Vasárnapi Ujság – 1903

1903-10-04 / 40. szám - Bányászkongresszus és kiállitás a Zsilvölgyében (képekkel) 655. oldal / Hazai táj- és néprajzok; közintézetek; népszokások; műtárgyak

656 VASÁRNAPI ÚJSÁG. 40. SZÁM. 1903.50. ÉVFOLYAM­­ jának, mint a kiállítás­­ védnökének, ki a kiállí­tás sikere érdekében maga is mindent elköve­tett s ki az eredetileg szűkebb körre tervezett ipari kiállítást kibővítette gazdasági termékek kiállításával és állatkiállítással, mely csoportok később még tanügyi és néprajzi rés­szel bő­vültek. Ha a petrozsényi kiállításról szólunk, Barcsay Kálmán főispán és dr. Chorin Ferencz főrendiházi tagnak, a Salgó-Tarjáni Kőszén­bánya Részvény­ Társulat elnökének nevét el nem hallgathatjuk. A kiállítások legfőbb czélja bemutatni ama kulturfokot, a­melyen a kiállítók állanak ; hogy e mellett rendszerint gazdasági haszon is jár nyomukban, az egészen természetes, mert meg­ismertetik a fogyasztót a termelési forrásokkal. Ennek a czéljának a petrozsényi kiállítás teljesen meg is felelt s e mellett érdekesség és tanulságosság dolgában semmivel sem maradt az idén rendezett többi nagyobb vidéki kiállítá­sok mögött. A­mit itt a bányaipar és a faipar terén láttunk, az ez ideig nálunk kiállítá­son még nem volt bemutatva s Hunyad megye mezőgazdasága is elénk tárta mindazt, a­mit mostoha viszonyai mellett termelni tud. A ki­állítás fő vonzóereje azonban nem az volt, a­mit a rendezőség a pavillonokba összehordva elénk állított, hanem azok a hatalmas kőszénbányák, a­melyeket tulajdonosaik: a Salgótarjáni kő­szénbánya-társulat, az Urikány-zsilvölgyi ma­gyar kőszénbánya-társaság és a Felső-zsilvögyi kőszénbánya-társulat mutattak be az ország minden részéből idesereglett nagy és előkelő bányászközönségnek. Bányászainkat zsilvölgyi bányák annál inkább érdekelték a tökéletes berendezései, biz­tonsági és emberbaráti intézményei, mivel álta­lánosan ismeretes, hogy itt nemcsak az ország legjobb szenét termelik, hanem a Zsilvölgy Magyarország leggazdagabb szénmedenczéje, a­melyből az eddigi kutatások alapján a szén majdnem kifogyhatatlan. A Salgótarjáni kőszénbánya-társulat saját négy kerületében és pedig Petrillán, Petrozsény­ban, Aninoszán és Vulkánban évenként hét millió métermázsát termel, az Urikány-zsil­völgyi magyar kőszénbánya-társulat éjszaki, déli és Szent István-bányáiban három millió métermázsánál több szenet termel; ezenkívül pedig 600,000 métermázsa kokszot, végül a Felső-zsilvölgyi társulat 700,000 métermázsát. A Zsilvölgy évi termelése tehát összesen meg­haladja a 11 millió métermázsát, a­mit könnyű­szerrel lehetne három, négy vagy ötszörösére emelni, ha az ipar oly lendületet venne hazánk­ban, hogy ezt a széntömeget felhasználhatná. Mert úgy a salgótarjáni, mint az urikányi tár­saságnak tömérdek érintetlen bányabirtoka van itt, a­melyeknek kiaknázására még talán évti­zedek múltán sem kerül a sor. Bányászaink szakértő szemekkel tekintették meg mindenütt a szénfejtést és osztályozást, valamint a szállítóeszközöket, a­melyek mind a legmodernebbül vannak fölszerelve. Képeink között bemutatjuk az urikány-zsilvölgyi tár­sulat lupényi műveit, továbbá a salgótarjáni társaság Aninosza bányatelepét, valamint az úgynevezett «napifestést», a­hol a szenet künn, szabadon a napvilágon termelik. Egy másik képünk ugyan a vállalat osztályozóját mutatja, a­hol a szenet elválasztják és vasúti kocsikba rakják a szerint, a­mint az koczka, dió, vagy aprószén alakjában hagyja el az osz­tályozó rostélyát. A kirándulók bámulattal szemlélték, hogy mit teremtett ez a két társulat ezen a vidéken rövid két évtized alatt. Petrozsényt elhagyva nem is készek az itt végzett úttörő munkáért leróni az elismerés adóját a salgótarjáni tár­saságnak s azok jelenlevő képviselőinek, dr. Chorin Ferencz elnöknek és Andreics János bányaigazgatónak, ki a kietlen Zsilvölgy föl­virágoztatásában oly buzgón működik. Lupénynek, az Urikány-zsilvölgyi társaság főfészkének megtekintése volt a bányakong­resszus második napjának a legérdekesebb moz­zanata. Ez a társulat, Ullmann Adolf elnökének szakavatott vezetése mellett tíz éve bírja eze­ket a bányákat s a telep ez idő óta főleg Kriszko Bohus igazgatása alatt annyira fejlődött, hogy épen a kongresszus alkalmából hat tanítóval működő, ezer tanköteles befogadására alkalmas díszes emeletes iskolát adhatott át Ullmann Adolf elnök Réthy Lajos kir. tanfelügyelő gon­dozásába. Majdnem kétezer munkásnak ad biz­tos megélhetést ez a vállalat is, úgy, hogy a kis Lupény ötezer lakóval biró városkává fejlődött, melynek nemcsak iskolája, de pavilonrend­szerű kórházai is mintaszerűek. Ez a bánya­vállalat kiváló sikereket ért el koksz-termelésé­vel is, mely téren úttörő feladatot teljesít s a porosz Ostraunak idáig nálunk leginkább elter­jedt kokszával üdvös versenyt kezdett. ANINOSZA BÁNYATELEP. A ZSILVÖLGYI KŐSZÉNBÁNYÁK KÖZPONTI OSZTÁLYOZÓMŰVE. ZSI­­­> VÖLGYI KÉPEK. NAPI FEJTÉS A PLESNITOBEI VÖLGYBEN.

Next