Vasárnapi Ujság – 1903
1903-10-04 / 40. szám - Magyar sírok Konstantinápolyban és Iszmidben (képekkel) 662. oldal / Általános nép- és országisme
662 melyet Géczy Istvánnal együtt írt, a Vígszínházban került szinte sikerrel. Prózai munkáiban, tárczaczikkeiben, rajzaiban, elbeszéléseiben főleg a Rákóczi-kor egyes epizódjairól nyújtott hangulatos képeket; ezek egy része «Kuruczok csillaga» czimű kötetben is napvilágot látott. Az ifjúsági irodalmat is több kötetre menő dolgozattal gyarapította. A most elnyert pályadíj nem az első ily kitüntetés, mely érte: néhány év előtt már elnyerte az Akadémia Farkas-Raskó-pályadíját egy szatirikus versével, egy ízben pedig a Petőfi-Társaság Vigyázó-díjával is kitüntették. Költői munkássága mellett Lampérth, mint az országos levéltár tisztviselője működik 1898 óta s több történeti tárgyú közleményt is írt a «Századok »-ba és más folyóiratokba. VASÁRNAPI ÚJSÁG, 3.C4 SZÁM. 1903. 50. ÉVFOLYAM MAGYAR SÍROK KONSTANTINÁPOLYBAN ÉS ISMIDBEN. Dr. Szádeczky Lajos történetírónk, ki a tavasszal nagyobb számú magyar társasággal tett kirándulást Konstantinápolyba, a napokban Törökországba induló «Rákóczi-zarándoklat» alkalmából «Konstantinápoly és magyar emlékei» czímmel most megjelent könyvében írja a következőket: A Szent Benedek (Saint Beneit) egyháza Galatában, a hol II. Rákóczi Ferencz el van temetve, román stylben épült olasz építmény, még abból az időből, midőn Galata városát a genuaiak birták. Szentélyével keletnek, hegyoldalba van építve ; éjszaki hosszfala fönt magaslaton, a déli lent völgyben áll alapjával, minélfogva ez utóbbi sokkal magasabb. A déli fal mente a templom talapzatáig nagy magas üreget alkotván, ezt kriptává alakították, úgy, hogy belülről fölosztották fülkékre és kriptaüregekre, melyekben egymás fölött és mellett vannak a koporsók. Alulról a templomot régi kőfallal kerített udvar környezi, régi díszes kapuval. A főbejárás a templomba és a mellette épült kolostorba a nyugati részről fönt a hegyoldalon van. Az itt lévő főkapu felett latin felírás hirdeti, hogy a génuai uralom után sokáig romokban hevert templomot XIV. Lajos, a nagy franczia király restauráltatta 1682-ben. Ugyancsak ő adta át a franczia jezsuiták keleti missziójának egyházát. A templom azóta franczia védnökség alatt áll s jelenleg a lazarista atyáké. A franczia védnökség kelthette Zrinyi Ilona, a bujdosó fejedelemasszony. Thököly Imre a «kuruczkirály» hitvese lelkében azt a vágyat, hogy e templomot válaszsza maga és családja tagjai temetkezési helyéül. Az első magyar fejedelmi sarj, kit ide temettek. Thököly Imrének és Zrinyi Ilonának, Nándorfehérvárt 1694-ben született s egy éves korában Nikápolyban elhalt leánykája, Thököly Zsuzsika herczegnő. A gyászoló fejedelemasszony ez alkalommal különböző műtárgyakkal ajándékozta meg a templomot 1695-ben. Nem sokára a fejedelemasszony, Zrinyi Ilona maga is követte leányát. Zrinyi Ilona, miután a régi Nikodémia (Iszmid) mellett a «Virágok mezején» épült villájukban 1703 február 18-ikán elhúnyt, holttestét márczius 10-ikén Galatába szállították és még aznap este az itteni jezsuiták templomában «pompás solennitással» sírboltba helyezték, a mint azt a fejedelem hű titkára, Komáromy János írva hagyta. Sírja fölé szép fehér márványlapot helyeztek czímerével. (Ez ma már nincsen ott.) Egy másik fehér márványlapot a sír mellett a koporsó hosszában a templom falába illesztettek. (Ez máig is ott van.) Hosszú latin felirattal ékes szavakban hirdeti a dicső fejedelemasszony eredetét és történeti jelentőségét. Ez a síremlék, mely Zrinyi Ilona sírját jelöli, a templom déli oldalhajójának vagy mondhatnók kápolnájának keleti végén, a Boldogságos Szűz tiszteletére szentelt oltár előtt van, a templom déli oldalfalának oldalt jobbra legszélső ablaka alatt.* A harmadik magyar, kit ide temettek, s kinek hamvai itt nyugosznak: gróf Bercsényi Miklósnak, Rákóczi Ferencz vitéz vezérlő tábornokának és hű bujdosótársának felesége, gróf Csáky Krisztina. Gróf Bercsényiné 1723. április 25-én halt meg Rodostóban. Gróf Bercsényi Miklós maga is oda kívánt temettetni. Midőn 1725. őszén halálos betegségbe esett, Rodostóba hivatta Konstantinápolyból az ottani pátriárka-helyettest, Mauri Péter karthágói érseket s neki meggyónt. Aztán 3000 piaszterből álló kegyes alapítványt tett a galatai templomnak, hogy lelki üdvösségekért az ő és felesége halála évforduló napján egyegy ünnepies gyászmisét, továbbá évenként 300 csendes misét tartsanak. Már előbb, felesége halála után 4000 piaszternyi kegyes alapítványt tett. Haláluk évfordulóján a két gyászmisét s a VII. Pius pápa 1808-iki bullájával 30-ra leszállított 300 csendes misét máig is mondják a templomban Bercsényi és neje lelki üdvéért. Pedig Bercsényi nem nyugszik itt, hanem Rodostóban. Mikor ugyanis ő meghalt 1725 november 6-án, — akkor Rodostóban és vidékén pestis lévén, holttestének Konstantinápolyba szállítását a porta — úgy látszik — nem engedte meg, így aztán a rodostói Panajia görög templomba, gróf Esterházy Antal porai mellé temették. A negyedik magyar, kit a galatai St. Benoitegyházba temettek : maga a dicső emlékű fejedelem, I. Rákóczi Ferencz. Az ő haláláról ezt írja holtig hű főkamarása Mikes Kelemen, 1735. április 8-án Rodostón : «Az isten árvaságra teve bennünket és kivevé ma közölünk a mi édes urunkot és atyánkot három órakor reggel ... 0 szegény árvaságra hagya bennünket ezen az idegen földön. Itt irtóztató sírásrívás vagyon közöttünk. Az isten vigasztaljon meg minket.» Rákóczinak végső kívánsága, hogy «testét az édes anyja mellé minden világi pompa nélkül nyugosztassák», beteljesedett. Konstantinápolyba viteléről és temetéséről ezt irja Mikes Kelemen 1735. jul. 8-án : «A porta megengedvén, hogy titkon a szegény urunk testét Konstantinápolyba vihessük, egy nagy ládát csináltatván, a koporsót belé zárattam, hajóra tétettem és egy néhány magammal 4-én megindúltam, 6-án Konstantinápolyba érkezvén, a ládát, a kiben a koporsó volt, a jezsuitákhoz küldöttem. A koporsót kivévén belőle, felnyitották, hogy a testet meglássák. Sírt pedig azon a helyen ástak, ahová temették volt az urunk anyját.» 1839-ben a templom javítása alkalmával a munkásoknak feltűnvén, hogy Rákóczi sírlapja a talapzatban kissé behorpadt, fölemelték s úgy találták, hogy a téglaboltozat egy helyütt beszakadt, ez okozta a horpadást. Leereszkedvén a sírboltba, ott két koporsót találtak s felbontották : az egyikben egy erőteljes férfiú tetemei fekvének a (fejedelemé), a másik kisebb koporsóban egy gazdagon felöltöztetett női halott volt, még teljes épségben. A hír kiszivárgott a városba s nagy csődület támadt a templom körül, mindenki látni akarta a csodát. A környékből is mindenfelől érkezének jámbor keresztény betegek a templomba, a szent magyar fejedelemnő sírjához imádkozni, hogy az ő közbenjárásával gyógyulást nyerjenek. Egy szerzetes följegyzése szerint Zrínyi Ilona romlatlan és a néptől szentnek tisztelt holtteste egy egész hónapon át volt 1839-ben a St. Benoittemplomban nyitott koporsóban az ájtatos hívők szemléjének kitéve és azután az akkor Konstantinápolyban lakó három keresztény püspök által ünnepélyesen beszentelve temettetett újra el. Thaly Kálmán 1889-ben engedélyt nyervén Rákóczi sírja felnyitásához, két koporsót talált a Zrínyi Ilona falba illesztett emléktáblája mellett, illetőleg alatt, a kápolna talapzatát fedő kőkoczkáktól mintegy lábnyi mélységben. A fal mellett közvetlenül van a fejedelemé, nagyobb és épebb koporsó, e mellett közvetlenül a kisebb és korhadtabb, a Zrínyi Ilonáé. A kisebb koporsóban gyönyörű alkotású, sima, alabástrom fehérségű női koponyát találtak s néhány apróbb csontdarabot, de ruhafoszlányokat, ékszereket nem. A bennebb fekvő nagy czédrusfa koporsóban megtalálták a fejedelem hatalmas alkotású, sötétbarnás színű koponyáját, melynek kétségtelen azonosságát az bizonyította, hogy a bebalzsamozásnál kifűrészelt darabja selyemszövettel rá volt kötve. A fejedelem csontjai is érintetlenül megvoltak a koporsóban. Thalyék a kiszedett és a portörmeléktől megtisztított csontokat és hamvakat új czédrusfa ládába rakták és így tették vissza a kiüresített koporsóba, a ládafiába pedig egy üveghengerben a sírfelbontásról szerkesztett jegyzőkönyvet tették. A jegyzőkönyv másik eredeti példányát a kolostor levéltárában helyezték el. Kétségtelenül meg van tehát állapítva, hogy Rákóczi Ferencz a galatai templomban van eltemetve, hogy hamvai ott porladoznak s hogy koporsója Zrinyi Ilonának falba illesztett emléktáblája alatt, közvetetlenűl a fal mellett fekszik, hol egy két méter hosszú fedőkőlap van, melynek belső széle a falba van illesztve. Ez alatt van a fejedelem koporsója, édes anyjáé szorosan mellette, a koczkakövek alatt. Eredetileg a Zrinyi Ilonáé fekhetett a fal mellett s felette egy szép fehérmárvány sírlap volt, czímerével s «Donec resurgat» felirattal. Ez többé nincs ott s helyét egy hosszú lapos fedőkő foglalja el. Talán az 1839-iki templomjavítás alkalmával cserélték ki. Feltűnő az a körülmény, hogy a Rákóczi czímeres és feliratos sírkőlapja jelenleg nem az ő koporsója felett fekszik, hanem valamivel odébb nyugat felé, keresztbe fektetve, úgy, hogy az ő koporsójának fejrésze derékszöget képez sírköve alsó részével. Miért nincs a Rákóczi sírköve az ő koporsója felett ? Erre feleletet nem találunk. Talán nem akarták édesanyja sírkövét eltávolítani, talán később történt valami áthelyezés?! Talán akkor történt a koporsók eredeti helyének megváltoztatása, midőn Rákóczi Ferencz fiát, Józsefet is ide temették, épen a Rákóczi Ferencz sírkőlapja alá. Thaly Kálmánék az 1889-iki sírfelbontáskor megállapították, hogy Rákóczi Ferencz sírkőlapja alatt nem az ő koporsója van, hanem más, középtermetű emberé. A fejedelem ölnyi magas s hatalmasan kifejlett testalkatú férfi volt, az ő koporsójának az ott lévőnél nagyobbnak kell lennie. A koporsóban ott talált koponya nem volt bebalzsamozott halottnak a feje, mert nem volt meglékelve az agyvelő kiszedése végett. Thaly Kálmán véleménye az, hogy ez a Rákóczi Ferencz czímeres sírköve alatt nyugvó holttest nem lehet másé, mint a fejedelem idősebb fiáé, Rákóczi József herczeg erdélyi trónkövetelőé, aki 1738 november 10-ikén a török táborozás közben Csernavodán, élete 38. évében elhalálozott s végrendeletében meghagyta, hogy földi maradványait Konstantinápolyban a jezsuiták (ma lazaristák) templomába, boldogult édesatyja mellé temessék, mely czélra 3000 piasztert hagyományozott a galatai jezsuita atyáknak. Rákóczi József herczeg volna tehát az ötödik magyar, a ki a galatai lazarista templomban nyugodnék. A kápolna sírboltja kupolájának szegélye így körűl van temetve magyar fejedelmi sarjak és egy magyar főúri nő koporsóival, síri álma LAMPERTH GÉZA. * A templom azon részének képét, a hol Zrinyi Ilona és II. Rákóczi Ferencz sírja van, ez évi 8-ik számunkban közöltük.