Vasárnapi Ujság – 1903
1903-10-04 / 40. szám - Czigányzenekarok hangversenye a Népszinházban (arczképekkel). Markó Miklós 664. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekü közlemények
VASÁRNAPI ÚJSÁG. 40. SZÁM, 1903. 50. ÉVFOLYAM. A Nemzeti Szinház szeptember 25-én a nálunk népszerűvé vált Brieux franczia író egyik régibb darabját, a «Patyolat kisasszony a-t mutatta be a magyar közönségnek, Tábori Róbert fordításában. Mint Brieux valamennyi darabja, ez is társadalmi problémával foglalkozik s meséje és alakjai ezer meg ezer más ember történetét vázolják. Brieux már rávetette szemét az igazságszolgáltatás fonákságaira («Vörös talár»), a dajkaság intézményére (a nálunk még ismeretlen «Les remplagantestt-ben), bevilágított az átöröklött családi betegségek sötét tragédiái közé («A métely»), de valamennyi közül legérdekesebb a «Patyolat kisasszonyt tárgya. Ez a darab a sorsukból kinevelt leányok szerencsétlenségével foglalkozik. Blanchette szegény falusi korcsmáros család leánya, akit szülei előkelő párisi intézetben neveltetnek. A leány tanítónői oklevelet szerez, de állást nem kap s hazakerül a kis korcsmaházba. Nem bírja megszokni szülei viseltes parasztruháit, a szűk kis szobákat, az apró-cseprő korcsmai csalásokat, a korcsmázó vén útkaparó nyers kedveskedéseit. Csak akkor érzi jól magát, mikor régi iskolatársa, a földesúr leánya—öccsével együtt — meglátogatja. De a látogatások egyre gyérülnek, a korcsmáros veszteni kezdi türelmét, kikel az állam ellen, mely nem bírja tüstént beváltani a diploma formájában adott ígéretet, elkeseredik a műveltség ellen, mely leszoktat a kézi munkáról, de kenyeret nem ad. A leány nem bírja hallgatni az örökös szemrehányásokat. Végre elhagyja a szülői házat s a földesúr leányához megy társalkodónőnek. Ott az frfi szemet vet reá, e miatt Párisba menekül, ott nem kap munkát s ha rosz útra lépni nem akar, becsületes munkával csak húsz sorst kereshet. Összetörve tér haza másfél esztendő múlva s otthon az első kérő szóra boldogan megy feleségül a bognárhoz, kit két évvel ezelőtt kikosarazott, így az ő sorsa eldől, — de a probléma nem a Blanchette sorsa volt, hanem az összes ilyen tanítónőséget váró szegény leányoké. Az író adós marad az általános felelettel; csak a bajt mutatja föl, azután elhallgat. Az ilyen problémákkal küzködő darabok rendes és javíthatatlan hibája ez. Brieux nem oldhatja meg három felvonás alatt azt a kérdést, amelyet ötven esztendő alatt nem bírt megoldani Francziaország kultúrpolitikája. A darab nincs híjával a finom vonásoknak. A szereplők: Ujházy (a korcsmáros), Rákosi Szidi (a felesége) és B. Lenkey Hedvig (a leánya), nagyon jól játszottak. Lenkey Hedvig ezúttal mutatkozott be a Nemzeti Színházban, ahová a Vígszínházból szerződött át. (V.) Ujházy Edének, a Nemzeti Színház örökös tagjává történt kinevezését a színházaknál mindenütt nagy örömmel fogadták, mint a színművészetben szerzett érdem elismerését. A Nemzeti Színház örökös tagjai jelenleg: Prielle Kornélia, Jászai Mari, Blaha Lujza, és Náday Ferencz. Ujházy Edével Somló Sándor igazgató szept. 27-ikén este ünnepélyesen tudatta kitüntetését. Fölkérte a Nemzeti Színház tagjait, hogy a «Patyolat kisasszony» második felvonása után gyűljenek össze a színpadon. Akkor üdvözölte Újházit s átadta neki a kinevezéséről szóló okmányt. Ujházy mélyen meghatva mondott köszönetet. Másnap már levelekben, táviratokban köszöntötték, s a színművészeti akadémián, ahol tanár, a növendékek is ünnepélyes fogadtatást rendeztek. Október 3-ikán pedig színész társai és tisztelői lakomán ünneplik a Royal-termében. A Műcsarnokban október 3-ikán nyílik meg a korán elhunyt Eisenhut Ferencz hátrahagyott kiállítása. Van 156 olajfestmény és 258 rajz. A Kaukázus festői népét Eisenhut mintegy nyolczvan tanulmányban mutatja be, míg olajvázlatainak többi része Tunisz és Algír festői világát tárja elénk. Ezek egynéhány kivételével, mind eladók. Szép rajzot lehet majd vásárolni nyolcz-tíz koronáért, nyolczvan-száz koronáért pedig nagyon csinos olajvázlatot. KÖZINTÉZETEK ÉS EGYLETEK. A Kisfaludy Társaság szeptember 30-ikán tartotta első ülését a nyári szünet után. Deák Ferencz közeledő százéves születésnapja alkalmából az elnöklő Beöthy Zsolt szentelt meleg szavakat Deák emlékének. Beöthy Zsolt beszédében Deák Ferencz hazafias érdemeit magasztalta. Megemlékezett napjaink sivár politikai küzdelmeiről, a melyek honfi aggodalmakkal töltenek el. Történetünk nagy alakjait emlékezetükben kell tartanunk, mert e nagy alakok a kapcsai annak az egységnek, a melynek szükséges voltát tanítjuk s a melynek megvalósításáért fáradunk. «Deák nagy alakjában — mondotta többek között — nemzeti lelkünknek, a magyar léleknek két uralkodó vonása tetőzik. A magyar tiszta ész, világos belátás, éles ítélet szinte a genialitás magaslatain jelenik meg benne, az államférfiúban és a szónokban egyaránt s erőben ezzel csak lényének másik uralkodó vonása, az erős fajszeretet versenyez.» Földi útjának utolsó pihenője az újabb magyar költészet legköltőibb jelenete. Ennek az épületnek, hol most vagyunk, nagy csarnokában Deák a ravatalon ; előttem, nemzetünknek immár elszállott védőangyala, kezében koszorú, szemében könnyek, szívében honleányi gyász, a nemzeti érzés megindult áhítata imádkozik a jelenet körül. Midőn azt a tiszteletteljes indítványt teszem, hogy a társaság koszorút küldjön Deák Ferencz emlékünnepére, a fölidéztem szép jelenet s Deák emléke azt a fohászkodást csalják ajkamra, hogy az érzéseknek az a szent harmóniája, a melyet e jelenet oly feledhetetlenül és fönségesen fejezett ki, csendüljön föl minél erősebben s zengjen minél zavartalanabbul nemzetünk életében. A felolvasások sorát Hegedűs István újította meg «Egy barátomnak» czímű költeményével. Alexander Bernát egy nagyobb bölcsészeti tanulmányát adta elő «Az eszthetikai érzésekről.» Kozma Andor négy Göthe-költemény magyar fordítását olvasta föl. Mindezeket a hallgatók nagy tetszéssel fogadták. Kozma Andor tett jelentést a Deák-óda pályázatáról. A száz aranyos jutalmat Budapest hatósága tűzte ki.Negyvenkilencz költemény érkezett, melyeket Gyulai Pál, Alexander Bernát és Kozma Andor bíráltak meg. A legjobbnak találták és jutalomra érdemesítették a «Victor sine sanguine» jeligés ódát. A költemény sikerülten rajzolja azt a kort, amelyben hosszú pangás után egyszerre meggazdagodik a magyar nemzet erős, nagy korszakalkotó egyéniségekkel. Költeményébe beszövi a haza bölcsének egy-egy kedves emberi vonását is. Megemlékezik Vörösmartyval kötött barátságáról s Vörösmartyban lantosát látja annak a bölcs és magasztos hazafiságnak, a mely politikai formájában Deák Ferenczben testesült meg legtökéletesebben. Néhány gyöngéd sorban Deák leghatalmasabb munkatársáról, a megdicsőült Erzsébet királynéról is megemlékezik. Érdeme a költeménynek a természetes és a bő tartalmat is világosan elrendező költői kompozíczió. Dicséretre méltatták a «Bölcseség», «Jog» és «A koporsóból kitör és eget kér» jeligés pályaműveket. A többi versenymunka többékevésbbé sikerült középszerűség. A pályanyertes mű szerzője Lamperth Géza, a fiatalabb költői nemzedék kiváló tagja. MI ÚJSÁG? A válság eseményei a múlt héten váratlan fordulóra jutottak, amikor a képviselőház a miniszterelnök azon indítványával szemben, hogy a Ház a kormány megalakulásáig elnapolja üléseit, Kossuth Ferencz indítványát fogadta el, hogy üléseket tartson s tárgyalja a miniszterelnök ama válaszát, mellyel Körber osztrák miniszterelnöknek a reichsváthban Magyarországról mondott beszédéről nyilatkozott. A kormány ekkép leszavaztatván, gróf Khuien-Héderváry miniszterelnök a szeptember 30-ai ülésben bejelentette, hogy beadta Ő Felségének lemondását. Szept. 30-ikára a miniszterelnöknek Bécsben kellett volna a magyar kormányt képviselni, a czár fogadtatásánál, de lemondván, nem ment el Bécsbe se. Először történt, mióta parlamenti kormány van Magyarországon, hogy a képviselőház szavazata mondatja le a kormányt. Érthető tehát a nagy izgalom, mely úgy a politikai köröket, mint a nagyközönséget elfogta. A király szept. 30-ától a czár fogadásával lévén elfoglalva, mint vendéglátó gazda, a miniszterelnök lemondása fölött nem döntött. Gróf Khuen-Héderváry hétfőn érkezik Bécsbe s akkor tudja meg a király döntését. A képviselőház ülései iránt természetesen igen nagy volt a közönség érdeklődése. A karzati jegyek már napok előtt elfogytak s az érdeklődők nagyrésze kint szorult az országháza előtti téren s a kiszivárgó hírekből elégítette ki kíváncsiságát. Sok száz főnyi tömeg, melynek csoportjai közt a kivonult rendőrök is nagyobb számmal voltak láthatók, várta meg az ülés berekesztését is. Az országház előtti csoportosulásokról két képet közlünk. Egyiken Pichler Győző országgyűlési képviselő is látható. A hírlapoknak szintén nehéz napjai voltak. Az újságírók szobájában, a folyosókon, de legkivált a gyorsirodában lázas munka folyt. Egyik képünk azt mutatja be, amint a függetlenségi párt felirati javaslatát sokszorosítják Tóth János, a Kossuth-párt alelnöke jelenlétében a sajtó részére. A hírszolgálat gyorsaságában nem is volt hiány, mert 1—1 órával az ülés bezárása után a járókelők már a hírlapoknak rendkívüli kiadásával kezükben beszélhették meg az eseményeket. Gr. Teleki Sándor emlékszobra. Szatmár megyében mozgalom indult meg arra, hogy gróf Teleki Sándornak emlékszobrot állítsanak Koltón. Gróf Teleki Sándorra még sokan emlékezhetnek a mai nemzedékből is, mint a közelmúlt közéletének és irodalmának egyik jellegzetes alakjára. A szabadságharcz vitéz katonája volt; hosszú száműzetés után hazatérve a társaságban vidám kedélyével, szeretetreméltó lényével, az irodalomban pedig friss közvetlenségű emlékezéseivel, ötletes rajzaival tett szert nagy kedveltségre. Ifjú korában jó barátságban volt Petőfivel, aki az ő koltói kastélyában töltötte mézes heteit s számos szép költeményt írt e regényes helyen, köztük legszebb művei egyikét, a «Szeptember végén»-t. Kisfaludy Sándor feleségének hamvai. Kisfaludy Sándor végső óhajtása volt, hogy felesége, Szegedy Róza mellette pihenjen sírjában. Haláluk után azonban a sümegi temetőben távol eső sírokba jutottak ; hamvaikat csak most, szeptember 26-ikán helyezték egymás mellé. A bizottság, mely e kegyeletes tisztet teljesítette, a következőket iktatta könyvébe: A sümegi r. kath. temetőben a kápolna előtt Szegedy Róza sírja fölásatván, abban mintegy 180 centiméter mélységben a Szegedy Róza hamvait rejtő koporsóra ráakadt a bizottság. A korhadt kő Emberek által vont teherkocsi. A külső-váczi úti sztrájktanya előtt. A FUVAROS KOCSISOK SZTRÁJKJA BUDAPESTEN.