Vasárnapi Ujság – 1903
1903-09-20 / 38. szám - Az egyetemek tanévének megnyitása 629. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekü közlemények
39. SZÁM. 1903. 50. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI UJSÁG. 629 AZ EGYETEMEK TANÉVÉNEK MEGNYITÁSA. A budapesti tudományegyetem új tanévét szeptember hó 15-ikén, a műegyetemet szeptember hó 16-ikán nyitották meg. Mind a két helyen a felsőbb iskolai oktatásra nézve fontos nyilatkozatok történtek. Mind a két egyetemen a rektorok meghosszabbították a beiratkozásokra kitűzött határidőt. Főleg a tudományegyetemen volt ez szükséges, mert a questura nem győzte a munkát. E hó 16-ikáig 4139 egyetemi hallgatót irtak be. A beiratások szeptember 23-ikán végződnek. A műegyetem hallgatói az utolsó években apadtak. Szeptember 15-ig 1309 hallgatót írtak be, ismét kevesebbet, mint tavaly. A tudományegyetem új tanéve szeptember 15-én nyílt meg ünnepélyesen. Az isteni tisztelet után az egyetem nagytermében gyülekezett össze az egyetemi hatóság, a tanuló ifjúság s a meghívott vendégek. A közoktatásügyi minisztériumot Molnár Viktor miniszteri tanácsos, Tóth Lajos és legifjabb Szász Károly osztálytanácsosok képviselték. Dr. Kétly Károly, a volt rektor búcsúzó beszédében beszámolt a mult iskolai esztendőről. Fölemlíté a múlt egyetemi év eseményei és ügyei közt a szegény egyetemi hallgatók iskolapénzének dolgát is. A rendelkezésre álló összeg a tandíjak pótlására elégséges nem lévén, a rektor a közoktatási miniszterhez fordult, aki segített is a szegény sorsú érdemes ifjakon. Örömmel emlékezett meg a lelépő rektor az ifjúságról, mely ha talán ifjúi hevétől elragadtatva itt-ott túlzásokba esett, nem tudta a szabadsághoz való alkalmazkodás egyenes mértékét magának megszabni, tanárainak szeretetére, támogatására, atyai jóindulatára érdemesnek bizonyult. Az éljenzéssel kisért beszéd után dr. Heinrich Gusztáv, az új rektor tartotta meg székfoglalóját. Hévvel magyarázta, hogy egyetemünk rendeltetése kettős feladatban nyilvánul: előbbre vinni a tudományt és tudományos szellemű új nemzedéket nevelni. Egyetemünk szervezetében a németországi egyetemi tanítási rendet fogadta el. Az egyetemnek a rendeltetése nem volt régebben semmiféle melléktekintet által korlátozva és német földön még ma sem korlátozza semmi. Az egyetem tisztán tudományos intézet volt és Németországban még ma is az. A tanítás és a tanulás szabadságának gyümölcse német földön az, hogy a tudomány minden ága virágzik, a társadalom magas műveltségi színvonalon áll, a szakemberek és hivatalnokok kitűnőek, a hallgatók pedig a világ legfélreesőbb zugaiból tódulnak Németországba, hogy ott tudományos szellemet sajátíthassanak el. Nálunk mégis van egy felülről is istápolt törekvés, melynek czélja az egyetem szabadságának korlátozása. Miért? Mert a hallgatók nem járnak el az előadásokra. De a hallgatók egy része eljár az előadásokra és szorgalmas is. Mondjuk, ötven százalék nem jár el, akik hivatalban vannak itt vagy a vidéken, azért, hogy föntarthassák magukat. Hogy az ifjúságot az előadások látogatására kényszerítsék, kieszeltek mindenféle korlátozást. E dolgok azonban keresztülvihetetlenek. E szellem sok mással együtt Ausztriából került hozzánk, hisz az osztrákok mai napig sem vetkőzték le egészen a rendőri állam bilincsét és szellemét. A hallgatók egy tetemes része azért nem jár az előadásokra, mert el tud készülni a tankönyvekből. Hol nem mulasztanak a hallgatók ? A természeti és orvostudományokban, mert itt nem az előadás a fő, hanem az intézet (akár klinika, akár szeminárium), melyben a növendékek maguk is dolgoznak és ily módon tudományos képzettségre szert tesznek. A minimumra redukálni az előadásokat és az egyetemi tanítás és a tanulás fő súlyát az intézetekbe áttenni : ez az egyetlen reform, mely egyrészt az egyetem igazi szellemének megfelel, másrészt a kívánt sikert biztosítja. Hogy mily káros a tanulás és tanítás szabadságának korlátozása, hivatkozik a franczia jogakadémiákra. Lehetőleg távol kell tartani a kormány beavatkozását, mert a kormány nem mindig egyetemi szempontok által vezérelteti magát. Nálunk ezt rendesen úgy szokták formulázni, hogy a kormány sérti az egyetem önkormányzatát. Eddig azonban még senki sem fejtette ki, hogy miben áll voltaképen az egyetem autonómiája, ami a szóló meggyőződése szerint a következő : Az egyetem maga választja meg tisztviselőit, rektorát, dékánjait és tanácsát; maga állapítja meg tanrendjét, tekintettel arra, hogy kitűnő szakférfiakat kell képeznie ; maga tölti be a megüresedett tanszékeket; az egyetem feljogosít fiatal tudósokat arra, hogy az egyes karok keretén belül előadásokat tarthassanak; az egyetem doktorátusokra bocsátja a jelölteket, megvizsgálja és promoveálja őket. Mindezt természetesen a kormány felügyeleti jogának épségben tartása mellett. Az új rektor e három óhajjal fejezte be megnyitó beszédét: először óvjuk meg a saját magunk és hallgatóink szabadságát, másodszor nyerjük meg az ifjúságnak kevésbbé hivatott részét is a tudománynak, a tanítás módszerének megváltoztatásával és végül harmadszor, ragaszkodjunk férfiúi elszántsággal mindama teendőinkhez és jogainkhoz, melyek a helyesen fölfogott autonómia körébe esnek. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után Ballagi Aladár, a bölcsészettudományi kar dékánja szólt. Azzal kezdte, hogy vallomást tesz hitéről, tanulmányai vezérelvéről. A hit, szerinte nem ellentéte a tudásnak. Ideális áttekintésben mutatta be, hogy a közelmúltban a szabadság gondolatával űzött visszaélések miként kompromittálták magát a szabadságot. Az emberiség életirányának elkerülhetetlen megváltozása maga után vonja az erkölcsi értékek új meghatározását és a társadalom átalakulását. Közéletünk még csak az imént, két osztályát és jellemtípusát ismerte a diáknak. A gazdagot és a szegényt. Az egyiket képviselte az élvezetekbe merült léha alak. A másik típust az éhenkórász szegény diák képviselte, a kin nevetett (s részben ma is nevet) az egész ország, — mert hiszen csak kötelességét teljesítette s nem vehetett részt az élvezetekben. Tehát anyagi képessége szerint értékelték a szellemiség hivatottjait s ezzel a közvélemény önmagát rajzolta le ; azt a társadalmat, mely anyagiságában életczélul tűzve ki a vagyonszerzést, ezt tette meg a dolgok és egyének mértékévé. Meg fog jelenni önök közt, így szólt Ballagi, a vidám szegénység képviselője, aki saját lényegének tudatában, minden irigység nélkül és önérzete kára nélkül tudja szemlélni, hogy egyes társai túlszárnyalják őt az anyagiakban. Fejtegette ezután, hogy az egyetemi ifjúság, a nemzet jövendő vezetésére lévén hivatva s a neveltetés kiváltságában részesülvén , voltaképen egyenes utódja a volt intézményes nemességnek s kötelessége, hogy annak nyomdokaiba lépjen. Legyenek mindnyájan nemes emberek a szó fenkölt értelmében. Ballagi Aladár dr. beszédét éljenzéssel fogadták. Az ünnep a király, a rektor és a tanárok éltetésével fejeződött be. A műegyetem szeptember 16-iki megnyitása a kerti nagyteremben folyt le, melyet a szorongásig megtöltöttek a műegyetem hallgatói és a közélet és tudományos világ köréből meghívott vendégek. A közoktatásügyi miniszter képviseletében Molnár Viktor miniszteri tanácsos jelent meg. A délszaki virággal díszített emelvényen foglalt helyet Ilosvay Lajos lelépő rektor, Rados Gusztáv, Rejtő Sándor és Schmidt Sándor dékánokkal, szemben az emelvénnyel, a közönség előtt ült az új rektor, Hauszmann Alajos. Az ifjúság mindannyiukat lelkesen megéljenezte. Ilosvay Lajos nyitotta meg az ünnepet. Beszámoló beszédében örömmel említette, hogy az új műegyetemi építkezést az elmúlt iskolai évben már megkezdették s remélhető, hogy az 1904—1905-iki iskolai évben már az összes khémiai előadásokat és laboratóriumi gyakorlatokat az új helyiségben lehet megtartani. Beszámolván lefolyt évi működéséről, végül komoly intelemmel és atyai tanácsokkal fordult az ifjúsághoz Nem fukarkodott a köszönettel és a dicsérettel. De, mondá, talán több okom volt a lehangoltságra, midőn látnom kellett, hogy a nemzeti és a szabadelvű néven szervezkedett ifjúsági pártok minő ádáz gyűlölséggel törtek egymásra; midőn hallanom kellett azokat a becsmérlő nyilatkozatokat, melyeket a keresztesek és nem keresztesek a legnagyobb kíméletlenséggel szórtak egymásra és tapasztalnom kellett, hogy egyesek a magyar nemzeti követelések kiküzdéséért megindított mozgalom hevétől elragadtatva, egy nagyszerűen szép eszme szolgálatát félreértvén, megtagadták a fegyelmet, vakmerően megtámadták az egyéni elhatározás szabadságát s a műegyetem ideiglenes bezárására kényszerítettek. Nekünk, kiknek élethivatásunk szerint az ifjúság czél és nem eszköz, lehetetlenség volt megdöbbenés nélkül nem szemlélni a tavasszal lefolyt jelenségeket. Mert a mi vérünk is felpezsdül, ha a független Magyarországra gondolunk. (Viharos éljenzés) de a fortiter in re és snaviter in modo értelmét másként magyarázzuk, mint sokan azok közül, kiket a műegyetemi ifjúságnak egy része, azokban a mozgalmas napokban, a haza iránt tartozó kötelességekben tanító mestereként üdvözölt. A haza az ifjaktól nem a jelenben, mint tanulóktól, hanem a jövőben, mint polgároktól és hazafiaktól vár igazi szolgálatot; most megelégszik azzal, ha jövendőbeli feladatukhoz elég nagy szellemi tőkét gyűjtenek s a polgárerények kifejlődéséhez elég erős erkölcsi alapot teremtenek. Ezután Ilosvay átadta méltóságát Hauszmann Alajosnak, az új rektornak, aki élénk éljenzés között elfoglalván helyét, székfoglaló beszédében az építészetről szólt. A legújabb kor egyrészt a szeczesszióval kívánja boldogítani művészetünket, másrészt pedig megindult egy mozgalom a magyar építő-stílus megteremtésére. A szeczesszió- GÁSPARICS MÁRK EMLÉKOSZLOPÁNAK LELEPLEZÉSE PERLAKON. SZABADSÁGHARCZI EMLÉK TÖRÖKBECSÉN.