre rúgnak. Legnagyobb alapítványát 1899-ben tette le: a Pécsett felállítandó katholikus egyetem javára 200,000 koronát adományozott. Különös gondját viselte egyházmegyéje tanügyének; több intézkedéssel javította a néptanítók helyzetét, könnyített anyagi viszonyaikon, de erős kötelességtudást, lelkiismeretes munkát is kívánt tőlük. Hogy kellő képzettségű tanítónemzedéket nevelhessen, a kor igényeihez képest reformálta a püspöki tanítóképzőintézetet s erre nagy áldozatokat hozott. A szegénysorsú ifjúság s főleg a tanítók gyermekei számára tápintézetet alapított, melyet benlakással is egybekötött. A kiváló főpap halála szeptember elsején következett be Karlsbadban, hova súlyos betegsége gyógyítása végett utazott, gyárrá legyen az ipar terén, a nemzeti munka által a határőrlakosság. S mert e természetalkotta határ vidékein van a nép leginkább megtámadva megélhetésében ép úgy, mint a magyar államiság iránt való érzelmeiben, akkor, amikor ott a megélhetést az erre egyedül alkalmas iparfejlesztési mozgalommal javítani akarjuk, ezt ott lakó nem magyar ajkú állampolgáraink hazafias irányban való vezetésével kell kapcsolatba hozni, legalábbis annyira, hogy e lakosság, ha még nyelvében nem magyar is, de régi jó hazafias érzelmeiben újból megerősödjék. Ezt a mozgalmat a természetadta erős és fejlődésképes pontokon kell erős kézzel, helyes irányozással, határozott tervszerűséggel megindítani. Zsolna — bár ma kicsiny város, mert csak 7000 lakosa van — ily rendeltetésszerű pont, melyet minden hivatott tényező az iparfejlesztési munka egyik központjául alkalmasnak elismer, nemcsak földrajzi fekvésénél fogva, hanem egy évtized óta tapasztalt rohamos fejlődésének következtében is. Egyszerű zsolnai iparos (Bartáky Pál) vetette fel — alig nyolcz hónap előtt — a zsolnai kiállítás eszméjét. És az eszme helyes időben, jó helyen termett s az erre hivatottak félretéve kishitüséget, apró féltékenykedést, mellé állottak, a tervnek apostolai támadtak s öt megye közvéleményét az ügynek megnyerték. Árva-, Nyitra-, Liptó-, Turócz-, Trencsénmegyék közönsége büszkén nézhet főkép szorgalmas közép- és kisiparosaink áldozatkészségére és becsületes munkájára. HETYEY SÁMUEL PÉCSI PÜSPÖK. 598 FELVIDÉKI IPARKIÁLLÍTÁS ZSOLNÁN. Hazánk határát majdnem mindenfelől természeti szépségekben gazdag bérczkeret jelöli. E határövnek külön ós nagy rendeltetése az, hogy a bérczek nyújtotta kincsekből, — legyenek azok arany, kőszén, vagy vas, vagy a juhnyájak aranyat érő gyapja, — gazdaggá és ma Megismertük egymást, de megismertük magunkat is. Ki hitte volna, hogy már ma ennyire haladtunk s hogy mennyi sok munkára képes éjszaknyugati felvidékünk! Eddigi iparkiállításainkból leszűrt minden okulásunk, gazdag tapasztalataink, melyeket kereskedelmi múzeumunk vezetősége a kereskedelmi kormány megbízásából összegyűjtött, a kormány rendelkezése folytán itt érvényesülhettek talán először teljes mértékben. Összegyűjtötték e kiállításon mindazt, amit iparosaink készíteni tudnak, de azt is odahozták, aminek készítését még megtanulhatja főkép a kis- és a háziiparos: a mintákat s a mintákban az ízlést. És érintkezésbe jutott lehető közvetlenséggel a termelővel a közönség, közte a határ közelségénél fogva a közel idegen föld lakói is. Zsolna és vidéke egyúttal természeti szépségekben is bővelkedik a nagy turistaút első csomópontja, természetes tehát, hogy az idegenforgalom kérdése is önként belekapcsolódott az eszme részletei közé. Ez a Zsolnán rendezett felvidéki kiállítás jelentősége. Smialovszky Valér: A LEÉGETT ÁRUHÁZ. A kerepesi úti «Párisi áruház» omladékai és törmelékei közt még napok múlva is ki-kitört a tűz. A négyemeletes épületbe csak nagy nehezen lehetett bejutni, mert a falak itt-ott ledőléssel fenyegettek, az emeleteket pedig méter magasságra borította az összeégett, összelocsolt tömérdek holmi. Az utczákon végre szakadatlan munkával fölemelték az állásokat, hogy elkezdjék a nagy épület ideiglenes megerősítését s a törmelékek eltávolítását. A szörnyű pusztulást csak a leégett ház belsejében láthatni egész teljességében. A szűk kis kapunál a vizsgálóbizottság hiába kereste azt a falat, melynek az építési terv szerint a bejárást kellett volna elválasztani a földszinti helyiségektől. Ezt a falat, hogy az üzleti helyiség nagyobb legyen, mint most kiderült, egyáltalában soha fel sem építették, így aztán a rohamosan terjedő tűz mindjárt ellepte a kapu alját, az egyetlen kijáratot, mely a nagy épületből az utczára kivezetett. Az udvar is árucsarnoknak volt berendezve és üveggel fedve. Ez is óriási lángtengerbe borult. A szűk kapuféle sikátoron belépve, ott látni az össze-visszatért lépcsőzetet A 165 lépcsőfok kemény karszti márványból készült s a falba épített végénél, a tövénél tört le. A kövekből a hőség miatt a szénsav kivált, a megmaradt oltatlan mésszé lett lépcsők aztán, mihelyt vízzel érintkeztek, természetesen leszakadtak. Még sokkal megdöbbentőbb az udvar volt üveg áruháza. Itt a most össze-vissza lógó összekötő vasak, mindenféle egyéb vasrészek, csavarok összeforrtak az óriási hőségben. A földszinti áruházban aránylag igen kevés árunak található meg a romja, mivel többnyire fa és más éghető anyag volt itt felhalmozva. Az első emeleti részben, valamint a szomszédos 40. számú ház áttört falú raktárában már vagyonszámra vannak összeszedve a vaságyak, gyermek- és babakocsik, madárkaliczkák, mosdók megfakult vasmaradványai, melyeknek kilójáért az ószeres négy fillért fizet a biztosítótársaságnak. Az áruház feletti lakások valami összebombázott házra emlékeztetnek. Sok helyen a kiégett parketten eldőlő nehéz cserépkályhák szakították át a sínek közt nyugvó téglaboltozatot. Az emeleteken az idegen szemlélőnek csak egyes megmaradt vasbútorrészekről lehet sejteni, hogy az egyes szobákat mire használták a szerencsétlen lakók. Például a szalonokban az újabb szerkezetű zongorák vasbetétjét és aczélhúrjait, továbbá a pedált találták meg. A falakon erősebb szögeken függő fémből készült kereteken kívül semmi sem maradt meg a képekből. Az ebédlőkben csak az egészen elégett pohárszék, nagy tömeg üveg- és a porczellán-készlet roncsai mutatják,