Vasárnapi Ujság – 1903

1903-10-11 / 41. szám - Ferencz-József tanitók háza (képpel) 681. oldal / Hazai táj- és néprajzok; közintézetek; népszokások; műtárgyak - A második nemzetközi czéllövőverseny Puszta-Szentlőrinczen (képekkel) 681. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekü közlemények

41. SZÁM. 1903. 50. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI U­JSÁG. 681 A MÁSODIK NEMZETKÖZI CZÉLLÖVŐ-VERSENY PUSZT­A-SZEN­TLŐRINCZEN. Magyarországon a sportok igen jó talajra találtak. Az athletikai sportokban immár túlzás nélkül mondhatjuk, hogy csupán az angolok múlják felül a mi ifjainkat; a football-sport is óriási mérveket öltött rövid idő alatt és egy­általában nincs a sportnak az az ága, mely nálunk hamarosan hivatott mívelőkre ne ta­lálna. A­mi a testi rátermettséget, a megkíván­tató gyors felfogást, sőt a sokszor elszántságot igénylő tréninget illeti, a magyar nincs híján egyiknek sem. A megtestesült all-round athléta, a­mi körülbelül annyit tesz, hogy minden sport­ágban nagyon jó, ha egyesekben nem a legjobb is. Az olaszokat például a vívásban nehezen fogjuk felülmúlhatni. Százados tradícziók foly­tán mintegy vérévé vált már az olasznak a könnyű karddal való bánás, a­mit néhány év alatt bármily igyekezettel bajos volna utolérni. Ugyanígy vagyunk az angolok tennisz­játéká­val és a czéllövészetnek azzal a magas fokával, a­mely számos nyugati nemzetnél kifejlődött, magától értetődőleg a katonai szempont szem­előtt tartásával. Osztrák szomszédaink kétség­kívül előbbre vannak ezen a téren. A magyar, ha puskát vesz kezébe, vadászni megy, a stájer, a tiroli azonban a czéllövészetet saját magáért, a­mint mondani szokás, «önczélképen» űzi. A Lajthán túli országok tele vannak lövész­egyletekkel, a­melyek aztán az osztrák nép­fölkelésbe is bevonulnak. Olaszország és Svájcz még többet tettek ezen a téren. Olaszország­ban csaknem ezerre megy a katonai módra fel­állított nemzeti lövöldék száma, a­melyek katonatisztek vezetése alatt működnek, Svájcz­ban pedig már tizennégy éves koruktól kezdve rendszeresen, katonai fegyverekkel képezik ki az ifjúságot. Nálunk mindez ideig a tapogatódzás korsza­kát éltük e téren. Hogy mintegy új korszakról beszélhetünk e téren, az Szemere Miklós ország­gyűlési képviselő érdeme. Tavaly és ez évben tartott képviselőházi beszédeiben hangsúlyozta már az ifjúságnak ez irányban való előkészíté­sét a katonai szolgálatra és színes képet tárt az ország elé a többi államok tevékenységéről ebben az irányban. Szavát nem sokára tett is követte. Tavaszra elkészült Szent-Lőrinczen a nagyszabású lövőház, a­melyet kész örömest bocsátott a tevékeny budapesti Egyetemi Athle­tikai Klub tagjainak és minden érdeklődőnek rendelkezésére. Májusra pedig kiírta az első nemzetközi lövőversenyt, a­melyen külföldiek nyerték el az első díjakat. Ezt a körülményt azonban megymagyarázza a komoly tréning­nek, jobban mondva az «alkalom»-nak az a hiánya, a melyről fentebb már említést tettünk. Ez első versenyben kiderült elmaradottságunk nem csüggesztette, sőt buzdította a kezdemé­nyezőket s ez indította gróf Széchenyi Bélát is arra, hogy az őszi versenyre díjat adjon, hogy azáltal buzdítsa a magyar fiatalságot. A most október 2-án tartott második nemzetközi czéllövő­versenyen sem mi vittük el ugyan a pálmát, de legalább meglátszott a nyoma annak, hogy ha módja nyílik a magyar fiúnak arra, hogy tehet­ségét fejles­sze, hamarosan felveheti az idegen­nel a versenyt. Az első és második díjat Son­nenberger Károly és Siampuri István, a bécsi Schützenverein két tagja vitte el, a harma­dik díj azonban már a magyar Sárpy László­nak jutott, a­ki azonkívül a legtöbb czentrumot is lőtte. Mögötte maradtak az olasz Batisla, a berlini Bechtold­, az olasz Angela és Pasqualino, mindegyik egy-egy mesterlövő. Pasqualinót kü­lönben Ordódy Béla és Kotschy Erich is meg­előzték. A verseny eredménye minden tekintetben ha­ladást mutat az előzővel szemben. Míg akkor például a megtett húsz lövés közül csupán csak a győztes talált húszszor, addig most az öt első részére jegyeztek húsz találást a versenyzők. És könnyen nyilvánvaló lesz a verseny gyakor­lati haszna is, ha felemlítjük, hogy a versenyen csak katonai fegyverekkel lehetett részt venni. A versenyrendező Szemere Miklós azonban nemcsak a mérkőzés előfeltételeinek megterem­tésében mutatta áldozatkészségét. A díjak is méltók voltak az egész versenyhez. Az elsőnek 3000 korona, a másodiknak 1500 korona jutott. PILLANATFÖLVÉTELEK A FUSZTA-SZENTLŐRINCZI CZÉLLÖVŐ-VERSENYRŐL A PUSZTA-SZENTLŐRINCZI LÖVŐHÁZ LÖVŐTERE. Ezenkívül gróf Széchenyi Béla koronaőrnek 1000 koronás díja került eldöntésre a nemzet­közi mérkőzést követő országos versenyben, a­melyet Lestyánszky Dezső, a budapesti egye­temi athletikai klub kitűnő lövője nyert meg. S. L. FERENCZ JÓZSEF TANÍTÓK HÁZA. Folyó hó 4-én, királyunk nevenapján avatták föl ünnepiesen azt a magyar stilben épített szép palotát, mely Budapesten a Szentkirályi-utcza 47. szám alatt «Ferencz József Tanítók Háza» aranybetűs fölírásával már messziről magára vonja a járó­kelők figyelmét. A «Ferencz József Tanítók Házá»-nak három rendeltetése van : el van benne helyezve az Eötvös-alap (orszá­gos tanítói segélyegyesület) által föntartott főiskolai internátus, az orsz. tanszermúzeum és az orsz. pedagógiai könyvtár. A három emele­tes, tágas épület legnagyobb részét — az egész udvari részt —a főiskolai internátus foglalja el, negyven lakószobájával, nagy ebédlőjével, billard-termével, könyvtári és gyűlési helyisé­geivel, fürdőszobáival, stb. A Tanítók Háza eszméje az érdemes Péterfy Sándornak, a­kit a tanítók «atyjoknak» és «pátriárkájoknak» hívnak, az agyában,— vagy mint az Eötvös-alap jelenlegi elnöke megnyitó beszédében mondotta: a szívében született meg. Péterfy Sándor, mint az Eötvös-alap orsz. tanítói segélyegyesület megalapítója és elnöke szomorúan tapasztalta, hogy a tanítók kiváló tehetségű gimnáziumot végzett fiai közül szá­mosan kénytelenek alárendeltebb hivatali állá­sokkal megelégedni csak azért, mivel szüleik szegénysége miatt nem végezhetnek felsőbb tanulmányokat. Fölvetette tehát a főiskolai internátus eszméjét, melyre már két évtizeddel ezelőtt megindította a mozgalmat, de a külön­ben lelkes tanítóság erői elégtelenek lettek volna az emberbaráti és művelődési fontosságú eszme megtestesítésére, ha a kormány és törvényhozás nem sietnek a tanítóság segít­ségére,— miként a kapubejáró baloldali falába

Next