Vasárnapi Ujság – 1903

1903-10-04 / 40. szám - Czigányzenekarok hangversenye a Népszinházban (arczképekkel). Markó Miklós 664. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekü közlemények

VASÁRNAPI ÚJSÁG. 40. SZÁM, 1903. 50. ÉVFOLYAM. A Nemzeti Szinház szeptember 25-én a nálunk népszerűvé vált Brieux franczia író egyik régibb darabját, a «Patyolat kisasszony a-t mutatta be a magyar közönségnek, Tábori Róbert fordításában. Mint Brieux valamennyi darabja, ez is társadalmi problémával foglalkozik s meséje és alakjai ezer meg ezer más ember történetét vázolják. Brieux már rávetette szemét az igazságszolgáltatás fonák­ságaira («Vörös talár»), a dajkaság intézményére (a nálunk még ismeretlen «Les remplagantestt-ben), bevilágított az átöröklött családi betegségek sötét tragédiái közé («A métely»), de valamennyi közül legérdekesebb a «Patyolat kisasszonyt tárgya. Ez a darab a sorsukból kinevelt leányok szerencsétlen­ségével foglalkozik. Blanchette szegény falusi korcsmáros család leánya, a­kit szülei előkelő párisi intézetben ne­veltetnek. A leány tanítónői oklevelet szerez, de állást nem kap s hazakerül a kis korcsmaházba. Nem bírja megszokni szülei viseltes parasztruháit, a szűk kis szobákat, az apró-cseprő korcsmai csalá­sokat, a korcsmázó vén útkaparó nyers kedveskedé­seit. Csak akkor érzi jól magát, mikor régi iskolatársa, a földesúr leánya—öc­csével együtt — meglátogatja. De a látogatások egyre gyérülnek, a korcsmáros veszteni kezdi türelmét, kikel az állam ellen, mely nem bírja tüstént beváltani a diploma formájában adott ígéretet, elkeseredik a műveltség ellen, mely leszoktat a kézi munkáról, de kenyeret nem ad. A leány nem bírja hallgatni az örökös szemre­hányásokat. Végre elhagyja a szülői házat s a földesúr leányához megy társalkodónőnek. Ott az f­rfi szemet vet reá, e miatt Párisba menekül, ott nem kap munkát s ha rosz útra lépni nem akar, becsületes munkával csak húsz sorst kereshet. Össze­törve tér haza másfél esztendő múlva s otthon az első kérő szóra boldogan megy feleségül a­ bognár­hoz, kit két évvel ezelőtt kikosarazott, így az ő sorsa eldől, — de a probléma nem a Blanchette sorsa volt, hanem az összes ilyen tanítónőséget váró szegény leányoké. Az író adós marad az általános felelettel; csak a bajt mutatja föl, azután elhallgat. Az ilyen problémákkal küzködő darabok rendes és javíthatatlan hibája ez. Brieux nem oldhatja meg három felvonás alatt azt a kérdést, a­melyet ötven esztendő alatt nem bírt megoldani Francziaország kultúrpolitikája. A darab nincs híjával a finom vonásoknak. A sze­replők: Ujházy (a korcsmáros), Rákosi Szidi (a fele­sége) és B. Lenkey Hedvig (a leánya), nagyon jól játszottak. Lenkey Hedvig ezúttal mutatkozott be a Nemzeti Színházban, a­hová a Vígszínházból szer­ződött át. (V.) Ujházy Edének, a Nemzeti Színház örökös tag­jává történt kinevezését a színházaknál mindenütt nagy örömmel fogadták, mint a színművészetben szerzett érdem elismerését. A Nemzeti Színház örökös tagjai jelenleg: Prielle Kornélia, Jászai Mari, Blaha Lujza, és Náday Ferencz. Ujházy Edével Somló Sándor igazgató szept. 27-ikén este ünne­pélyesen tudatta kitüntetését. Fölkérte a Nemzeti­ Színház tagjait, hogy a «Patyolat kisasszony» má­sodik felvonása után gyűljenek össze a színpadon. Akkor üdvözölte Újházit s átadta neki a kinevezé­séről szóló okmányt. Ujh­ázy mélyen meghatva mondott köszönetet. Másnap már levelekben, távi­ratokban köszöntötték, s a színművészeti akadé­mián, a­hol tanár, a növendékek is ünnepélyes fo­gadtatást rendeztek. Október 3-ikán pedig színész társai és tisztelői lakomán ünneplik a Royal-ter­mében. A Műcsarnokban október 3-ikán nyílik meg a korán elhunyt Eisenhut Ferencz hátrahagyott ki­állítása. Van 156 olajfestmény és 258 rajz. A Kau­kázus festői népét Eisenhut mintegy nyolczvan tanulmányban mutatja be, míg olajvázlatainak többi része Tunisz és Algír festői világát tárja elénk. Ezek egynéhány kivételével, mind eladók. Szép rajzot lehet majd vásárolni nyolcz-tíz koronáért, nyolczvan-száz koronáért pedig nagyon csinos olaj­vázlatot. KÖZINTÉZETEK ÉS EGYLETEK. A Kisfaludy­ Társaság szeptember 30-ikán tar­totta első ülését a nyári szünet után. Deák Ferencz közeledő százéves születésnapja alkalmából az el­nöklő Beöthy Zsolt szentelt meleg szavakat Deák emlékének. Beöthy Zsolt beszédében Deák Ferencz haza­fias érdemeit magasztalta. Megemlékezett napjaink sivár politikai küzdelmeiről, a melyek honfi­ aggodal­makkal töltenek el. Történetünk nagy alakjait emlé­kezetükben kell tartanunk, mert e nagy alakok a kapcsai annak az egységnek, a melynek szükséges voltát tanítjuk s a melynek megvalósításáért fára­dunk. «Deák nagy alakjában —­ mondotta többek között — nemzeti lelkünknek, a magyar léleknek két uralkodó vonása tetőzik. A magyar tiszta ész, világos belátás, éles ítélet szinte a genialitás magas­latain jelenik meg benne, az államférfiúban és a szónokban egyaránt s erőben ezzel csak lényének másik uralkodó vonása, az erős fajszeretet verse­nyez.» Földi útjának utolsó pihenője az újabb magyar költészet legköltőibb jelenete. Ennek az épületnek, hol most vagyunk, nagy csarnokában Deák a ravatalon ; előtte­m, nemzetünknek immár elszállott védőangyala, kezében koszorú, szemében könnyek, szívében honleányi gyász, a nemzeti ér­zés megindult áhítata imádkozik a jelenet körül. Midőn azt a tiszteletteljes indítványt teszem, hogy a társaság koszorút küldjön Deák Ferencz emlék­ünnepére, a fölidéztem szép jelenet s Deák emléke azt a fohászkodást csalják ajkamra, hogy az érzé­seknek az a szent harmóniája, a melyet e jelenet oly feledhetetlenül és fönségesen fejezett ki, csen­düljön föl minél erősebben s zengjen minél zavar­talanabbul nemzetünk életében. A felolvasások sorát Hegedűs István újította meg «Egy barátomnak» czímű költeményével. Alexan­der Bernát egy nagyobb bölcsészeti tanulmányát adta elő «Az eszthetikai érzésekről.» Kozma Andor négy Göthe-költemény magyar fordítását olvasta föl. Mindezeket a hallgatók nagy tetszéssel fogadták. Kozma Andor tett jelentést a Deák-óda pályáza­táról. A száz aranyos jutalmat Budapest hatósága tűzte ki.Negyvenkilencz költemény érkezett, melye­ket Gyulai Pál, Alexander Bernát és Kozma Andor bíráltak meg. A legjobbnak találták és jutalomra érdemesítették a «Victor sine sanguine» jeligés ódát. A költemény sikerülten rajzolja azt a kort, a­mely­ben hosszú pangás után egyszerre meggazdagodik a magyar nemzet erős, nagy korszakalkotó egyéni­ségekkel. Költeményébe beszövi a haza bölcsének egy-egy kedves emberi vonását is. Megemlékezik Vörösmartyval kötött barátságáról s Vörösmarty­ban lantosát látja annak a bölcs és magasztos hazafiságnak, a mely politikai formájában Deák Ferenczben testesült meg legtökéletesebben. Né­hány gyöngéd sorban Deák leghatalmasabb mun­katársáról, a megdicsőült Erzsébet királynéról is megemlékezik. Érdeme a költeménynek a termé­szetes és a bő tartalmat is világosan elrendező költői kompozíczió. Dicséretre méltatták a «Böl­cseség», «Jog» és «A koporsóból kitör és eget kér» jeligés pályaműveket. A többi verseny­munka többé­kevésbbé sikerült középszerűség. A pályanyertes mű szerzője Lamperth­ Géza, a fiatalabb költői nem­zedék kiváló tagja. MI ÚJSÁG? A válság eseményei a múlt héten váratlan for­dulóra jutottak, a­mikor a képviselőház a minisz­terelnök azon indítványával szemben, hogy a Ház a kormány megalakulásáig elnapolja üléseit, Kos­suth Ferencz indítványát fogadta el, hogy üléseket tartson s tárgyalja a miniszterelnök ama válaszát, mel­lyel Körber osztrák miniszterelnöknek a reichs­váthban Magyarországról mondott beszédéről nyi­latkozott. A kormány ekkép leszavaztatván, gróf Khuien-Héderváry miniszterelnök a szeptember 30-ai ülésben bejelentette, hogy beadta Ő Felségé­nek lemondását. Szept. 30-ikára a miniszterelnök­nek Bécsben kellett volna a magyar kormányt kép­viselni, a czár fogadtatásánál, de lemondván, nem ment el Bécsbe se. Először történt, mióta parlamenti kormány van Magyarországon, hogy a képviselő­ház szavazata mondatja le a kormányt. Érthető te­hát a nagy izgalom, mely úgy a politikai köröket, mint a nagyközönséget elfogta. A király szept. 30-ától a czár fogadásával lévén elfoglalva, mint vendég­látó gazda, a miniszterelnök lemondása fölött nem döntött. Gróf Khuen-Héderváry hétfőn érkezik Bécsbe s akkor tudja meg a király döntését. A képviselőház ülései iránt természetesen igen nagy volt a közönség érdeklődése. A karzati jegyek már napok előtt elfogytak s az érdeklődők nagy­része kint szorult az országháza előtti téren s a kiszivárgó hírekből elégítette ki kíváncsiságát. Sok száz főnyi tömeg, melynek csoportjai közt a kivo­nult rendőrök is nagyobb számmal voltak lát­hatók, várta meg az ülés berekesztését is. Az országház előtti csoportosulásokról két képet köz­lünk. Egyiken Pichler Győző országgyűlési kép­viselő is látható. A hírlapoknak szintén nehéz napjai voltak. Az újságírók szobájában, a folyo­sókon, de legkivált a gyorsirodában lázas munka folyt. Egyik képünk azt mutatja be, a­mint a füg­getlenségi párt felirati javaslatát sokszorosítják Tóth János, a Kossuth-párt alelnöke jelenlétében a sajtó részére. A hírszolgálat gyorsaságában nem is volt hiány, mert 1—1­­ órával az ülés bezárása után a járókelők már a hírlapoknak rendkívüli kiadásával kezükben beszélhették meg az esemé­nyeket. Gr. Teleki Sándor emlékszobra. Szatmár megyé­ben mozgalom indult meg arra, hogy gróf Teleki Sándornak emlékszobrot állítsanak Koltón. Gróf Teleki Sándorra még sokan emlékezhetnek a mai nemzedékből is, mint a közelmúlt közéletének és irodalmának egyik jellegzetes alakjára. A szabadság­harcz vitéz katonája volt; hosszú száműzetés után hazatérve a társaságban vidám kedélyével, szeretetre­méltó lényével, az irodalomban pedig friss közvet­lenségű emlékezéseivel, ötletes rajzaival tett szert nagy kedveltségre. Ifjú korában jó barátságban volt Petőfivel, a­ki az ő koltói kastélyában töltötte mézes heteit s számos szép költeményt írt e regényes helyen, köztük legszebb művei egyikét, a «Szeptem­ber végén»-t. Kisfaludy Sándor feleségének hamvai. Kis­faludy Sándor végső óhajtása volt, hogy felesége, Szegedy Róza mellette pihenjen sírjában. Haláluk után azonban a sümegi temetőben távol eső sírokba jutottak ; hamvaikat csak most, szeptember 26-ikán helyezték egymás mellé. A bizottság, mely e kegye­letes tisztet teljesítette, a következőket iktatta könyvébe: A sümegi r. kath. temetőben a kápolna előtt Szegedy Róza sírja fölásatván, abban mintegy 180 centiméter mélységben a Szegedy Róza hamvait rejtő koporsóra ráakadt a bizottság. A korhadt kő­ Emberek által vont teherkocsi. A külső-váczi­ úti sztrájktanya előtt. A FUVAROS KOCSISOK SZTRÁJKJA BUDAPESTEN.

Next