Vasárnapi Ujság – 1903
1903-10-11 / 41. szám - Ferencz-József tanitók háza (képpel) 681. oldal / Hazai táj- és néprajzok; közintézetek; népszokások; műtárgyak - A második nemzetközi czéllövőverseny Puszta-Szentlőrinczen (képekkel) 681. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekü közlemények
41. SZÁM. 1903. 50. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI UJSÁG. 681 A MÁSODIK NEMZETKÖZI CZÉLLÖVŐ-VERSENY PUSZTA-SZENTLŐRINCZEN. Magyarországon a sportok igen jó talajra találtak. Az athletikai sportokban immár túlzás nélkül mondhatjuk, hogy csupán az angolok múlják felül a mi ifjainkat; a football-sport is óriási mérveket öltött rövid idő alatt és egyáltalában nincs a sportnak az az ága, mely nálunk hamarosan hivatott mívelőkre ne találna. Ami a testi rátermettséget, a megkívántató gyors felfogást, sőt a sokszor elszántságot igénylő tréninget illeti, a magyar nincs híján egyiknek sem. A megtestesült all-round athléta, ami körülbelül annyit tesz, hogy minden sportágban nagyon jó, ha egyesekben nem a legjobb is. Az olaszokat például a vívásban nehezen fogjuk felülmúlhatni. Százados tradícziók folytán mintegy vérévé vált már az olasznak a könnyű karddal való bánás, amit néhány év alatt bármily igyekezettel bajos volna utolérni. Ugyanígy vagyunk az angolok tenniszjátékával és a czéllövészetnek azzal a magas fokával, amely számos nyugati nemzetnél kifejlődött, magától értetődőleg a katonai szempont szemelőtt tartásával. Osztrák szomszédaink kétségkívül előbbre vannak ezen a téren. A magyar, ha puskát vesz kezébe, vadászni megy, a stájer, a tiroli azonban a czéllövészetet saját magáért, amint mondani szokás, «önczélképen» űzi. A Lajthán túli országok tele vannak lövészegyletekkel, amelyek aztán az osztrák népfölkelésbe is bevonulnak. Olaszország és Svájcz még többet tettek ezen a téren. Olaszországban csaknem ezerre megy a katonai módra felállított nemzeti lövöldék száma, amelyek katonatisztek vezetése alatt működnek, Svájczban pedig már tizennégy éves koruktól kezdve rendszeresen, katonai fegyverekkel képezik ki az ifjúságot. Nálunk mindez ideig a tapogatódzás korszakát éltük e téren. Hogy mintegy új korszakról beszélhetünk e téren, az Szemere Miklós országgyűlési képviselő érdeme. Tavaly és ez évben tartott képviselőházi beszédeiben hangsúlyozta már az ifjúságnak ez irányban való előkészítését a katonai szolgálatra és színes képet tárt az ország elé a többi államok tevékenységéről ebben az irányban. Szavát nem sokára tett is követte. Tavaszra elkészült Szent-Lőrinczen a nagyszabású lövőház, amelyet kész örömest bocsátott a tevékeny budapesti Egyetemi Athletikai Klub tagjainak és minden érdeklődőnek rendelkezésére. Májusra pedig kiírta az első nemzetközi lövőversenyt, amelyen külföldiek nyerték el az első díjakat. Ezt a körülményt azonban megymagyarázza a komoly tréningnek, jobban mondva az «alkalom»-nak az a hiánya, a melyről fentebb már említést tettünk. Ez első versenyben kiderült elmaradottságunk nem csüggesztette, sőt buzdította a kezdeményezőket s ez indította gróf Széchenyi Bélát is arra, hogy az őszi versenyre díjat adjon, hogy azáltal buzdítsa a magyar fiatalságot. A most október 2-án tartott második nemzetközi czéllövőversenyen sem mi vittük el ugyan a pálmát, de legalább meglátszott a nyoma annak, hogy ha módja nyílik a magyar fiúnak arra, hogy tehetségét fejlessze, hamarosan felveheti az idegennel a versenyt. Az első és második díjat Sonnenberger Károly és Siampuri István, a bécsi Schützenverein két tagja vitte el, a harmadik díj azonban már a magyar Sárpy Lászlónak jutott, aki azonkívül a legtöbb czentrumot is lőtte. Mögötte maradtak az olasz Batisla, a berlini Bechtold, az olasz Angela és Pasqualino, mindegyik egy-egy mesterlövő. Pasqualinót különben Ordódy Béla és Kotschy Erich is megelőzték. A verseny eredménye minden tekintetben haladást mutat az előzővel szemben. Míg akkor például a megtett húsz lövés közül csupán csak a győztes talált húszszor, addig most az öt első részére jegyeztek húsz találást a versenyzők. És könnyen nyilvánvaló lesz a verseny gyakorlati haszna is, ha felemlítjük, hogy a versenyen csak katonai fegyverekkel lehetett részt venni. A versenyrendező Szemere Miklós azonban nemcsak a mérkőzés előfeltételeinek megteremtésében mutatta áldozatkészségét. A díjak is méltók voltak az egész versenyhez. Az elsőnek 3000 korona, a másodiknak 1500 korona jutott. PILLANATFÖLVÉTELEK A FUSZTA-SZENTLŐRINCZI CZÉLLÖVŐ-VERSENYRŐL A PUSZTA-SZENTLŐRINCZI LÖVŐHÁZ LÖVŐTERE. Ezenkívül gróf Széchenyi Béla koronaőrnek 1000 koronás díja került eldöntésre a nemzetközi mérkőzést követő országos versenyben, amelyet Lestyánszky Dezső, a budapesti egyetemi athletikai klub kitűnő lövője nyert meg. S. L. FERENCZ JÓZSEF TANÍTÓK HÁZA. Folyó hó 4-én, királyunk nevenapján avatták föl ünnepiesen azt a magyar stilben épített szép palotát, mely Budapesten a Szentkirályi-utcza 47. szám alatt «Ferencz József Tanítók Háza» aranybetűs fölírásával már messziről magára vonja a járókelők figyelmét. A «Ferencz József Tanítók Házá»-nak három rendeltetése van : el van benne helyezve az Eötvös-alap (országos tanítói segélyegyesület) által föntartott főiskolai internátus, az orsz. tanszermúzeum és az orsz. pedagógiai könyvtár. A három emeletes, tágas épület legnagyobb részét — az egész udvari részt —a főiskolai internátus foglalja el, negyven lakószobájával, nagy ebédlőjével, billard-termével, könyvtári és gyűlési helyiségeivel, fürdőszobáival, stb. A Tanítók Háza eszméje az érdemes Péterfy Sándornak, akit a tanítók «atyjoknak» és «pátriárkájoknak» hívnak, az agyában,— vagy mint az Eötvös-alap jelenlegi elnöke megnyitó beszédében mondotta: a szívében született meg. Péterfy Sándor, mint az Eötvös-alap orsz. tanítói segélyegyesület megalapítója és elnöke szomorúan tapasztalta, hogy a tanítók kiváló tehetségű gimnáziumot végzett fiai közül számosan kénytelenek alárendeltebb hivatali állásokkal megelégedni csak azért, mivel szüleik szegénysége miatt nem végezhetnek felsőbb tanulmányokat. Fölvetette tehát a főiskolai internátus eszméjét, melyre már két évtizeddel ezelőtt megindította a mozgalmat, de a különben lelkes tanítóság erői elégtelenek lettek volna az emberbaráti és művelődési fontosságú eszme megtestesítésére, ha a kormány és törvényhozás nem sietnek a tanítóság segítségére,— miként a kapubejáró baloldali falába