Vasárnapi Ujság – 1903
1903-10-11 / 41. szám - Nők az angol politikában 679. oldal / Vegyes kisebb czikkek és közlemények
41. SZJIM. 1903. 50. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI ÚJSÁG. 679 fel fogom olvasni, mint azt egyéni nézetem szerint jónak látom. «Óvás. Az ország gyűlése jogszerűleg egyedül a magyar alkotmány alapján működhetvén, semmit el nem mulasztott, hogy ezen alapot helyreállítsa s teljesen biztosítsa. Az országgyűlésnek törvényszabta kiegészítése, a felelős minisztériumnak és a felfüggesztett törvényeknek visszaállítása valának mindenekelőtt szükségesek arra, hogy az országgyűlés törvények alkotásába bocsátkozhassák. Ezeket sürgettük tehát mindenek előtt, de ismételt felirataink sikeretlenek maradtak, s ekképen az országgyűlésnek hatásköre egyedül az ország jogainak védelmére lőn szorítva, mit ki nem egészített állapotában is joga, sőt kötelessége volt erélyesen teljesíteni. Az országgyűlési kölcsönös értekezések fonalát tettleg a legmagasabb leirat szakasztotta meg, midőn ősi alkotmányunkat, az alapszerződések ellenére, absolut hatalommal lényegében átalakítva, tanácskozásainkat a császári diplomák és pátensek terére s korlátai közé kívánta szorítani, hová mi jogszerűleg nem léphettünk. Meggyőzött minket azon legmagasabb leirat arról, hogy nincs szándéka ő felségének a pragmatica sanctio értelmében visszaállítani alkotmányunkat, melyhez pedig mi hűtlenek soha nem lehetünk. És meggyőződésünket újabban meg fogja erősíteni az, ha az országgyűlésének törvényszabta kiegészítése s a parlamentáris kormány visszaállítása helyett az ország gyűlésének oly föloszlatása következik be, mely a törvények rendeletével ellenkezik. Az 1848. évi IV. törvényczikk szerint az országgyűlést föloszlatni mindaddig nem lehet, míg a minisztérium a múlt évi számadásokat és a következő költségvetést elő nem terjeszti, s az országgyűlés azok iránt határozatot nem hoz. De a törvény ezen rendelete nem teljesíttetett s nem is teljesíttethetik mindaddig, míg a felelős minisztérium vissza nem állíttatik s az ország gyűlése ki nem egészíttetik , mert nincs törvényes kormány, mely a költségvetést előterjeszsze, s az ország gyűlése épen az által, hogy a törvényszabta kiegészítés határozottan megtagadtatott, képtelenné van téve a költségvetésnek megállapítására. Azt is rendeli az említett t.-czikk, hogy az országgyűlésnek föloszlatása után három hónap alatt az újabb országgyűlés összeüljön. Ha tehát a föloszlatás után az ország gyűlése a törvényben kitűzött időre ismét össze nem hivatik, a törvény rendelete az által is újabban sértve lesz. Mi tehát kénytelenek vagyunk már előre minden ily eljárást alkotmányellenesnek, s a tizenkét évig fennállott absolut rendszer további folytatásának tekinteni. Az erőhatalomnak tettleg ellene nem szegülhetünk, de azok ellen, mik ekkép történnek, ünnepélyes óvást teszünk, s kijelentjük, hogy minden jogilag fennálló törvényeinkhez, és így az 1848-ik évben szentesített s országgyűlésileg meg nem változtatott törvényekhez is szorosan ragaszkodva, a hatalomnak minden oly lépését, mi azokkal ellenkezik, alkotmányellenesnek fogjuk tekinteni.» Ez azon óvás, tisztelt ház, melyet indítványozok és mely indítványt a ház asztalára leteszek. Azt hiszem, fölösleges ezen indítványt támogatni, annak oka magában a dolog természetében fekszik. Nekünk egyetlenegy fegyverünk a törvény és ügyünk igazsága, s erre támaszkodva kell a hatalom fegyvererejével szemben állani. Régi állítás s a történelem tanúsága szerint talán aligha csak valaha az, hogy az igazság végre győzni fog, és nekünk abba kell minden reményünket helyeznünk. Hogy ezen téren biztosan lépjünk, nem szabad, nem lehet nekünk a törvény terét soha semmi szin alatt és semmi esetben elhagyni, mert csak ez azon biztos tér, hol fegyveres erő nélkül fegyveres erő ellenében is megállhatunk. Az országgyűlés eddig ezt követte s most az országgyűlés valószínűleg szét fog oszlattatni. Egyes polgárai lesznek a hazának mindazok, kik most a nemzet képviselői voltak. Én azon tiszta meggyőződéssel lépek vissza ismét azon magányba, honnan kiléptem, hogy, mint képviselőtársaim is, szentül, legjobb lelkiismeretünk szerint teljesítettük azt, mivel a hazának, küldőinknek és önlelkiismeretünknek tartoztunk, s egyszersmind azon meggyőződést táplálom keblemben, hogy az országgyűlésnek e részbeni példáját mind a törvényhatóságok az országban, mind az egyes polgárok a hazában, híven követni fogják, azaz megmaradván a törvény alapján, a törvénytől nem távoznak, a törvényhez szigorúan ragaszkodnak és akár jobbra, akár balra mi törvény ellen van, azt se helyeselni, se követni soha nem fogják. A törvényhatóságok, míg így fennállanak, addig a törvény értelmében fognak működni , öngyilkosságot nem fognak elkövetni, a sors csapásait nyugodt kebellel fogják várni. Az egyes polgárok is tartják magukat a törvényhez. A törvény oly nyugalmat ad a léleknek, hogy a legsúlyosb eseményeket is, ahhoz ragaszkodva, be lehet várni, és épen ez fogja előidézni azt, ami a tűrésnél legfőbb, hogy méltósággal tűrjünk, a méltóságot pedig a törvényesség adja meg és semmi más. Indítványomat a tisztelt háznak bemutatom. (Közfelállással kifejezett általános helyeslés és hosszasan tartó viharos éljenzés s felkiáltások : Elfogadjuk ! Elfogadjuk !) A képviselőház a Deák Ferencz indítványozta Óvást egyhangúlag elfogadta. A főrendek azt aug. 21-én tartott ülésekben szintén magukévá tették. A képviselőházat augusztus 22-én csakugyan feloszlatták. A TEHERPRÓBA LÁNG LAJOS KERESKEDELEMÜGYI MINISZTER ÉS KÍSÉRETE JELENLÉTÉBEN. AZ ERZSÉBET-HÍD BUDAPESTEN. NŐK AZ ANGOL POLITIKÁBAN. ban A politika és a társadalmi élet Angolországelválaszthatatlan egymástól. Legjobban látni ezt majd minden délután a londoni képviselőház terraszán, mely a Themsére néz. Ide bárki bejuthat egy parlamenti tag meghívására s ez alkalommal élnek is, akik tehetik, mert a terrasz egyike az előkelő London legkedvesebb szórakozóhelyeinek. Százával vannak ott az asztalok s minden asztal egy-egy mulató társaság központja. Pompásan öltözött hölgyek egy-egy elegáns képviselő kíséretében (az angol parlament körülbelül a világ legelegánsabban öltözött testülete) üldögélnek ott, szemben velük a Themsén nyüzsgő, soha szünetet nem tartó élet, mögöttük a parlament vén, szürke falai a délutáni nap világításában. Az asztalokra előkelő külsejű pinczérek rakosgatják a teát, fagylaltot, egyéb frissítőt. Csak az tekintetik jóformán a «társaság»-hoz tartozónak, aki néhanapján meg szokott itt fordulni. Nem csoda, ha a képviselők is szívesen menekülnek az ülésterem vagy a bizottsági termek fülledt, füstös levegőjéből e helyre, hogy legalább kis ideig élvezhessék a friss levegő és a szép hölgyekkel való társalgás gyönyörét, amíg meg nem szólal a számtalan villamos csengettyű, annak jeléül, hogy be kell menni az ülésre. Ekkor aztán eldobják a czigarettát, elbúcsúznak ismerőseiktől és sietnek a terembe. A társas életnek a parlamentre való hatását legjobban jellemzi az, hogy vagy egy évvel ezelőtt, mikor a képviselőház módosította szabályait s az ülések tartásának idejét, nagyon vigyáztak arra, hogy szombatra ne essék ülés. Szombaton délután ugyanis mindenki, aki a társasághoz tartozik, felkap a vonatra és siet valahova, valamely vidéken lakó úri családhoz, hogy a városban oly unalmas vasárnapot ott töltse. Ha szombaton ülés volna s a vidéki házakban a házi asszonyok hiába várnának képviselő-vendégeikre, ez valóságos felfordulást okozna. Egy demokrata képviselő felszólalt ugyan egyszer a szombati szünet ellen; azt mondta, hogy ha Francziaországnak vagy Németországnak eszébe jutna hirtelen háborút szenni Angolország ellen egy szombati napon, háborítlanul bevonulhatna Londonba a legrövidebb idő alatt, mert a miniszterek, képviselők, az állami hivatalnokok, katonatisztek, szóval mindenki ez nap valami falusi házban tölti az időt. E fenyegető kilátás ellenére is a felszólalót leszavazták. A «week-end» — a hét vége — szent és sérthetetlen intézmény, amelyet nem lehet megbontani. Igaz is, mikor a vasárnap Londonban oly unalmas s az angol vidéki házak oly kellemesek, tágasak, vendégszeretők. Más országokban a társaság alkalmazkodik a politikai élethez. Angliában ez fordítva van : a politikai ügyek intézését úgy rendezik, hogy bele ne ütközzék a társadalmi szokásokba. Az angol nők nemcsak, hogy szeretnek politizálni, de értenek is hozzá. Nem egy előkelő hölgy szalonja visz irányadó szerepet egy-egy politikai mozgalomban. Az úri hölgyeknél a politika benső ügyeinek ismerete úgyszólván a nevelés tartozéka. Nem egy ember köszönheti emelkedését vagy bukását a női közbenjárásnak, hangulatkeltésnek. A pártoskodás azonban ritka; rendes időben, hacsak a pártszenvedélyek nincsenek nagyon kiélesedve, a különböző pártok vezetői nem egyszer találkoznak ugyanabban a szalonban s ebédelnek ugyanannál az asztalnál. A nők politikai szerepe azonban Angolországban korántsem szorítkozik csak a szalonokra. Ott vannak ők a politikai bizottságokban, ligákká alakulnak, politikai szónoklatokat tartanak s különösen nagy sikereket érnek el választásoknál mint kortesek. Van egy szövetségük — a «Primrose League» — amely csupa nőből áll s egyike a világ legnagyobb hatású és legjobban szervezett politikai ügynökségeinek fényes bizonyítékáúl az angol nő politikai rátermettségének. EISENHUT FERENCZ FESTMÉNYEINEK KIÁLLÍTÁSA A MŰCSARNOKBAN. Alig négy hónapja, hogy a müncheni Oestlicher Friedhof egy frissen hantolt sírjában örök pihenőre tették a magyar művészgárda egyik tehetséges és szorgalmas munkását, Eisenhut Ferenczet, s ma már kegyeletes kezek összegyűjtötték az elhúnyt művész hagyatékát s érdekes, gazdag és tanulságos kiállítást rendeztek belőle a városligeti Műcsarnokban. Életrajzi adatait halálakor már közöltük s így most a kiállítással akarunk röviden foglalkozni. Egy nagy és három kis termet töltenek meg azok az olajfestmények, tanulmányok, vázlatok és rajzok, melyek a hirtelen elhalt művész hagyatékából a kiállításra kerültek, s melyek csaknem teljesen tiszta képét adják Eisenhut művészi fejlődésének, az első szárnypróbálgatásoktól kezdve egészen élete utolsó időszakáig. Az első nagy teremben a kész olajfestmények és nagyobb méretű vázlatok vannak ízlésesen csoportosítva, melyek közül különösen a Zenta