Vasárnapi Ujság – 1903

1903-09-13 / 37. szám - Tréfák a halál torkában 606. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekü közlemények

37.­SZIM. 1903. 50. ÉVFOLYAM. VASÁRN­API ÚJSÁG. 607 A rajnai hadjáratban Desaix serege megin­gott az ellenséges ágyútűz előtt, már-már zavar támadt a katonák közt, a helyzet tarthatatlan­nak látszott. Egy tiszt odaszaladt Desaix tábor­nokhoz : — Tábornok úr, fuvassunk-e visszavonulást? — Igen, — felelt Desaix, — de az ellenség visszavonulóját. A táborban egy tiszt borotválkozott sátrában s panaszkodott a társának, hogy milyen kényel­metlen igy borotválkozni, habverő tányér nél­kül. Alig hogy ezt kiejti, a sátor előtt szétrob­ban egy bomba s egyik darabja egyenesen a sátorba röpül. A bajtárs fölveszi a bombadara­bot és odanyújtja a borotválkozónak : — Nesze, az osztrák küld egy habverő tá­nyért. Hasonló esete volt Junotnak, ki altiszt korá­ban Napoleonnak, akkor még tábornoknak ír­noka volt. Egyszer valami hivatalos iratot másolt, mikor a sátorba, egyenest elébe csap egy ágyú­golyó s telehányja porral Junot-t és iratait. — Ezt már szeretem — morogta Junot — legalább nem kell port hinteni az írásra. Napoleon hallotta ezt s annyira tetszett neki Junot hidegvérűsége, hogy másnap hadnag­gyá léptette elő. Junot később Francziaország mar­salja lett. Napoleonról tömérdek ilyen anekdota ma­radt fel, melyek azt bizonyítják, hogy nem egy­szer veszedelmes helyzetekből tudta magát egy jó ötlettel kivágni s ugyanezt a tulajdonságot katonáiban is sokra becsülte. A jénai csata előtt való este sűrű sötétségben vizsgálta az előőrsöket. Egy őrs ráczélzott, mert ellenségnek nézte. Napoleon levetette ma­gát a földre, a golyó nem talált. Napoleon fel­állt, az örs újra töltött és lőtt; a golyó füle mellett süvöltött el a hadvezérnek. Ezalatt oda­vágtattak a hadsegédek és rémüldözve világo­­­sították fel az őrt tévedéséről. Napóleon is oda ment és éktelenül leszidta a katonát: — Micsoda ? Te gránátos vagy ? Hát így lő­nek a gránátosok ? Két lövésre se találtál el! — Ne lett volna olyan sötét, — felelt a ka­tona — úgy lelőttem volna felségedet, hogy meg se mukkan! Megható jelenet folyt le 1809-ben, mikor a francziák öt napi makacs harcz után végre el­foglalták Regensburgot. Az egyik tábornok had­segéde, egy kapitány odavágtat, jelenteni a csá­szárnak a diadalt. — Sire, győztünk. A gránátosok a várfalon vannak . . . — Jól van — felelt a császár, de ekkor meg­látta, hogy a kapitány vérzik. — De ön . . . — Nézze, felség, — folytatja a hadsegéd diadalmas örömmel — ott fönn vannak, zász­lónk a várfokon leng .. . Igen, igen, — mond a császár, látva hogy lován, — de ön meg van a tiszt sebesülve, meginog — íme, felség, hallgat! — De hisz ön győzelem, az osztrák tüze el­sulyosan sebesült, — szól a császár türelmetlenül, látva, hogy a kapitány már-már leesik a lóról. — Nem, Felség, meg vagyok ölve — felelt a tiszt és holtan hanyatlott le. A francziák későbbi háborúiból is jegyzett fel a hagyomány egy sereg efféle adomát. Bugeaud marsai is híres volt tréfáiról. Lyonban egyszer egy népzendülést kellett el­nyomnia. A zendülők vezére egy egyenruhás tűzoltó volt. — Hohó, tűzoltó — kiáltott neki a marsai a tömegre mutatva — teljesítsd kötelességedet, oltsd el ezt a tüzet, különben én kezdem ! A kabil hadjáratban Bugeaud egy csata vége felé meglátott egy vadászkatonát, a­kinek nem volt sipkája. Rászólt: — Hol a sipkád, atyafi­? — A csatában maradt. — A jó vadász nem adja oda a sipkáját az araboknak. — Nem is a sipkámat akarták, hanem a feje­met — felelt a vadász. — Hát mégis inkább a sipkát adtam oda. — Jól van fiam, de napszúrást kapsz haja­donfőtt. Nesze a csákóm. — De hisz akkor ön kap napszúrást, tábor­nok, felelt húzódozva a katona. Akkor egy csapat kabil jött rohamban fe­léjük. — Látod azokat ? •— mondta a tábornok. — Fogd a csákómat, eredj oda és hozd el nekem az egyiknek burnuszát, (köpeny).1. A katona szót fogadott s nemcsak a burnuszt hozta el, hanem a kabilok zászlóját is. Pelissier tábornok, ki híres volt a hirtelen természetéről, szintén az afrikai hadjáratban összeveszett hadsegédével Cassaigne őrnag­­gyal. Éktelen dühében kezet emelt az őrnagyra. Ez erre, szintén magánkívül a dühtől ráfogja a tábornokra a pisztolyát és elsüti. A pisztoly csütörtököt mondott. — Őrnagy — szólt erre teljes nyugalommal a tábornok — nyolcz napi áriszomot kap, mert roszúl gondozta a fegyverét. EGYVELEG. * Óriási új hajók. Miután az éjszak-németországi «Lloyd» hajózási társulat gőzösei, nevezetesen a «Kaiser Wilhelm» az utat Hamburgból New­ Yorkba öt nap és 11 óra alatt megteszik, az angol kormány arra határozta el magát, hogy a Cunard-féle társu­latnak oly szubvencziót nyújt, mely a német válla­lattal való versenyt lehetővé tegye. A Cunard-tár­sulat most három 50 ezer lóerejű gőzöst építtet, melyek a «Kaiser Wilhelm» gyorsaságát háromszo­rosan túl­haladják. Egy ily hajó hossza 228 méter, teljes kiállítása pedig 25 millió koronába kerül. A Cunard-társulat új hajóin a gépek közül alkalma­zottak, valamint a fűtők száma 340 ember. * Nő­i tűzoltók: Dél-Amerika Armidale nevű vá­rosában az önkéntes tüzé­rség nőkből áll. Parancs­nokul egy 22 éves hajadont választottak. Szakértők szerint az armidalei tüzé­rség s ennek felszerelése párját ritkítja. * Francziaországban az olyan szülők, a­kiknek hét vagy több gyermekük van, földadót nem fizet­nek. Az erre vonatkozó törvényjavaslatot a franczia képviselőház egyhangúlag fogadta el. * Chicago városa területére husz vasúti társu­lat vonalain naponta 15 ezer nagyon különféle áru érkezik. Ezen óriási mennyiség 13 pályaudvarra érkezik s onnan részint a városba, részint pedig távolabb fekvő rendeltetési helyekre jut. A központi teheráru pályaudvar raktáraival 1500 holdnyi terü­letet foglal el. * Vannak olyan állatok, melyek vizet soha sem isznak, hanem e helyett a növényeken levő harma­tot nyaldossák. A szabadon élő papagályokról mond­ják, hogy ötven évig sem isznak vizet, úgy­szintén a vadonban tenyésző házi nyulak se. Ezek a füvön maradt harmattal oltják szomjukat. A répával hiz­lalt birkák is nagyon ritkán s akkor is kevés vizet isznak. * A világ legdrágább könyvét, a Korán egyik másolatát ajándékozta nem régen az afghanisztáni emir a persa sahnak. A könyv vert aranytáblába van kötve, gyémánt, gyöngy és rubintokkal díszítve s értékét egymillió hatszázezer koronára becsülik. * Szökések az orosz hadseregbő­l. Az orosz szá­razföldi hadseregben a múlt év leforgása alatt nem kevesebb, mint harmadfélezer katonát ítéltek el­­ szökésért és szökési kísérletekért. Khrinában a tanító naponta annyi krajczár fize­tést kap, a­hány gyermek az iskolában megjelenik. ENYELGES. UTCZASARKI DANDY. AZ ELSŐ VÁLTÓ. MARGITAY TIHAMÉR FESTMÉNYEINEK KIÁLLÍTÁSÁBÓL.

Next