Vasárnapi Ujság – 1903

1903-10-04 / 40. szám - Névtelen nemzetek 659. oldal / Vegyes kisebb czikkek és közlemények

•40. SZÁM. 1903. 50. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI ÚJSÁG. 659 barátok komor alakjai pihentek, most a fran­czia és angol hölgyek divatos ruhái érintik a porondot selymes suhogással, csipkés lebbenés­sel. Meg nem állhatom, hogy ne szóljak néhány szót arról, milyen érdekes a köztük levő kü­lönbség. Most értem, miért jobb kiránduló, gyalogló az angol nő, mint a franczia. Mialatt az angolok bátran, ruganyosan járták meg a várfalakat a maguk kényelmes c­ipőjében, a franczia nők majdnem mind lenn maradtak, mert a magas, befelé hajló sarkú «Louis XV» topán vagy a tűhegyes orrú, lakkbőrből való abbé-czipő a maga papírvékony talpaival, bizony nem bírja a gyaloglást meg a kövek érintését. Hanem aztán az a különbség az arczszínek között! A negyven éves angol asszony a maga sima, piros és fehér arczbőrével fiatalabb ma­radt a sok szabad levegőtől, mint a 28—30 éves franczia nő, a­kinek arczát a késői kelés, késői lefekvés, kevés gyaloglás, sok fűszeres étel kiszárítja, sápadttá teszi. A hegymászás, gyaloglás után a hibátlan, pompás fehér angol fogsorok derekas étvág­gyal látnak hozzá a sonkás, halas, bogysültes sandwichekhez; és hogy a franczia hölgyek miért húzzák a rövi­debbet s miért elégesznek meg egy-két szem szőlővel, egy fél őszi baraczkkal, azt csak ak­kor értem meg, ha az angol nők szabad moz­gású, sudárfa alakjáról azokra a kecses, de törékeny porczellánbaba-alakokra nézek, azok­kal a nem is emberi alakokhoz való derekukkal. De viszont a­mi ruházatukat illeti, arra nézve érdekes, hogy a­mit mi otthon a kontinensen angol ruhának nevezünk, azt az angol nők hord­ják legkevésbbé és ők maguk «bécsi» divatnak nevezik. Az angol nő jelenlegi ízlését nem mondhatnám szerencsésnek; a gyáripar szép termékeit selyemben, csipkében aránylag ol­csón kapja a középosztály is, de mivel az ízlés nem erős oldaluk, ezért sokkal többet alkalmaz­nak mindebből, mint a­mennyi a ruhának elő­nyére válik. Persze, az igazság az, hogy franczia nő is, angol is tud szépen öltözni, ha túlzásokba nem csap. A könnyedebb, díszesebb, de az ut­czai ruhák közül is nagyon csinos néhány új minta. Ha a franczia nő gátat vet a maga fény­űzésre hajló ízlésének, takarosabb tud lenni az egyszerűségben, mint az angol nő s viszont ez, ha túlozni kezdi a díszt, nehézkes, túlterhelt ruhákat teremt, a franczia nő fényűzésével ugyan, de a franczia nő ízlése nélkül. Most aztán a vendégek is hazamentek, az angolok is hazatértek a tengerpartról a városba, de én azt hiszem, hogy ha a franczia és angol nők együttléte, egymással való érintkezése a divat felületes, mától­ holnapig élő kérdéseire lesz befolyással, viszont az angol és franczia gyárosok és képviselők most megindult érint­kezése valamivel komolyabb dolgokban is érez­teti majd hatását. Legalább ilyen jelek látszanak most, a­mikor hazatérve, mindenki megkezdi ismét a munkát itt, a világmunka egyik nagy központi műhelyé­ben, Londonban. Gineverné Győry Ilona: NÉVTELEN NEMZETEK. Az európai népek mindegyikének megvan a maga történetileg kifejlődött, a hagyomány által szentesített nemzeti neve. Némelyek, köz­tük a magyar, nevüket a homályos őskorból, az őshazából hozták, mások, mint az olasz (Italiano) hazájuk nevétől nyertek nevet, ismét mások, mint a franczia, vagy angol, népkeveredés útján kialakult nemzet lévén, a keveredésben részt vett egyik néptörzs után (frank, angol-szász, stb.) neveztettek el. Az Európán kívüli világok lakóinak is meg­van a maguk nemzeti neve, kivéve Amerika lakóit. Az Atlanti-tengeren túli óriási száraz­földön csakis a pusztulás útján levő, míveletlen őslakók dicsekedhetnek nemzeti névvel, bár ezt is, az indiánus nevet, az európaiak adták rájuk, ők nem igen vesznek róla tudomást. Az Ameri­kában politikai nemzetet alkotó népeknek ellenben nincs külön nemzeti nevük. Tudvalevőleg két nagy részre oszlik Amerika czivilizált lakossága : angolokra és spanyolokra; az előbbiek Éjszak-, az utóbbiak Közép- és Dél-Amerikában alkotnak államokat. Ezek közül sem az egyiknek, sem a másiknak nincs külön nemzeti jellegét kidomborító neve. A spanyol­amerikaiak nem sokat törődnek ezzel, spanyolul beszélő amerikaiaknak vagy Amerikában honos spanyoloknak érzik magukat s ezzel beérik. Az Egyesült­ Államok lakóit azonban úgy látszik bántja névtelenségük, mert most sokat foglal­koznak azzal a kérdéssel, milyen nevet talál­hatnának maguknak. Európában egyszerűen amerikaiaknak nevezzük őket, de ez nem helyes név, mert egyformán alkalmazható rájuk is, meg a spanyol-amerikaiakra is. «Éjszak-ame­rikaiak »-nak se nevezhetők, mert ebbe a foga­lomba beletartoznak Kanada és Britt-Kolumbia lakói is, a­kik pedig angol gyarmati polgárok. A «yankee» elnevezés sem alkalmas, mert ere­detileg gúnynév, melyet az angolok adtak nekik a függetlenségi háborúban s Amerikában most se hallja mindenki szívesen. Nevezik még külö­nösen az angolok «Jonathan»-nak is az ame­rikait, az angol John Bull példájára, de névnek az se név. Az Egyesült­ Államokban már pályázatokat is hirdettek egy megfelelő nemzeti név kitalálá­sára s ezek egész sor nevet vetettek fel, melyek legnagyobb része az Egyesült­ Államok angol nevéből (United States of North­ America) vannak alkotva. Hyenek: Unida, United Statesman, Usona (a fentebbi angol név kezdőbetűiből alkotott szó), United Statsian, vagy csak egy­szerűen Statsian vagy Statsien. Ez utóbbi kettő találkozott legtöbb tetszéssel, bár valami nagyon szerencsésnek ezek se mondhatók. Ilyesformán egyelőre bele kell nyugodniok a névtelenségbe. Különös dolog, hogy épen a világ egyik számra, vagyonra, politikai és mívelődési erőre legnagyobb nemzetének nincs meg a maga, külön nemzet­ voltát jelentő neve. Ennek azon­ban meg van a maga oka: az Egyesült­ Államok népe csak politikailag külön nemzet, néprajzi­lag, nyelvi tekintetben s eredetét illetőleg is teljesen angol, a nagy angol nemzettörzs egy önálló életre jutott ága. Pedig épen a külön eredet, nyelv, néprajzi jelleg adja meg a nem­zet fogalmának alapját s nem a politikai külön­állóság. A svájczi olasz például, bár külön, Olaszországtól önálló állam polgára, mégis csak az olasz nemzethez tartozik, míg a poli­tikailag külön állammal már nem bíró lengye­lektől senki se tagadhatja meg, hogy külön nemzetet alkotnak. Az Egyesült­ Államok lakói is úgy vannak, mint a svájczi olaszok, a bel­giumi francziák, az ausztriai németek: nyelvük az angol nyelv, irodalmuk az angol irodalom egyik ága, népsajátságaik is a másféle élet­viszonyok által módosult angol népsajátságok. Hatalmas külön államot alkotnak, nemzetet azonban nem. i PETROZSÉNY DÉL FELŐL. EGYVELEG. + Gyalog a föld körül. Ezelőtt három évvel két franczia: Faivet Albert és Biquet Károly 25 ezer frankba fogadtak, hogy pénz nélkül s gyalog körül utazzák a földet. 1900 augusztus 31-ikén, mindössze 25 kilogramm súlyú podgyás­szal indultak, a nagy utat legalább egyikőjük csakugyan megtette s az egyik utas, Faivet, Berlinbe érkezett, hol nagyon érdekes felolvasást tartott. Társa, Biquet, már Tö­rökországban meghalt s így Faivet csakis kis ku­tyája társaságában tette meg az egész utat. Faivet hű kutyáját, ha megsántult, ölében vitte, Szibériá­ban pedig — nehogy a nagy hidegben elpusztul­jon — egy róka bőrébe varratta be. Faivet 35 ezer kilométer utat tett meg s ezen idő alatt nem keve­sebb, mint 115 pár czipőt használt el. Fogadását elvesztette ugyan, mert betegségek, valamint Biquet halála miatt több mint hat hónapi időt mulasztott. * Francziaországban a válások száma 1885-től kezdve évről-évre rohamosan 1885-ben csak 4640 házasságot szaporodik. Míg bontottak fel, 1900-ban már 9300-at. Németországban a válások­­ szintén óriási arányban szaporodnak, mert ezek száma, míg 1885-ben 8000 volt, már 1900-ban 12000-re szaporodott. A Kelet- Afrika partjain a benszülött szerecsen lakosok közt különös betegség ütött ki, melyet az angol kormány által a helyszínére küldött orvosok «lethargus»-nak neveztek el. A beteg — többnyire fiatal férfi — minden előzetes részullét nélkül egy­szerre elálmosodik és elalszik. Husz-huszonegy napig tartó folytonos alvás után a halál múlhatla­nul bekövetkezik. Ha az alvót ezen idő alatt nagy nehezen felébresztik, hogy valamit egyék, erre ké­pes ugyan, de azután rögtön ismét mély álomba merül. * A szagok felvétele. A tej a körülötte lévő tár­gyak szagát könnyen felveszi, miért is szagos tár­gyakat távol kell tőle tartani. így áll a dolog a bor­ral és szőlővel is. Elzászban, hol kreozóttal telített szőlőkarókat használtak, a szőlők kreozót ízét nem lehetett félreismerni s az ily szőlőkből készült bor szintén kreozót ízű lett. Egy nagy vágóhid közelé­ben ültetett szőlőtelep szőlője a rothadt hús szagát vette fel, így szintén kisebb szigetek sző­lőtelepein

Next